Izgalom és nyugtalanság, aggodalom és vágy bolyong bennem, amint ráfordulok az autópályára vezető útra. Itt csak szitál valami az égből, de a nyugat távolában szürke és fekete felhők gomolygó tánca tölti ki a látómezőt a horizonttól a meridiánig. Tíz perc sem telik el, és hóviharban nyomom a gázpedált, igyekszem helyet találni a pályán a gördülő óriásvasalók, az ablaktörlő nélküli lopakodók és a száguldó öngyilkosjelöltek között. Illene egy darabban megúsznom ezt a felejthetetlen napot – már most tudom, hogy életem végéig emlékezni fogok rá.

Újabb tíz perc múlva már nem aggódom a vihar miatt, a randevú helyszínén barátságosabb az időjárás, ahogy baráti a környezet is. A találkozás kissé körülményes, elsőként találkám alanyának stábjánál kell megmutatkoznom. Ők mondják meg, melyik helyiségben találkozunk majd. Van helyismeretem, tudom, hol, melyik ajtón kell bemennem, de ezúttal a hátsó bejárathoz irányítanak. Óvatosság, ugyebár, megértem.

Korán érkeztem, mint kiderül, nem egyedül jöttem randira. Egy velem egykorú úr szintén ugyanezért érkezett, csak utána kerülök sorra. Mire ő elhagyja a helyiséget, mert beljebb fáradhat, egy újabb korombeli úr érkezik. Hát én meg majd őt előzöm meg, kuncogok. Elsőnek lenni az igazi dicsőség, ezt már elszalasztottam, de legalább nem leszek utolsó, ami önmagában is nagyon jó.

Rövidek a találkák, állapítom meg, amikor öt perc múlva kérik a következőt. Veszek egy mély lélegzetet, és besétálok a kis szeparéba. Randitársam kellemes, frizurája rendezett, szeme mosolygós, fehér öltözéke makulátlan. Kedélyesen csevegünk néhány apróságról, majd határozottan – minden ellenállás hasztalan lenne – akcióba lép. Micsoda nő!

Csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen – hát ez nem ilyen volt. Öt perc múlva már egy harmadik helyiségben ücsörgök. Várnom kell egy ideig, míg kiderül, nem keletkezett bennem kár együtt töltött röpke perceink eredményeképpen. De hamarosan megkeres, kiértékelést ad a randevúról, és tudtomra adja, hogy szűk három hónap múlva ismét találkozunk. Valamint megpróbál lebeszélni a dohányzásról, bár esküszöm, sosem indulnék randizni füstös gúnyában.

Hazafelé, keletnek kocsikázva kergetőző fénybuborékokban gyönyörködöm. Kissé bizsereg a bőröm ott, ahol hozzám ért. Ahol belém szúrta a fecskendőt. Mögöttem a tél, előttem a tavasz. Bennem a vakcina. Élni tudni kell.