Ünnepi pillanatban hangulatot rontani és vészmadárnak lenni, nem biztos, hogy hálás feladat. Viszont kritikus pillanatokban illúziókat táplálni, vagy akár csak élni hagyni: felelőtlenség. Ezért érdemes, sőt muszáj az ünnepi alkalommal is szembenézni az ENSZ valóságos helyzetével, és tudatosítani, hogy ez az egyik legnehezebb helyzet a világszervezet létrejötte óta.

"Mi, az Egyesült Nemzetek népei, elhatározván azt, hogy megmentjük a jövő nemzedékét a háború borzalmaitól..." Az ENSZ-alapokmány 1. cikke, plakát, 1945 

 

Nem egyéb okból, mint az Ukrajna ellen zajló orosz agresszió miatt. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának egyik állandó tagja – aki, mint tudjuk, vétójoggal rendelkezik, és ekképpen jelenlegi világrendünknek (amit nevezhetünk „ENSZ-világrend”-nek is) az egyik oszlopa – az ENSZ értékrendjének legfontosabb alapvetésén átgázolva támadta meg szuverén szomszédját.

Az ENSZ értékrendje nem fikció,

hanem nagyon világosan papírra vetett – az ENSZ Alapokmányában rögzített – nemzetközi megállapodás. A szuverén egyenlőség tiszteletben tartása és a konfliktusok békés úton való megoldásának kötelezettsége az ENSZ minden tagjára egyformán vonatkozik. Tetszik, nem tetszik, egyszerűen tény: ezeket Oroszország a lehető legdurvábban megsértette.

Ezt az önmagában véve is nagyon súlyos lépést azonban még tetézi, hogy az orosz haderő katonái nagyon súlyos humanitárius jogsértéseket is elkövettek – és vélhetően követnek el jelenleg is – a megtámadott ország területén. Az elkövetőket pedig mindeddig nem vonták felelősségre. Sőt nem is tervezik felelősségre vonásukat. Egyiküket-másikukat időnként ki is tüntetik!

Lehet tehát taktikai okok miatt vitatni, mennyire bölcs a háborúért felelős orosz vezetőket háborús bűnösnek nevezni, kétségtelen azonban, hogy Slobodan Milošević  és Ratko Mladić nagyon is hasonló cselekményekért került Hágába. A különbség legfeljebb annyi, hogy Jugoszlávia nem volt a Biztonsági Tanács állandó tagja. Ezért a jugoszláviai bűnöket a nemzetközi közösség könnyebben tudta szankcionálni, mint a mostaniakat.

"Állj! Bűnöző!" Az ENSZ-t cselekvésre felszólító plakát Korea kommunista megtámadása előtt 1950-ben

 

Éppen emiatt rendkívül súlyos az ENSZ helyzete! Alapvetően két forgatókönyv képzelhető el – a harmadik ugyanis, amelyik szerint Oroszország „megtér”: kivonul, bocsánatot kér, kártérítést fizet, és saját maga vonja felelősségre az elkövetőket, enyhén szólva is több mint valószínűtlen.

Marad tehát vagy az, amire Moszkvában számítanak, hogy az ENSZ – mint szervezet és mint közösség – előbb-utóbb napirendre tér a történtek felett, vagy az, hogy valamilyen módon kizárják Oroszországot a világrend tartópillérei közül – felfüggesztik a tagságát.

Az ENSZ jövője szempontjából egyik megoldás sem kecsegtet túl sok jóval! Ha ugyanis az ENSZ napirendre tér afelett, ami most történik, akkor ugyanúgy elveszíti hitelességét, mint annak idején a Népszövetség, amikor Hitlert hagyta garázdálkodni. Ebben az esetben is előfordulhat ugyan, hogy szervezetként fennmarad az ENSZ – lesznek épületek és hivatalnokok, meg viták és dokumentumok –, de soha senki többet el nem fogja hinni, hogy ez a szervezet képes saját értékrendjét (az Alapokmányát) komolyan venni, azaz a békét fenntartani, elősegíteni. Ha viszont megpróbálják kizárni Oroszországot a világrend tartóoszlopai közül, az – Oroszország vétójoga miatt – elég nehezen fog menni az ENSZ keretei között. Egyes okos emberek szerint ez a forgatókönyv legkönnyebben úgy valósulhat meg, ha létrejön egy új szervezet, immár Oroszország nélkül, miközben az ENSZ vagy teljesen megszűnik, vagy megszűnik a világrend központi szervezetének lenni.

Putyin és Guterres ENSZ-főtitkár találkozója 2022. április 26-án

 

Ez pedig azért lenne Magyarország számára igen nagy baj, mert így az ENSZ-szel együtt az ENSZ Alapokmánya – tehát a teljes ENSZ-értékrend – a feledés homályába veszne. És vele együtt olyan fogalmak is, mint a nemzetek szuverén egyenlősége, amely a hozzánk hasonló méretű nemzeteket védi; vagy a béke és biztonság alapértéke, amely a hozzánk hasonlóan korlátozott katonai erejű országokat oltalmazza; vagy, hogy mást ne mondjak, az ENSZ Kisebbségjogi Nyilatkozata is.

Ne legyen illúziónk: ezeknek az értéktartalmat hordozó fogalmaknak számos ellenzője van, ezek ugyanis védik a nemzeteket, védik az identitást és a szuverenitást, azaz akadályozzák a nemzetállamokat megszüntetni kívánó globalizmust és internacionalizmust. Ha az ENSZ helyébe új intézmény lépne – vagy semmi sem lépne – a világrend szervezeteként, akkor az új rendszer megalkotói között biztosan lesznek olyan fajsúlyos tényezők, akik ezeknek a nemzeti szuverenitást védő fogalmaknak a megszüntetésére vagy felpuhítására fognak törekedni. És valamekkora eredményt egész biztosan el fognak érni – legfeljebb azt nehéz felbecsülni, hogy mekkorát.

Egy ENSZ nélküli világrend tehát számunkra szinte biztosan rosszabb lenne, mint – összes gyengeségével együtt – az ENSZ-világrend.

A feladvány tehát számunkra az a sokismeretlenes egyenlet: hogyan lehet ma az ENSZ keretei között megmaradva érvényesíteni az ENSZ értékrendjét.

Az ezzel kapcsolatos magyar érdekek aktuális érvényesítésére ad némi lehetőséget, hogy az ENSZ Közgyűlésének egy évig magyar elnöke van. Kevés ember van azonban Kőrösi Csabánál és az ENSZ többi vezetőjénél nehezebb helyzetben a világon. Úgy kell megmenteniük ugyanis az ENSZ értékrendjét, hogy közben az ENSZ se essen szét – magával sodorva az értékrendjét is.

Nyitókép: Az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülése 2022. május 19-én