Lánglelkű költőnk ma is ott van minden faluban, városban, hiszen, amint vezetőm, Szalai Zsolt mondja, a statisztikákból kiolvasható, hogy a legtöbb közterület Petőfi Sándorról van elnevezve – legyen az utca, vagy tér, vagy bármi más.
Tudomásunk van arról, hogy városunkban is megfordult a nagy költő, hiszen sajtódokumentumok bizonyítják, hogy Petőfi járt Győrben, sőt a levelezésében is találunk erre utaló nyomokat. Mi több, fontos szerepe volt abban a szűk két évben, amikor a győri Hazánk című folyóirat megjelent, 1847. január 2-től 1848. augusztus 10-ig, hiszen amellett, hogy majd harminc verset publikált a lapban, még a Kerényi Frigyesnek írt úti leveleit is itt közölte először, és szerzőket közvetíteni is segített a dr. Kovács Pál által szerkesztett folyóirathoz.
Hogy miért is beszélgetünk erről? Mert éppen a folyók városában vagyok, az Esterházy-palotában létrehozott, Petőfi és kortársai Győrben című kiállításon forgolódva faggatom vezetőmet, aki a helyi Rómer Flóris Múzeum osztályvezetője, nem mellesleg pedig a kiállítás egyik kurátora.
A kiállítás igazából nem kizárólag Petőfire koncentrál, inkább Győrre összpontosít – tudom meg. – Arra, hogy milyen módon tette országos rangúvá a Hazánkat. Bemutatjuk azokat a szerzőket, akik akár itt élve, akár Petőfi közvetítésével jelentek meg a folyóiratban. Ilyen Arany János, Czuczor Gergely, Rónay Jácint, Tompa Mihály, Vajda János, Vas Gereben, és a Hazánk közölte először Szendrey Júlia naplótöredékeit is. A lap a korabeli viszonyok között gyakori periodikának, heti három megjelenésével szinte napilapnak számított. Tudomásom szerint akkoriban nem létezett olyan lap, legalábbis vidéken nem, amelyik ennél gyakrabban jelent volna meg. A Hazánk sem tisztán irodalmi lap volt, az arcéle folyamatosan változott, a szépirodalom mellett kereskedelmi híreket is közölt. De a 48-as forradalom kitörése után egyre inkább közéleti irányba mozdult el, és valamiképp a kossuthi politika szócsöveként is funkcionált, bár Kovács Pál a sajtószabadság nevében ellenzéki hangoknak is teret adott.
A környéken nem nagyon volt más ilyen jellegű lap, ezért aztán Pápáról, Szombathelyről, Fehérvárról, Veszprémből is voltak levelezői, akik beszámoltak a helyi eseményekről, mivel országos terjesztésű, országos tematikájú lap volt. A forradalomról, a szabadságharc eseményeiről bőven olvashattak tudósításokat a Hazánkban.
A Petőfi nevű csoda egyik üzemanyaga a szabadság volt, tudjuk. Bár a kiállítás szinte teljesen irodalommal foglalkozó tárlat, Petőfi forradalmi költészetéből mindössze egyetlen vers van kiemelve: A nép nevében című költeménye. Ez az egyetlen, amelyben Győr városát megemlíti, nem feltétlenül pozitívan utalva a nemesi felkelők seregének 1809-ben Napóleon hadától elszenvedett vereségére – amelyet éppen e mű hatására kezdtek el később „győri futás”-ként emlegetni.
Ennek apropóján restauráltattuk az utolsó nemesi felkelés, az insurrectio zászlaját, és kiállítottunk egy 1849-ből származó, a csata helyszínén készült metszetet is, amelyet a múzeumunk őriz – folytatja Szalai Zsolt. – Próbáltuk közben egy kicsit történeti szemmel is megnézni az eseményt, a költő véleményének igazságtartalmát, hiszen már a kortársak között is volt, aki nem értett egyet Petőfivel, ahogy például Jókai Mór sem.
A kiállítótér falait a rendezők képregénybe öltöztették: a különböző szereplők, Petőfi, Kovács Pál és a többiek szövegbuborékokkal „beszélnek” egymáshoz meg a látogatókhoz. Tetszik az ötlet, képzeletben vissza-visszafeleselek a nagy neveknek. Pedig felnőtt vagyok – az idelátogató gyerekeknek százszor jobban fog tetszeni, hogy nem száraz szöveget olvasnak, hanem ezekkel a „dramatizált” dialógusokkal találkoznak.
Akit inkább a kor sajtója érdekel, annak csak annyit kell tennie, hogy hátat fordít a falaknak, és máris szembe találja magát a kiállítótérben majd teljes kört formáló tárlókkal. A Honderű és a Pesti Divatlap számai, Vas Gereben mára megsárgult Öreg ABC-je, vagy A nép barátja című újság mellett láthatom a Hazánk folyóirat elődjét, a Das Vaterland című, német nyelvű, illusztrált kiadványt, amely 1843-tól jelent meg Győrben. Hogy miért és miként változott magyar nyelvű lappá?
Noisser Richard akkori főszerkesztő belátta, hogy a korábban fele-fele arányban magyar és német nyelvű város immár a magyar nyelvű lapot igényli. Honnan lehetett ezt tudni? Olyan csínyekből, amilyent Vas Gereben szervezett: egy farsangi mulatságon ötven diáktársával potrohos németnek öltözött, és szemüveggel, kezükben a német újság egy-egy példányával, a táncteremben komótosan sétálva, ahogyan a német polgárok szoktak, hangosan olvasták a lapot. Ez hatalmas derültséget váltott ki. Még két évet megért a Das Vaterland, de közben elkezdődött a Hazánk szervezése. Petőfi minden jel szerint már 1846-os győri látogatása idején leszerződött a leendő magyar nyelvű lappal, miszerint félévente hat verse jelenik meg a lapban.
Persze a szabadság mellett a kiállítás a Petőfit működtető másik üzemanyaggal is foglalkozik: a szerelemmel. Erről már a kiállítás másik kurátora, Matus Zsanett főmuzeológus mesél.
Petőfinek elég sok szerelme volt, úgy tűnik, egyszerűen az ihlet várt beköszönése vonzotta a sok hölgy felé, szerelmesen bizonyára könnyebb volt verset írnia. De a meghatározó számára Szendrey Júlia, Szendrey Ignác lánya volt. Az apa Szatmár megye egyik legnagyobb birtokosa, Károlyi Lajos erdődi uradalmát irányította, így megengedhette magának, hogy a lányát kiváló neveltetésben részesítse. Mezőberényben tanult, majd Budán, leánykollégiumban, ahol nemcsak nyelveket sajátított el, hanem zongorázott és elkezdett érdeklődni az irodalom iránt. Később, tudjuk, maga is költő, író lett. Mivel a nemesi családnak nem voltak birtokaik, Júliát az apja megfelelően kívánta kiházasítani, így hát Petőfiről hallani sem akart.
De a sors másképpen rendelte… Júliának azonnal megtetszett a költő, akit azért is „kinézett” magának, mert nagyon szeretett volna Pestre költözni, amiben, úgy gondolta, Petőfi segíteni tud neki. Az is a fejében járhatott, hogy Petőfi segítségével talán női íróként is be tud futni. 1847. szeptember 8-án kötöttek házasságot. Júlia 1868-ig élt, ismert és ismeretlen szenvedések közepette.
Hosszú történet röviden – akár ez is lehetne írásom alcíme. Ámde mit tegyek – Petőfiről sosem lehet eleget írni, mindent bemutatni pedig lehetetlen. Ez a kiállítás viszont minden lehetségest megmutat Petőfinek Győr városa korabeli szellemi életére tett hatásáról. És még sok mást is.
