Az ENSZ előrejelzései szerint Afrika és a Közel-Kelet lakossága az évtized végére 320 millió fővel gyarapszik, 2050-re pedig 1,17 milliárddal. Ezt a hatalmas fiatal, digitálisan összekapcsolt sereget remélhetőleg foglalkoztatni tudják majd az erősödő afrikai gazdaságok. De válságokkal számolni kell, és ha ebből a sokaságból csak minden huszadik fiatal indul el szerencsét próbálni, abból 140 milliós vándortömeg lesz.
Az eddig érkező jóval csekélyebb migránsáradat átalakította az európai politikát, szélsőjobboldali pártokat juttatott hatalomhoz, döntő szerepet vitt a Brexit-népszavazásban, és a megfékezése durva parlamenti csatározásokat vált ki mindenütt. Ezután az eddigieknél is inkább destabilizálhatja a kontinens közéletét. A választók keményebb határellenőrzést követelnek, amit a migrációt pártoló, főként baloldali pártok sérelmeznek. A jobboldali válasz viszont aligha merülhet ki a bevándorlás megakadályozásában, hiszen Európa lakossága kezd abszolút értelemben csökkenni, öregszik és betegeskedik, és nem tudja nélkülözni a migráns munkaerőt. A bevándorlásellenes Giorgia Meloni kormánya 425 ezer munkavállalási engedélyt készül kiadni migránsoknak. Némely tory a vízumkiadás korlátozását követeli, de ez ellehetetlenítené a brit betegellátást.
Jobboldali politikusok a bevándorlás csökkentését ígérték, de nem tudnak életerős, képzett lakosságot varázsolni, és beeresztik a migránsokat. A baloldal pedig, ha ragaszkodik a nyitott kapuk politikájához, a választásokon megsemmisül.
Ha nem akarjuk, hogy a bevándorlás eluralja és megmérgezze a politikai folyamatokat, jobb- és baloldalnak Európa-szerte közös nevezőre kell jutnia: a határellenőrzés szigorításában, bizonyos bevándorlás lehetővé tételében – tudjuk, az USA-nak azért van esélye Kínával szemben, mert befogadó ország, míg Kína zárt –, illetve a közös identitás szorgalmazásában: az állampolgárság kötelezettségekkel is jár.
Nyitókép: Sergio Mattarella olasz köztársasági elnök tengerbe fulladt migránsoknak adja meg a végtisztességet 2023 márciusában
