Hiába törekednek a trianoni utódállamok a magyar múlt eltörlésére, és próbálják megsemmisíteni még a XXI. században is műemlékeinket, szimbólumainkat, a régi képeslapok örök felkiáltójelként hirdetik a magyar jelenlétet az elszakított területeken.
A munkácsi turul ukrán soviniszták általi ledöntése adta az indokot jelen írás megszületéséhez. Valamint az a biztató hír, miszerint az ukrajnai káosz ellenére sem állt le a küzdelem a kárpátaljai magyar millenniumi emlékmű visszaállításáért. Pákh Imre, aki 2008-ban „visszaröptette” a Turult a vár bástyájára, beperelte a munkácsi városi tanácsot az alkotás lerombolása miatt. A Munkácsy-képgyűjteményéről is híres lokálpatrióta üzletember ráadásul azt is bejelentette, hogy Ukrajna után Amerikában is pert indít a szobor ledöntése miatt.
Munkácsi csapások
1913-as keltezésű, azaz épp száztíz esztendős munkácsi képeslapunk a békeidőket idézi, amikor Zrínyi Ilona várának fokán még ott hirdette a magyar múltat és jövőt az obeliszk, rajta a magyar eredetmondák legendás madarának szobrával. Az Árpád-kori alapítású erősségről megjelent képes levelezőlapok zömét úgy fotografálták, hogy a millenniumi emlékmű is látszódjék. A képeslapkutatás (deltiológia) számos ilyen lapváltozatot ismer, ezek közül ez a példány az egyik legritkább és egyben legélesebb, legrendhagyóbb szögből készített felvétel.
A munkácsi vár fokán hirdette a magyar múltat és jövőt az obeliszk
A mondabeli turult formázó művészeti alkotás a hét magyar millenniumi emlékművünk egyike, amelyet először a Kárpátalját Trianon után megszálló Csehszlovákia döntött le, s amelynek anyagából végül vörös csillagokat öntöttek 1945-ben a szovjetek – de nevezhetjük őket akár szovjet-ukránoknak. 2022. október 13-án is az őshonos kultúrnemzettel szembeni megvetés, vagyis
a magyarellenesség rombolta le a 2008-ban Pákhék által visszaállított remekművet, s rakta helyébe a tájidegen, háromágú ukrán szigonycímert.
Az első munkácsi turul felállítását az 1896. évi VIII. törvénycikkben rögzítette az országgyűlés: „A törvényhozás a honalapitás ezredik évfordulójának maradandó emlékekkel való megörökitése czéljából elhatározza, hogy a) Budapesten a városligetnek az Andrássy-ut és a tó közötti részében a honalapitó Árpádot és a nemzet egész történelmi multját megörökitő emlékművet állit, b) az ország hét különböző pontján, nevezetesen: a munkácsi várhegyen, a nyitrai Zobor hegyen, a Morva vizének a Dunába torkolásánál emelkedő dévényi várhegyen, Pannonhalmán, a zimonyi várhegyen, Pusztaszeren és a brassói Czenk hegyen emlékoszlopokat emel…”
A munkácsi turulmadár tehát rokona a székesfővárosi Hősök tere szoboregyüttesének, a románok által felrobbantott brassói Árpád-szobornak, valamint minden egyes ma is álló, illetve Trianon után kegyetlenül elpusztított turul-emlékművünknek.
Az emlékjelek felállításának fő kezdeményezője, szervezője és mozgatórúgója Thaly Kálmán történész, országgyűlési képviselő volt, aki már 1890-ben szorgalmazta a magyar országgyűlésben a honfoglalás ezeréves évfordulójának méltó megünneplését.
Árpád állt a Cenk-tetőn
A brassói millenniumi emlékművet már jóval a területrablások előtt, 1913 decemberében felrobbantották. A terrortámadást pedig ne gondoljuk holmi irodalmi túlzásnak. Kovács Lehel István Szobor a hegyen – A Cenk-tetőn lévő Árpád-szobor története című tavaly megjelent kötetében ugyanis a merénylet hátteréről, a román fél ellenséges hozzáállásáról,
a bukaresti titkosszolgálat által pénzelt egyik tettesről
és a nyomozásról is olvashatunk.
E támadás egyértelműen a magyar élettér ellen irányult, és jelzésértékű volt, amelyre – talán épp a világégés kitörése miatt – nem adott kellően erős választ a hatóság. A képeslapok viszont nem kegyelmeztek, mint ahogy az itt látható példány sem. A kétosztatú lap bal szélén a még sértetlen millenniumi emlékmű látható, jobb oldalon viszont már csak annak döbbenetes csonkja.
A brassói millenniumi emlékmű és annak csonkja
Figyelemre méltó, hogy a dokumentumértékű levelezőlap brassói szász kiadója, Karl Hubermann németül hirdeti a terrortámadás értelmetlenségét. És azt is, hogy bár az Árpád-szoborért a helyi Szász Néppárt hívei sem rajongtak, mégsem a helyi szászok, hanem a Kárpáton-túli románok voltak az elkövetők.
Az egykor a szobrot tartó obeliszk vaskos darabjai ma is ott hevernek a Cenk-tetőn, a talapzat melletti lejtős részen. A szoboralak fejét sikerült megmenteni. Ezt a helyi magyar evangélikus egyház őrzi.
Robbantás a várhegyen
Dévény, a Morva folyó dunai torkolatánál álló erősség a történelmi Magyarország nyugati kapuja volt. Ez a Porta Hungarica, ahol a Duna az Alpok és a Kárpátok alsó vonulatait áttörve kijut a magyar alföldre, és évszázadok óta hozza nyugatról Európa jó és rossz szellemi áramlatait.
A helyszín adta magát, hogy a kétszáztizenkét méter magas vársziklára ugyancsak egy honfoglalás kori vitézt ábrázoló szoboralakzat kerüljön, akár Brassóban. Ráadásul ugyanúgy Árpád-szobornak nevezték a dévényi millenniumi emlékművet is, mint a több száz kilométerre keleten felállított testvérét.
Az egykori monumentális Árpád-szobor a dévényi várban
Az emlékművet 1896. október 18-án avatták fel valóságos zászlóerdőben. A korabeli tudósítások alapján ugyanis Pozsony vármegye járásainak és községeinek küldöttségei mind hoztak magukkal magyar lobogót, az alsó-csallóköziek egyenesen hatvanhármat. Kormányküldöttség és más delegációk is jelen voltak akkor Dévény nagy ünnepén.
Az 1905-körül kiadott képeslapunkon látható szobor alig negyedszázadot állhatott talapzatán, a diktátum után nem sokkal felrobbantották.
Az emlékművet a megszállók Propagációs (később Hírszerző) Irodájának szlovák tagjai semmisítették meg – titkos művelet során, épp, ahogy az a brassói magyar emlékmű esetében is történt.
Mint a Pozsonyikifli.sk történelmi hírportál írja: „1921. január 12-én, pontosan délben óriási robbanás rázta meg a várhegyet, Honza [Jozef Honza-Dubnický a francia légió főhadnagya, későbbi propagációs irodavezető] leírása szerint az egész oszlop Árpádostul harminc centimétert megemelkedett, majd három másodperc múltán dél felé hajlott, és újabb két-három másodperc elteltével, darabokra szakadva, mintha csak irányítanák, a Dunába szóródott. Az akciócsoport tagjai »hurrá« örömkiáltásokban törtek ki.”
Az 1960-as években a várban folytatott régészeti ásatások és rekonstrukciós munkálatok során a dévényi millenniumi emlékmű talapzatát is elhordták. A Ma7.sk felvidéki portál 2020 júniusában így írt erről: „Ma már csak egy üres és kietlen várhegy hirdeti az egykori monumentális Árpád-szobor helyét Dévényen, az emlékmű üzenete azonban máig aktuális: Te pedig szobor állj, míg anyagod törvénye, ereje állni megenged. Állj és hirdesd a messze századoknak, a magyar erkölcsét, háláját, örömét, reményét; hirdesd dicsőségét, népei testvéri szeretetét; mindennek ellentálló erejét. Hívd fel, tanítsd az idegent, kit vándorútja folyóidhoz, hegyeidhez, gyönyörű vidékedre, jó népedhez vezet: tiszteletre, szeretetre; hívd fel, tanítsd a honfit, kit jó sorsa látókörödbe hoz: hazaszeretetre, királyhűségre, a Teremtő imádására.” (Részlet Zsigárdy Gyula megyei bizottsági tag beszédéből, amely a dévényi emlékmű felavatása során hangzott el.)
Nyitrán is lecsaptak
Alig egy hónappal a dévényi pusztítás után, 1921. február 9-én a Felvidék újabb ezredéves emlékművet vesztett el Nyitra felett, a Zobor-hegyen. A felbujtó ismét a cseh legionárius Jozef Honza volt, mint Dévény esetében. A robbantás után a szobor maradványai az emlékmű alatt maradtak, később pedig ledobálták azokat a hegy tövébe. Dévénnyel ellentétben itt legalább látható manapság is az emlékmű torzója, mellette egy gigantikus tévéantennával.
Ifj. Csámpai Ottó A Zobor-hegyi ezredéves emlékmű című kötetében megjegyzi, hogy a szobrot már 1904-ben megtámadták „ismeretlen tettesek”. Akkor a négy turul fejét és nyakát törték le. A csúcsos obeliszk négy oldalán ugyanis egy-egy kőből faragott, leeresztett szárnyú, a négy világtáj felé néző turulmadár „őrködött”, melyek Kallós Ede munkáját dicsérték.
A Zoborhegyen négy világtáj felé néző turulmadár őrködött
A Zobor-hegyre azért esett a választás az emlékműállításhoz, mert Anonymus gesztája alapján Huba, Szovárd és Kadocsa vezérek itt vívták a honfoglalás utolsó diadalmas csatáinak egyikét. A harc végén a legyőzött, de behódolni nem akaró morva vezért, Zobort az ötszáznyolcvanhét méter magas hegyen felakasztották – olvasható a Csemadok felvidéki emlékhelyeket bemutató honlapján.
A Zobor-hegyi emlékműről nem készült sok korabeli képeslap. Az itt látható típus 1897–1898 táján hagyhatta el a nyomdát, és valószínűleg az egyetlen típus, amelyen az obeliszk szerepel.
„Csak a Száváig, – ne tovább!”
A hét vidéki emlékmű közül Thaly Kálmán a zimonyit tartotta a legimpozánsabbnak. Az ezredévi országos hét emlékoszlop története című 1898-ban kiadott művében így ír az alkotásról: „A munkácsi inti a Magyarországhoz ekkorig hű testvér orosz nemzetiséget, hogy maradjon hív e hazához továbbra is; a zimonyi pedig a szerbeknek szól, kik a magyar állam védő karjai alatt laknak, de szól a külföldi szerbnek is: jegyezzék meg jól, hogy csak a Száváig, – ne tovább! (…)
A második emlékmű ennek megfelelőleg a déli határon, a zimonyi várhegyen, Belgráddal szemben, a nagy Hunyady János elhalálozása helyén áll, a merre a Páris–Konstantinápoly közt közlekedő orient-express vonatok robognak, – ott tündöklik az impozáns emlék, minden utazó látja. Ott áll az büszkén a szerbek előtt, a horvát-szlavonok területén, hogy jelképezze a magyar állameszmét ottan is, ő előttük is.”
Belgráddal szemben, Hunyady János elhalálozása helyén
A hatalmas Hunyadi-torony ma is áll Zimonyban, ám 1918-ban az emlékmű csúcsáról a szerb katonák eltávolították a kitárt szárnyú turulmadarat. Azon nemzeti jelképünket, amely addig megálljt parancsolt az áradatnak.
Az itt felvonultatott régi képeslapok továbbra is hirdetik, hogy ami elveszett, az egy adott történelmi helyzetben bármikor újjáépíthető. Valamennyi sokat megélt múltdarabka egy-egy dokumentumértékű műtárgy, amely segítségül hívható a jövőben.
