Nagy volt a megrökönyödés, nem oktalanul: a 2014 óta uralmon lévő kormányfő, Narendra Modi a Bháratíja Dzsanatá Párt (’Indiai Néppárt’) élén egyebek közt módszeresen hátrányba hozza a másfél milliárdos lakosság csaknem tizenöt százalékát kitevő iszlám hitűeket, ellenük uszítva kampányol, és a mitológiai név használatával mintegy jelezte a világ vezetőinek, hogy ahol egybegyűltek, hindu a rend. Persze, tudni való, az alkotmány kimondja: „India, azaz Bhárat, államok szövetsége.” Ha a név általánosan nem használatos is, az államvasutat Bháratéj Relnek, a jegybankot Bháratéj Rizarv Banknak nevezik (petty angolsággal elegyítve). A szó szanszkrit eredetű, feltűnik a Rig-Védában az istenismerethez vezető Agni tűzisten állandó jelzőjeként: bhárata (’fényhozó’). Utána nemzetség- és országnévként is megjelenik, hogy aztán névadója legyen a világirodalom leghatalmasabb eposzának, a Mahábháratának (’A nagy Indiá’-nak). Az India szónak sem alantasabb a pedigréje, a szanszkrit szindhu (’határfolyó’) szóra megy vissza, amely a félszigetet a Közel-Kelettől elválasztó nagy folyamot jelölte. Belőle származott a perzsa hindu, a görög indósz, a latin indus stb. szó. Így az India név (arabul al-Hind) kétségtelenül nemzetközi jelleget nyert. A modern indiai nacionalizmus a XIX. század közepe óta hirdeti, hogy az ország igaz neve: Bhárat. Állítólag az újdelhi parlament is napirendre tűzi a névváltást. Az ellenzék tiltakozik. A bháratisták szerint így köszönt be a Modi meghirdette asztrológiai Amrit Kál (’a gyógyír kora’). A szocialista kísérletezéssel felhagyva India, mi tagadás, óriásit fejlődött. Ám Hitler is, Brezsnyev is a csillagokat kémlelte…
Nyitókép: Droupadi Murmu elnökasszony díszszemlén (kocsija indiai gyártmányú Suzuki: Maruti)
