1343–1354

A 94 színes miniatúrával, iniciáléval és rajzokkal díszített, XIV. században keletkezett befejezetlen Dante-kódex valószínűleg I. (Nagy) Lajos uralkodása idején kerül Magyarországra. Buda elfoglalása után a törökök hadizsákmányként elszállítják, majd 1877-ben adja vissza a török uralkodó. A világhírű kódex az Isteni Színjáték (La Divina Commedia) egyik első fennmaradt leírása. Szövege több helyen eltér a Boccaccio-féle másolatokon alapuló kanonizált szövegtől. A Pokol kezdőoldalának díszein Dante háromszor látható: „az emberélet útjának felén” a sötét erdőben, meditáció közben és a három fenevaddal. (A kódex az ELTE Egyetemi Könyvtárát, Levéltárát gazdagítja.)

1416

Giovanni da Serravalle fermói püspök a konstanzi zsinat küldötteinek buzdítására latinra fordítja a Divina Commediát, s gót írásos műve egyik másolatát ajánlással adja át a Magyarországot a zsinaton képviselő Luxemburgi Zsigmond magyar király, német-római császárnak. (Az Egri Érseki Könyvtár őrzi a Serravalle-kódex egy példányát, melyhez az ajánlást valószínűleg utólag illesztették.)

1521

A dömés (Domonkos-rendi) apáca, Ráskay Lea Sövényházi Márta rendtársával együtt a világi bölcsek sorában Dantéra hivatkozva a Paradicsom három sorát (XXII. 46–48) fordítja le „szerelmes nénéi” számára Az szent apostoloknak méltóságokról és dicsőségekről szóló könyvecskéjében: „ez tüzes szárnyu édes elmélkedő emberek: az tüzzel gyujtattak vala fel, ahonnat az nemes virágok nevekednek és az szent gyümölcsök”.

1806

Az irodalomszervező Döbrentei Gábor Kazinczy Ferencnek küldött, 1807. március 11-én kelt levelében írja: „Dante Alighierinek divina commediájához fogtam ismét, a múlt szeptemberben.” Fordítása kéziratban marad.

1840

A fáma szerint az Inferno bejáratának feliratát lefordítja a tizenhét éves, katonaéveit szolgáló Petőfi Sándor is. (Legendás műveltségét ismerve feltételezhető, hogy akár eredetiben is lapozgatja a Commediát.)

1847

A bírói és írói pályát egyszerre művelő Császár Ferenc (1807–1858) az Inferno elkészült XXXI. énekét a Kisfaludy Társaság 1847. februári gyűlésén mutatja be. Új szóalkotásokkal, műkifejezésekkel próbálja rímtelen jambusos terzinákba magyarítani a Divina Commediát.

1856

Arany János A magyar nemzeti versidomról szóló tanulmányában hat sort közöl saját fordításában a Purgatórium elejéről: „Hármas rím. A régieknél használatos idom, mind tisztán, mind középrímekkel átszegdelve, midőn aztán 9 sorossá lett. Nem hiszem pedig, hogy az olasz terzina utánzása hozta volna divatba, mert ennek váltogató rímeit utolérni épen igyekszik, hanem siet a 3-dik rím ráütése által a gondolatot bezárni, míg terzinában a gondolat folyó marad mintegy. Dante például ily formán alkalmazza:

Az emberélet utjának felén
Zordon sötét erdő közé jutottam,
Mivel az igaz útat nem lelém;

 

Mily kín ez erdőrül beszélni ottan!
Mily vad, kietlen az, bú s baj tele!
Hogy rágondolva is eliszonyodtam stb.

Csakhogy mindig 11 szótaggal. Ez elsietett fordítás csupán a formáért van.”

1873

Bálinth Gyula (1824–1894) ferences szerzetes, tábori lelkész rímes terzina szerkezetű hexameterekben véli közelebb hozni a magyar olvasóhoz a Divina Commediát. A Pokol első három énekét közli Ágai Adolf Magyarország és Nagyvilág című folyóirata.

1878

Angyal-Engels János csanádi kanonok kisebb-nagyobb időközökben teszi közzé átültetését, ő az első fordító, aki az eredeti terzinás jambusos szerkezetet megtartja. Bár Angyal fordítását utóda, Szász Károly erőteljesen bírálja, Babits Mihály hűség tekintetében az ő fordítását ítéli a legjobbnak.

1885–1889

A református püspök, Szász Károly az első azok sorában, akik elődeik munkájának kemény bírálatával jelentetik meg saját művüket. Kettősség jellemzi Szász Károly műfordítói elgondolását; miközben kijelenti: „a rímetlen Dantét soha egy perczig nem tudtam az igazi Danténak elfogadni”; azt is hangsúlyozza, hogy „tartalmilag hű fordításra” törekszik. Babits Mihály későbbi bírálata szerint Szász Károly „ijesztően rengeteg jegyzeteiben” Dante „a nehezen érthető súlyosságnak” válik mintájává, s a forma és a tartalom örökös küzdelméből fakad fordításának nehézkessége. „Szász Károly Dante kétes helyeit magyarázza, gyakran tévesen, mindig egyoldalúan, értelmezését beviszi fordításába, és ezzel elrontja a gyönyörű szimbólumok ős szűziességét… Egyénisége nagyon távol áll Dantétól… Erős protestáns ízű magyarosság ez,… amelyen nem lehet a legkatolikusabb költőt átültetni… Dante plaszticitásának visszaadását tartja érdemének, de a rafinált, artisztikus Dante helyett ügyetlen, nehézkes puritánt kapunk” – írja Babits, majd így folytatja: „Leggyengébb Szász fordítása verselésében. Maga bevallja, hogy jambusait kénytelen spondeussal keverni. Nagy hiba. Danténak elsősorban csengőnek, zenélőnek kell lennie, és a súlyos spondeus a zene, a csengés legnagyobb ellensége. Kivált nagy baj, hogyha a sor utolsó lába is tíz közül ötször spondeus, és a vers húzza a lábát, mint
a sánta eb.”

1897

Cs. Papp József tudós professzor, jeles dantológus kuriózumszámba menő prózafordítása több más részlet mellett a közismert Paolo és Francesca-jelenetet egyszerűen kihagyja, attól tartva, hogy azok károsan befolyásolnák az ifjúság erkölcseit.

1912 – 1920 – 1922

Babits katolikus műveltségének és szellemiségének jegyében vállalkozik Dante fordítására. Babits néhány sorban ismerteti a maga kétségbeesett költői lelkiállapotát, melyben vállalkozik a nagy fordítói próbára. Dantét csak költő fordíthatja, állapítja meg: „Hogy e költő méltó-e, rokon-e Dantéhoz? Nem tudom, de ha nem hinném, egy terzinát sem írtam volna le… Megpróbálom a legszebb könyvet adni nemzetemnek, amit adni tudok. Hogy mint a középkori könyvmásolók, odaírhassam az elejére: Olvassák szívesen, mert igen szép” – írja a Pokol fordítása után, 1912-ben. A Purgatórium elkészülte (1920) után megállapítja: „A fordítás hálátlan munka, mert a legjobb is megalkuvás, és nem tökéletes. Hibát mindig lehet benne találni, és erényeit nem muszáj észrevenni.”

A Paradicsom bevezetőjében, 1922-ben így kiált fel: „Büszke vagyok nyelvemre! Ez az első érzésem, mikor befejezem a nagy munkát, melyre Stefan George alig tart elegendőnek egy emberéletet. (…) Munkám bizonnyal tökéletlen; mégis jobb, mint reményleni mertem, s hiszem, hogy a magyar költői nyelvnek oly lehetőségeit ígéri (ha nem is teljesíti), melyeket csak a mi nemzedékünk kezd sejteni igazán. Az az érzésem, hogy bármely más nyelven lehetetlen lett volna ezt a feladatot – még így is – megoldani.”

Az 1965-ös teljes magyar Dante-kiadás sajtó alá rendezője úgy véli: „A XX. századi magyar irodalomnak ez a nagy alkotása most is és a jövőben is Dantéról való ismeretünknek, őt illető érzelmeinknek és gondolatainknak legfőbb forrása. Javíthatjuk kisebb-nagyobb tévedéseit, kiegészíthetjük magyarázatait, sőt le is fordíthatjuk újra – s talán hívebben – de Babits egyszer s mindenkorra Dante mellé írta le nevét.”

2012 – 2017

Megjelenik a Pokol Baranyi Ferenc költő új fordításában 2012-ben. „Dante Pokol című canticájának fordítását 2011-ben fejeztem be, a következő évben meg is jelent. Nem állt szándékomban folytatni a dolgot, pedig tudós italianisták kara buzdított: ugorjak neki a Purgatóriumnak, majd a Paradicsomnak is. Bibliai mondattal védekeztem: a lélek kész, de a test erőtlen. Öreg ember vagyok, a hátralévő – rohamosan zsugorodó – időmben kicsi a valószínűsége annak, hogy el tudnék érni a Commedia végére. A kórus azonban nem csitult el s ez – bevallom – nem esett rosszul – írja Baranyi Ferenc, majd így folytatja: – Végül kompromisszumos megoldás született: Simon Gyula barátom, a kiváló műfordító, egykori egyetemi társam lefordította a Paradicsomot, 2014-ben meg is jelent. Megegyeztünk, hogy a Purgatóriumot megcsináljuk – felesben. Én lefordítom az első tizenhat éneket, a többit Gyula. És lőn. Létrejött egy teljes Isteni színjáték. A három cantica összesen száz énekből áll: a Pokol harmincnégyből, a Purgatórium harmincháromból, a Paradicsom ugyancsak. A teljes mű első ötven éneke így hát az enyém, a másik ötven pedig Gyuláé. A Kossuth Kiadó most csak friss Purgatóriumunkat bocsátja útjára, hiszen a Pokol és a Paradicsom még azoknak a kiadóknak a birtokában van, amelyek gondozásában eredetileg megjelentek. Ám 2021-re – amikor Dante halálának 700. évfordulójára emlékezünk majd – »felszabadul« mind a kettő s talán mód nyílik a teljes mű kiadására is.”

2016

„Egy biztos volt, pont az ellenkezőjét akartam csinálni, mint Babits – tehát megmutatni, hogy Dante világa nem is volt annyira más, mint a miénk” – nyilatkozza Nádasdy Ádám száz esztendővel Babits „bravúros fordítása” után, az új, rímtelen jambikus tercinákban átültetett Isteni Színjáték megjelenésekor. Az új ritmikus prózafordítás közelebb kívánja hozni az olvasóhoz a dantei kort és életszemléletet, s hogy pontosan értsük a történéseket, arról a világos és részletes jegyzetapparátus gondoskodik. Nádasdy fordítása a tartalmat és főként a tartalmi pontosságot és nem a forma megtartását tartja szem előtt, mondván: „A rímeltetés túl sokba kerül.” Bár Babits fordítása kétségtelenül „a magyar irodalom legnagyobb teljesítménye”, Nádasdy Ádám fordítása egészen új megvilágításba helyezve a művet, talán többek számára teszi olvashatóvá, elérhetővé Dante művének gondolatvilágát.

Borítókép: Kondor Béla: Az idő múlása, Dante és Vergilius, 1963.