•Amikor azt mondja, hogy az építészetnek mondanivalója van, modernizmusellenességéről tesz tanúságot?
Hosszú évek óta művelem és pártolom a hagyományos építészetet, de a szakmámmal való szélesebb körű párbeszédet is a feladatomnak tartom. Kamaránkban, a Brit Királyi Építészintézetben a tagok kétszer is tanácsosnak és tiszteletbeli főtitkárnak választottak, és ekként megalapítottam a már igen erős Hagyományos Építészeti Csoportot. Az intézeti elnök megválasztása előtt minden jelöltnek írok, vajon támogatná-e a hagyományos építészetet, mert ha igen, a csoport tagjai őt támogatnák a szavazatukkal. Mindannyian igent mondanak. És így bárki nyer is, mi számonkérjük rajta az ígéretét. Általában véve mára sokkal liberálisabb hozzáállás alakult ki a hagyományos építészettel szemben. Ezt pedig nekem viszonoznom kell. Nem őrjönghetek, hogy a modernek marhák. Nem azok. Ők a maguk teremtette sajátos kultúrához tartoznak, amely különbözik mindenki másétól. Time for Architecture ('Itt az ideje az építészetnek', 2020) című könyvemben arra a következtetésre jutottam, hogy ha nagyon szűken határozzuk meg a hagyományt, akkor a modernizmus is hagyomány. Kulcskérdés, hogy kinek a hagyománya. Nem a hétköznapi embereké, hanem az építészeké. A kritikát az emberek sokkal inkább megszívlelik, ha észszerű. Mindig azt a kérdést szegezem nekik: olyan építészetet akarsz-e, ami nem tetszik az embereknek? Ki mondhat erre igent? Senki.
A 20220-as kötet „Az építészeti és várostervezési modernségről, emlékezetről és időről”
•Vagyis csak a meggyőzés célravezető…
Igen, tanítani kell. Az észszerűség alapján. Félresöpörni valakit könnyű, de észszerűen vitatkozni vele sokkal nehezebb. Ráadásul számos modernista építésszel jó barátságot ápolok, tagja vagyok több vezető bizottságnak. Az értelmes hozzáállásnak meg is van az eredménye: mára sokkal több hagyományos építész van. Sokkal szélesebb körben tiszteletben tartják a munkájukat.
A modernség hagyománya: Irving Smith úgynevezett kétfedelű hétvégi háza Új-Zélandon (2016)
•Ez a felfogás hozta létre a Scruton-féle Széppel élni című jelentést?
A tervezési rendszerünk olyan épületeket hozott létre, amelyeket az emberek nem szeretnek, alapvetően azért, mert az építészek uralják, és az egész merő bürokratikus rémálom. Michael Gove akkori lakásügyi miniszter – Roger nagy csodálója egyetemista kora óta – valahogy kezelni akarta a helyzetet. Így jött létre a Szebbet, Jobbat Építeni Bizottság. Kézenfekvő volt Rogert, a vezető konzervatív filozófust, akit mindig is foglalkoztatott az épített környezet, meghívni az élére.
A jelentés borítója
•Ön hogyan kapcsolódott be a munkába?
A kezdet kezdetén Roger megkért, hogy legyek tagja a bizottságnak, de egy köztisztviselő közölte, hogy nem lehetek az, mert férfi vagyok, fehér, és elmúltam hatvan. A sokszínűség vastörvénye: nők és különböző fajúak is legyenek tagok. Sunand Prasad, az Építészintézet korábbi elnöke indiai származású lévén, megfelelt. Ki lehetett pipálni. Ketten szinte azonnal lemondtak, mert mindkettőjüket a sokszínűség miatt választották be, nem pedig azért, mert egyetértettek Roger elgondolásaival. Őrület ez nálunk. Roger végül azzal is beérte, hogy rajtam tegye próbára a gondolatait, és így rendszeresen találkoztunk négyszemközt. Cikket írt a Spectatorba, és egy klasszicizáló épülettel akarta illusztrálni, de politikai okokból nem használhatott tőlem semmit. Találtam egy köztes épületet, amelyet Peter Barber tervezett, aki modernista, de szakít is a modernizmussal, ami nagyon rokonszenves. Azóta is azt mondják, hogy ez az a fajta épület, amit Roger szorgalmazott. Szép épület, de nem eszményítette.
•Hogyan kerekedett ebből botrány?
Nagyon megdöbbentünk. Nemcsak a New Statesman skriblere, hanem a kormány magatartása miatt is. Ahelyett, hogy először felhívták volna Rogert, hogy megkérdezzék, igazak-e az újságíró blogjában neki tulajdonított rasszista kijelentések, négy óra leforgása alatt kiebrudalták. Kormánytanácsadó állhatott mögötte. A miniszter valószínűleg nem is tudott róla. Kérdezték Rogert, miért nem beszélt a miniszterrel, de ő azt mondta, az ember nem hív fel csak úgy egy minisztert. Az újságíró meg kiposztolta magát a közösségi médiában, amint pohár pezsgővel ünnepli Roger kirúgását. Utóbb közölték a felvétel teljes átiratát, ami bizonyítja, hogy a szerkesztő meghamisította Roger mondatait. Kitették a szűrét. Roger visszatért, de addigra már rákos lett. Nicholas Boys Smith vette át az elnökséget, és mutatta be a jelentést.
•Hogyan fogadták?
Egészen jól. Szerintem túlírtra sikeredett. Kevesebb pont többet ért volna, sok átfedés is van benne, mint a legtöbb jelentésben. Ha túl sok a mondanivaló, az emberek egyszerűen figyelmen kívül hagyják. Mindenesetre megszületett. A kormány ezután jelentést rendelt Nemzeti tervkódolási minta címmel.
•Tervkódolás?
A brit épülettervezési rendszer nemzeti irányelveket használ, amelyek természetesen meglehetősen általánosak. Ezek alapján dolgozzák ki a helyi hatóságok a maguk építési szabályait. Ezek többnyire nemkülönben dodonaiak. Minden új fejlesztésnek, írják, összhangban kell lennie a környezetével.
•Ez mit jelent?
Fogalmam sincs. De megírták.
•A helyiek megszavazzák a szomszédos épületeket, mint a svájciak?
Nem, nem szavazzák meg. Svájc ebben eléggé egyedülálló. Nyilvánvaló, hogy beküldték a képviselőiket az önkormányzatokba, de nem ők írják a szabályzatokat. Ők általában csak rábólintanak. A hivatalnokok fogalmaznak. Kellően homályosan. Kialakult szókészletük van, meghatározzák a stílust, de úgy tesznek, mintha nem. Előírják például az innovációt és a korszerűséget, de a fene se tudja, mit akarnak vele mondani.
Aki pedig értelmezi a homályt, márpedig a fogalmazó értelmezi, annak a kezében túl nagy hatalom összpontosul. Az önkényes értelmezés ellen kódolunk. Többedmagammal elkészítettem a kód kormányzati definícióját. A kód nagyon egyszerű. Két választ tesz lehetővé, igen vagy nem. Egyértelműen meghatározza, hogy adott körülmények között milyen anyagok és méretek, ablak–fal-arányok stb. elfogadhatók, vagy sem.
A brit építészeti tervezésben általában véve nincsenek kódok. Ezért rendelte meg a kormány a Nemzeti tervkódolási mintát, amelynek előkészítésében tanácsadóként vettem részt. Távol tartottuk magunkat az észszerű funkciók korlátozásától.
A kormány ezután létrehozta a Helyhivatalt (Office for Place), ahol megnéztük, hogyan működnek a kódok, és a helyi hatóságok hol mennek félre a kódolásban. A kódnak az a lényege, hogy előír. A helyi hatóságok mégis rendre az érintettek megfontolására bízzák. Ráadásul amikor konzultálniuk kellene a helyiekkel, azt éppenséggel nagyon cinikusan teszik. Megpróbálják a stílust is beleírni a kódokba, éppen amitől megszabadulni akartunk.
Rogerben az volt a nagyszerű, hogy elsőrangú filozófus lévén érthetően írt. Ez ma nem divat. Megtalálta a maga közönségét, beleértve a politikusokat is. Ő lett a konzervatív filozófus – ilyenfajta tekintélyt nem könnyű a mai tudományos életben kivívni. Végül olyan konzervatív kormányt is kapott, amelynek miniszterei rajongásig szerették. A vezetésével létrehozott bizottság nyomán felállt a Helyhivatal, ami a brit tervezési rendszer reformjához vezetett. Vagyis a reform voltaképpen az ő nevéhez fűződik. Michael Gove mondta egy értekezleten a többségükben alkalmasint baloldali, reformer és változásszorgalmazó résztvevőknek: lehet, hogy nem értenek egyet Scruton politikai nézeteivel, de egy gondolatát aligha vitatják: az oikofíliát, az otthon szeretetét.
•Mi lesz most, hogy a Munkáspárt győzött?
Nos, a Helyhivatalt változatlanul Nicholas Boys Smith mint megbízott elnök vezeti. Ez valójában nem politikai testület. Szocialista szempontból elég nehéz azt mondani, hogy olyan házakat kell építeni, amelyeket az emberek nem szeretnek, vagy amelyekbe nincs beleszólásuk. De ez is olyan kérdés, hogy csak egy válasz létezik. Arra a kérdésre, hogy olyan házak épüljenek-e, amilyeneket az emberek szeretnek, jó politikus nem mondhat nemet. Ahogy arra se, hogy jobbá kellene-e tennünk épített környezetünket. A politikusok realisták, és a Helyhivatalt kormányszervvé tették, beépült a kormánybizottságok rendszerébe. Ha egyszer oda bekerült, elég nehéz onnan kiiktatni. És miért is akarná ezt a Munkáspárt? A Helyhivatal és Roger szétválasztása azonban ironikus módon elég fontos. Mert ha azt mondanánk, hogy ez az egész Roger Scrutonról, a konzervatív filozófusról szól, akkor a magukra adó baloldaliak azt mondanák, mi közük nekik ehhez. Ha viszont azt mondjuk, hogy a környezet jobbá, a tervezési rendszer hatékonyabbá tételéről szól, ami a baloldal szerint kormányzati cél, akkor nem fogják elvetni. Az új miniszterelnök, Keir Starmer pedig azt mondta, hogy olyan vonzó épített környezetet szeretne, mint a György-kori klasszicista városok. Az ő szavai. Most pedig új vezérigazgatót keresnek, vagyis meg akarják tartani.
•Maga Scruton is sokat emlegette szocialista-munkáspárti apja szeretetét a helyi környezete iránt.
Sok építész hajlamos azonosulni a baloldali politikával, mert az radikális, mert megváltoztatja a világot, egyenlőbbé teszi a társadalmat, ahogy egy kiváló barátom, jeles építész is, aki Etonban, az ország legdrágább magániskolájában tanult. Más kérdés, hogy minden szocializmus meg akarja mondani az embereknek, mit gondoljanak.
•Nem része az európai-keresztény kultúrának, hogy a prófétát, a zsenit, a valóság látóját követni kell?
Nagy-Britanniában sokkal kevésbé. A brit hagyomány inkább empirista, a kontinens idealista.
•De a nagy ember elméletét Carlyle fogalmazta meg…
Csakugyan. Az építészetben is megvan a nagy zseni. Mindenki nagy zseni akar lenni. Az építészképzéssel is az a baj, hogy zseniknek szól, de kevés a zseni. Aki pedig zseninek hiszi magát, nem az. Akárhogy is, a britek nagyon gyanakvók mindenkivel szemben, aki fontosnak tünteti fel magát. Ha valamit nem szabad, az az, hogy fontosnak mondd magadat. Ha arisztokrata vagy, lord akárki, ezt nem kötöd senki orrára. Hagyod, hogy rájöjjenek. Ha a brit politikai filozófia megfogalmazta is a nagyság igényét, a brit politikai kultúra nem szíveli. Neil Kinnock, a híres munkáspárti vezető győzelemre állt az 1992-es választásokon, de több ízben kifejezésre is juttatta ezt. És veszített. A közvélemény ellene fordult a magabiztosságáért. A munkáspártiak most is biztosak voltak benne, hogy nyernek, de egy szóval nem utaltak volna rá.
Bovingdoni klasszicista villa, 1996-ban épült az alkotó tervei szerint
A szép szót újra közhasználatba hozta. Szerintem emiatt érte el a legfőbb eredményét. Nagyon körültekintően belefogalmazták ezt az igényt a kérdésekbe, amelyekre nemigen lehet nemet mondani. Szóval jelentős hatással van a brit épülettervezési rendszerre. Sokan azt mondják, hogy az új szabályozásnak köszönhetően jó minőségű tervezést fogunk kapni. Én mindig tiltakozom. Jó tervezők mindig jó minőségű terveket készítenek. Az eredmény igazában az lesz, ha megakadályozzuk a rossz tervezés legrútabb túlkapásait. Ha valaki azt állítja, hogy az új szabályok révén jó tervezést kapunk, és mégis rosszat kapunk, valójában aláássa a törekvést. Az elvárások felcsigázásával nagyobb lesz a csalódás. A jelentés megváltoztatja a brit tervezési rendszert, beleértve az építészszakmát is.
Nehéz megváltoztatni azonban a hatóságok gondolkodásmódját. Óriási hatalmuk van, már csak azért is, mert ők a rendszer kapuőrei. A hivatali homály hatalmuk legfőbb forrása, hiszen ők a döntőbírák. A kódok rendszere ellensúlyozza a homályt, miközben nem szabja meg az ízlést. Az e célból folytatott nyilvános konzultációk természetesen nagyon cinikusak lehetnek, és gyakran azok is, de ha jól előkészítik őket, hasznosak. A lényeg azonban az, hogy a Széppel élni beépült a kormányzatba, akármilyen színezetű is az, és pozitív hatást fejt ki Nagy-Britannia falvainak és városainak tervezésére.
Lásd az építész honlapját itt.
