Nem újdonság, hogy a kilépéssel a szigetország pórul járt. A leginkább mérvadó brit állami intézet, a Költségvetési Felelősség Hivatala (Office for Budget Responsibility) már 2016-ban jelezte, hogy a kiválás négy százalékkal veti majd vissza az össznemzeti terméket. Ezt azután a megvalósulás rendre igazolta, ha a pontos mértéket illetően vita van is: ha hat-, ha nyolcszázalékos a 2025-re bekövetkezett csökkenés, akkor is számottevő. Az EU-val folyó kereskedelem visszaesését a nem uniós országokkal való csere nem tudta ellensúlyozni. Leginkább éppen a kis- és középvállalkozások, a szolgáltatások szenvedték meg ezt. A visszavett szuverenitás a bevándorlás kezelésén is csak rontott. Az Egyesült Királyságnak csökkent a nemzetközi befolyása is. Nem véletlenül buknak sorra a brit kormányfők. Idén februárban a közvéleménynek már csak harminckét százaléka volt elégedett a brexittel, ötvenöt pedig immár újból csatlakozni akar a kontinentális klubhoz.

Többen vérmes reményeket fűztek az USA-val való „különleges kapcsolathoz”, ahhoz, hogy ez átfordítható átfogó kereskedelmi megállapodássá, de ebből vajmi kevés valósult meg. Ráadásul Trump nacionalista-nagyhatalmi erőpolitikájához Kier Starmer – a britek többségének megelégedésére – sem a kereskedelem, sem az atlanti kapcsolatok, sem az iráni háború tekintetében nem igazodott teljes mellszélességgel, és ezért most szembe kell néznie akár azzal is, hogy Washington átjátssza Argentínának a Falkland-szigeteket. III. Károly – sokak ellenezte – washingtoni látogatása aligha változtat azon, hogy London egyre szorosabbra fonja kapcsolatait az Unióval mind az egységes piac, mind a geopolitika szintjén. Starmer ugyan ígéretet tett, hogy nem változtat a brexit keretein, de számos vezető párttársa ezen változtatni akar a következő választási programban. Ezzel egybevág a magas rangú köztisztviselő, Philip Rycroft merőben szokatlan, nyilvános fellépése: az új gazdasági és geopolitikai kényszerek miatt az újracsatlakozást szorgalmazza. Nincs már fényes elszigeteltség. 

Nyitókép: Brexitellenes tüntetők Westminsterben 2018-ban (fotó: Oast House Archive / Wikimédia)