Eredeti formájában, sőt pompájában kell helyreállítani a Notre Dame-ot, vetett véget a legvadabb elképzeléseket felvonultató vitának Macron francia elnök, így lassan a világ elé tárul egy Megújuló csoda Párizsban. Havasi János vezércikkében a rekonstrukció műhelytitkaiba enged betekintést.

Aktuális rovatunkból megtudhatják, hogyan váltak népszerűvé Kínában is Petőfi versei, megismerhetik a százéves Magyar Érdemrend történetét, a használaton kívüli gyárterületek funkcióváltó lehetőségeit az első Inota Fesztivál kapcsán, ízelítőt kaphatnak a városmajori Szemle Plusz színdarabkínálatából, beszámolunk az István, a király felújításáról, olvashatnak a háború és a béke keresztény felfogásáról (Pásztor Péter: Ukrán–magyar ima), a spanyolországi politikai patthelyzetről, az eltörléskultúra célkeresztjébe került Lehár Ferencről, a mesterséges intelligencia használatáról a japán oktatásban, és Szerdahelyi Csongor bemutatja az épülő istenházát, A maffia vértanúinak templomát.

Tudatunkban újrajátsszuk az egyéni és a közösségi múltat, függetlenül a múlt lezárt tényeitől – állítja Valuch Tibor (Ha lenne két életünk – avagy a történelem újrajátszása). A szerző az egyéni és a kollektív emlékezet, a történetírás és múltértelmezés, a felejtés és a maradandó múlt, tudományosan megalapozott értelmező törekvések és identitást teremtő hatalmi akaratok kapcsolatát boncolgatja.

Magánhadseregek tündöklése és hanyatlása áll B. Szabó Jánosnak az orosz Wagner-csoport lázadása kapcsán készült elemzése középpontjában. A középkori államok hadserege nagyrészt magánhadseregek sokaságából állt, miként az ázsiai brit gyarmatosítás is a kereskedelmi társaságok haderejére támaszkodva ment végbe.

Az új világháború nem nemzeti, hanem nemzetközi ügy: nemzetközi üzletcsoportok és érdekszövetkezetek harca. A szegény nemzetek csak áldozatokként kerülnek bele – idézi aktualizált Békekiáltványában Babits Mihályt Szigethy Gábor.

Sci-fi-író szemével tekint Az ember tragédiájára Szélesi Sándor, a falanszter -színről megállapítva, hogy a tudomány és technika fejlődése emberi tényező nélkül nem a vágyott jövő felé tett lépés, hanem a világ pusztulásának egyik eleme (Hova tűnt a jövő reménye?)

Petőfi majd harminc verset publikált a győri Hazánk című folyóiratban, s e lap közölte először Szendrey Júlia naplótöredékeit is – derül ki Király Farkasnak a Petőfi és kortársai Győrben című kiállításról készült riportjából (A Petőfi-effektus Győrben). Szalai Zsolt és Matus Zsanett kurátorok mutatják be a reformkori sajtó világát, s a korabeli pezsgő vidéki szellemi életet.

Bakonyi István Sarusi Mihály Végenincs Corvinka című új kötetét méltatja (Otthonirodalmi utcarajz). Békéscsaba mikrovilága elevenedik meg a ma már a Dunántúlhoz kötődő író tollán, fontos korrajzot kapunk, a szűk és fojtogató levegő ellenére sok-sok élménnyel. A mikrokörnyezetben ott a tágabb világ, a történelem és az egyetemesség.

A kötet Nyilas, komcsi című részletében Sarusi az időben fő-úttörővé átalakult egykori horthysta tanár-tiszt, s a nyilas-kommunista testvérpár példáján mutatja be a negyvenes évek végének zavaros világát.

Új számunkban Farkas Gábor [megtorpan a zaj], [tükröződik csendje] és [tükröződik csendjük] című verseit olvashatják.

Újjáépíteni vagy romként megtartani, konzerválandó építészettörténeti műtárgyként tekinteni a romra, vagy felépíteni valamit, kiegészítve ismert vagy feltételezett részletekkel? A műemlékvédelem egyik mai fő dilemmájára kínál megoldást Róna Katalin a kisdörgicsei középkori romtemplom helyreállításának példájával, ahol az eredeti maradványokat megőrizve olyan alkotást hoztak létre, amely hitelesen idézi fel korát (Az életbe visszatérő emlék).

Szekáry Zsuzsanna a szövés rejtelmeiről, ihletett pillanatokról, a művészet gyógyító és nyugtató hatásáról, a kárpitművészet hazai megítéléséről, valamint a Magyar Kárpitművészek Egyesületének legújabb kiállításáról beszélget Bocz Bea textilművésszel (A kárpit örök varázsa).

Mi is az a cukiság? – teszi fel a kérdést Jankó Judit a budapesti Ludwig Múzeum A cukiság faktor című csoportos kiállításáról tudósítva. Az art world egyik legfontosabb színtere jelenleg az Instagram, az online felületeket pedig elárasztják a könnyed, játékos képek, videók. Fiatal művészek úgy vélik, a cukiság nem menekülés, hanem a világ jelenségeinek egyik létező feldolgozási módja.

Szamosi Szabolcs orgonaművész, a Filharmónia Magyarország ügyvezető igazgatója nyilatkozik Réfi Zsuzsannának Palotakoncertekről, Régi Zenei Napokról, Zeneszüret Fesztiválról, Orgonák Éjszakájáról, Dómkerti Zenés Estékről, Muzsikáló Udvarról, világsztárok, köztük a King’s Singers fellépéséről (A Zeneszürettől az Operacinemáig).

Fazekas Anna Mátraalján, falu szélén… kezdetű meséje átélt valóság volt Körmendy Imre számára, akik testvéreivel feledhetetlen vakációkat töltött Kisnánán, Az Abák földjén, ahová szívesen tért vissza építészettörténeti tudományos diákköri tagként a középkori kőfaragó mesterjegyeket keresgélni, majd nagyapaként unokákat látogatni.

Lukách Krisztina ferences öregdiák a szentendrei Alma Materbe hosszú évek után visszatérve felidézi diákéveit, s örömmel tapasztalja, hogy ott ma is családtagként fogadják (De hát ferencesek…).

A Magyar Tudományos Akadémia harmincöt évvel ezelőtti, Teleki Sámuel száz évvel korábbi útját újrajáró Afrika-expedíciójára emlékezik Gábris Gyula egyetemi tanár, a fél évig tartó kutatóút egykori vezetője (Polgár Marcell: Tizenkét tudós ember).

Rózsafalvi Zsuzsanna Kulcsár Beátának a Weiszlovits/Vaiszlovichok Nagyvárad életében betöltött szerepét, gazdasági, kulturális, szocializációs és asszimilációs stratégiáit bemutató „Adónyomorítás miatt zárva” című családtörténeti munkáját ismerteti.

Prőhle Gergely az alkotóereje teljében, váratlanul távozó Hóvári János halálára írt nekrológjában felidézi a történész-turkológus diplomata életútját, méltatja széles körű műveltségét, a türk világban és Közel-Keleten kamatoztatott kapcsolatteremtő készségét és rokonszenves, anekdotázó egyéniségét.

Gondolj a mákra címmel Szerdahelyi Csongor Székely Ádám újságírótól vesz búcsút, aki ifjú korában a Szent Imre-templom beatkórusának vezéralakjaként volt ismert.