Alig ismerem meg a házat,
ahol huszonhat évvel ezelőtt
meghalt anyám. Kertvárosban
halt meg, Buda előkelő részén,
egy új építésű tégla társasház
legfelső szintjén, a nappaliban:
egy parkettára helyezett matracon
kihányta az összes vérét, hajnalban
vagy éjjel, nem volt mellette senki,
csak a ruhásszekrény fiókjába
önmaga elől rejtett néhány üres
palack. A májzsugor miatt
felgyülemlik a puffasztó hasvíz,
a testnedv kerülő utakat keres,
a nyelőcsőben a véna legvégül
megreped, s ez halálos vérzést
okoz. Egy nappal később, délelőtt,
amikor öcsém néhány rúgással
betörte az ajtót, a több liter vér
már megdermedt a holttest körül.
Huszonhat esztendő elteltével
alig ismerem meg a házat, ahol
negyvenhét évesen, magányosan
meghalt anyám. A kert utcai
frontját befedték magasra törő
fákkal, és mintha a kerítés is
egészen újszerű lenne. Ideje
indulnom, Kelenföld fölött már
villámlik, megjön a vihar, elmos
minden vértócsát, engem.