A felfedezhetetlen, ami mindig a rátalálóra vár. A Szépek Temesvár felől érkeztek a Dunához.
Megcsapta őket a tenger illata. De ezen a Szépek nem lepődtek meg egyáltalán. Jól tudták, hogy a sziget még az első görög gyarmatok alapítása előtt kezdett el lassan vándorolni felfele a Dunán. Ezt a vándorló szigetet a rettenet mozdította ki helyéről. Miközben Médea, a varázslónő saját testvérét darabolta fel, és az egyik húscafat nekicsapódott a sziget szikláinak. A sziget, aki alvó varázsló volt, megébredt álmából, és útra kelt. El akart jutni a Duna felső folyásáig, hogy örökre lezárja annak forrását, de az első Szirén, a Szirének anyja addig duruzsolt a fülébe, hogy végül feladta terveit, rosszat sem, jót sem akart már cselekedni. Hagyta, hogy a habok és a szirének tegyék a dolgukat körötte. A tenger illata néha kiszüremlett sziklái közül – hűvös, júniusi éjszakákon vagy augusztusi délutánokon, amikor mindenki az apró ablakú házak falai között keresett menedéket.
A Szépek egy kopott zöld ladikon érkeztek a szigethez. Elhaladtak a bazár mellett, aztán az egyik mellékutcán gyors léptekkel jutottak el az Auslander-házig, ahol az idős nénike tubákot árult, olajakat, hatalmas fülönfüggőket, hogy a nagy Szamárünnepen azokat bárki lovának, marhájának fülére akaszthassa, az állatnak hosszú életet, a felszántott földnek hosszú évekig dús termést igézve.
Az Auslander házat mindig is sokan látogatták, svéd testőrök XII. Károly seregéből, Savoyai Eugén szárnysegédei, magyar koronaőrök és osztrák titkosszolgák, egyszóval bárki, akinek felfedezni vagy elrejteni való dolga akadt.
Széles és magas ablakai, éjszaka is nyitva hagyott kapuja miatt az Auslander-házat mindig gyanakodva figyelték a környékbeliek, mert a szélesre tárt kapu nekik azt sugallta: gyertek csak bátran, nem a kapu előtt, mögötte vár a veszély.
A Szépek az Auslander-házban Karel Auslanderrel találkoztak, ha találkoztak egyáltalán.
A belső udvaron egyetlen nyitott ajtót találtak. Hosszú folyosón araszoltak a sötétben, amíg a távolról helyes útirányt jelző gyertya elé nem értek. Gyújtsátok meg a fáklyákat is!, szólalt meg valahonnan egy öreg, rekedtes hang. A fáklyák fényénél jöttek rá, hogy hatalmas tükör előtt állnak. A hang tulajdonosának körvonalait így már egészen jól kivehették. A szomszéd szobában ült, és a hangok alapján éppen mogyorót rágcsált. Karel Auslander már mindent tudott róluk: felsorolta a kassai és a berdeni ősök minden tettét, aztán egy gömb alakú üvegcsét gurított feléjük.
A megfelelő ajándékot a tükör előtt hagyták. Aztán repültek is vissza, ahonnan jöttek. A gömb alakú üvegcsét az Első Háború vége előtt látta egy posztógyáros a csitói kastély kandallójának márványperemén. Aztán lebontották a kastélyt a kandallóval együtt. A történet bizonyára akkor ért véget. Folytatásról nincs tudomásunk.
