Már-már kajánul jelentette be igényét rá, hiszen a díj éppen annak a nemzetközi, multilateralista, liberálisnak kikiáltott rendszernek az egyik jelképe, amelynek hadat üzent. Obama pedig azért kapta a kitüntetést, mert az ehhez a rendszerhez való visszatérést hirdette meg, habár sokan kifogásolták, hogy különösebb békeművet nem hozott létre, amit Trump nem győz felhánytorgatni. Ám rajta kívül talán csak a kondukátor, Nicolae Ceaușescu fogalmazta meg kifejezetten ezt a célt, főként azért, hogy nagyralátó stratégaként, világpolitikai tényezőként való fellépését odahaza legitimációs eszközként vethesse be. Nem kímélve erőforrásokat, a Carter-kormányzat idején a közel-keleti tárgyalások farvizén fel-feltűnt egy-egy pohárköszöntő és fotó erejéig komoly tényezők mellett, és még azt is elérte, hogy az amerikai román emigráció vezetője fölterjessze a norvég testület elé. Valójában esze ágában sem volt senkinek az egyiptomi–izraeli megbékélésért jutalmazni a Moszkvától csak látszatra független kommunista vezért.
Az önimádó Trump azonban korántsem esélytelen: az Ábrahám-egyezményekkel végre sikerült több arab országgal elismertetnie Izraelt, amit méltán hangsúlyoz, de amit aligha érhetett volna el hagyományos, vezető republikánus politikusok és a túlnyomórészt kétpárti egyetértés alapján működő külügyminisztérium sokéves előzetes munkája nélkül. Idesorolja még a szerb–koszovói rendezést, illetve az észak-koreai vezérrel való tárgyalásait. Korábban már ezekért jelölték is. A gázai tűzszünetért és túszszabadításért pedig már hivatalba lépése előtt kandidálták. Rontja az esélyeit a Közel-Keleten, hogy a Netanjahuval kötött barátsága nem körvonalaz béketervet. Bizonnyal megérdemelné azonban a békedíjat, ha ígéretéhez híven sikerülne véget vetnie az orosz–ukrán háborúnak, úgy, hogy kétoldalú szerződésekkel vagy NATO-tagsággal és uniós csatlakozással szavatolja a szabadságáért küzdő, ám területi engedményeket tevő ország biztonságát és újjáépítését. Ha viszont cserben hagyja Ukrajnát, elfogadhatatlan békét kényszerítve rá, az „agresszió tengelyét”, Oroszországot, Kínát, Iránt és Észak-Koreát erősítené meg, amivel Európa és az USA biztonságát veszélyeztetné. A hírhedett trumpi szeszély kétesélyes. 1939-ben a müncheni egyezményért Neville Chamberlaint is jelölték a kitüntetésre.
