Az egészségügyi és gazdasági világválság orvoslása érdekében a pápától a valutaalapig többen sürgetik a szabadalmi jogérvényesítés átmeneti enyhítését, a vakcinák és azok gyártástechnológiájának megosztását – a gyógyszerkonszernek ellenállnak.
A világgazdaság „normális” működésmódja - az emberek és áruk intenzív globális áramlása révén - nemcsak a Covid-19 járvány gyors terjedéséhez járult hozzá, de a fizetőképesség szélsőséges különbségei miatt a jelek szerint a járvány legyűrését is megnehezíti. Mint Jakab Zsuzsanna, az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) magyar főigazgató-helyettese figyelmeztet, a Covid-járványt csak akkor tudjuk megállítani bárhol, ha mindenütt megállítjuk. Nem elég csak a fejlett világban oltani, a világ minden táján egyszerre kell lépnünk. A mai globalizált világban ugyanis nincs olyan eldugott hely, amely hermetikusan elzárható lenne a fejlett világtól.
Ha az Egyenlítői Afrikában tovább tombol a vírus, a járvány ismét átterjed a világ többi részére is, és ha késlekedünk, új mutánsok alakulhatnak ki, amelyek megint mindenkit veszélyeztethetnek. A Foreign Affairs is szóvá teszi, hogy miközben a szegény országok nem jutnak vakcinához, a gazdag államok több oltóanyagot kötnek le, mint amennyi a teljes lakosságuk immunizációjához szükséges. Jakab Zsuzsanna szerint ennek semmi értelme nincs, mert az oltóanyag viszonylag gyorsan elveszítheti szavatosságát. Az egyik nagy feladat, hogy a gazdag országokat rábeszéljék, ne halmozzák fel az oltóanyagot. Tedrosz Adhanom Gebrejeszusz, a WHO főigazgatója arra próbálja rávenni a gazdag országokat, hogy egyelőre ne is törekedjenek teljes átoltottságra; a magas kockázatú csoportok védelmét követően adjanak át vakcinát a szegény országok magas rizikójú csoportjainak oltására.

A jelenlegi előrejelzések szerint a közepes jövedelmű országok és a fejlődő világ nagy része évekig nem fog hozzájutni a vakcinákhoz. A késlekedés több millió emberéletbe kerülhet. Erre válaszul több kormány is fontolóra vette a szellemi tulajdonra vonatkozó jogok ideiglenes figyelmen kívül hagyását azért, hogy a lehető legalacsonyabb költségen minél több oltóanyagot állítsanak elő.

Húsvéti beszédében Ferenc pápa is méltányos vakcinaelosztást kért a nemzetközi közösségtől, amelynek el kell köteleznie magát az oltóanyagok méltányos megosztására a szegényebb országokkal. Tedrosz Adhanom Gebrejeszusz, a WHO főigazgatója az oltóanyagok helyi gyártásának szükségességét hangsúlyozta. A világ legnagyobb gyógyszergyártóit képviselő PhRMA és BIO szövetségek azonban – a globálisan egyre sürgetőbb igény ellenére – élesen bírálták az oltási szabadalmak vagy a koronavírus elleni oltóanyag gyártásához szükséges technológiai ismeretek megosztására irányuló kísérleteket. Az amerikai kereskedelmi hivatalhoz benyújtott dokumentumban a gyógyszergyártók az „alapvető szellemi tulajdonukkal” szembeni fenyegetésre igyekeznek felhívni a figyelmet. A gyógyszergyártók azzal érveltek, hogy a külföldi kormányok arra irányuló törekvése, hogy egyoldalúan határozzák meg a koronavírus elleni vakcinák árát és termelési ütemét, amerikai munkahelyeket és munkavállalókat veszélyeztet, és „a tudományos előrelépést is gátolja”.
Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek is figyelmeztet a gyógyszergyártók morális felelősségére, a korábbi megállapodásokat megkerülve, sokszoros áron próbálják értékesíteni az oltóanyagokat más piacokon. „Nem a gyógyítás számít, hanem az anyagi haszonszerzés”.
A vakcinaelosztás okozta feszültségek miatti aggodalmak ugyanakkor már a világgazdaság legmagasabb szintjén is jelentkeznek. Krisztalina Georgieva, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatója szerint tovább nőnek a különbségek a lakosságukat gyorsan beoltani képes országok és a szükséges források szűkében lévő legszegényebb országok között, ami vészesen növeli a globális sérülékenységet. Túl sok ország lemaradt, a kiegyensúlyozott fellendüléshez ezért továbbra is erőteljes intézkedésekre van szükség. Az IMF becslése szerint az alacsonyabb jövedelmű országoknak a következő öt évben legalább 200 milliárd dollárra lesz szükségük a járvány leküzdéséhez, és további 250 milliárd dollár kell majd ahhoz, hogy visszatérhessenek a gazdasági felzárkózás útjára.
Az Európai Unió és a G7 országai komoly hozzájárulást vállaltak a harmadik világ vakcinaellátásának finanszírozásában, s jelentős lesz a nemzetközi pénzintézetek részesedése is. Nem is a szükséges a pénz előteremtése a leggyengébb láncszem, hanem az, hogyan tudjuk megfelelő szintre növelni a gyártói kapacitást. A pandémiák elkerülése érdekében a napokban 24 ország, valamint nemzetközi szervezet vezetője által sürgetett nemzetközi megállapodás egyik fő célkitűzése lenne, hogy létrejöhessen az oltóanyagok, a gyógyszerek, a diagnosztikai eszközök és a személyi védőfelszerelések helyi, regionális és globális gyártásának és elosztásának rendszere.