Ezúttal a testszégyenítés került terítékre. Történt, hogy az Operaház fantomja, hivatalát tekintve szakszervezeti aktivista kifogásolta, hogy a társulat tajvani tájolása során a munkáltató nem biztosította a művészeknek a heti kötelező pihenőidőt. Eddig nincs baj, az érdekvédőnek joga, sőt kötelessége szóvá tenni a dolgozók érdekében, ha valami fáj. Csakhogy túllőtt a célon. Bevetette korunk titkos fegyverét, a mesterséges intelligenciát, ami végtelenül sok mindenre alkalmas. Például arra, hogy testszégyenítő módon járasson le bárkit. Emberünk az MI segítségével a főigazgatóról olyan fényképet kreált, amelyet egy vágósúlyát jelentősen meghaladó sertés is sértésnek tekintene. A főigazgató alaktalanul elhízva, szétfolyó ábrázattal, nyakában fényképezőgéppel rója Tajpej utcáit a pillanatfelvételen. Aktivistánk helyénvalónak találta, hogy a mesterséges unintelligenciának ezzel a látványelemével illusztrálja felszólamlását.
A főigazgató a nyilvánvalóan testszégyenítő hamisítás miatt bírósághoz fordult. Azóta hízik a periratok dossziéja, az eredmény nem lehet kétséges: az emberi méltóságba gázoló elkövetőnek felelnie kell. Itt azonban megáll a tudomány. A mesterséges intelligencia révén elkövetett bűncselekmények törvényi szabályozása ugyanis lekéste a csatlakozást a technológiai forradalom lokomotívjáról.
A mesterséges intelligencia „műalkotásaira” nincsenek etikai normák és jogszabályok.
Persze, jogi analógia alkalmazásával születhet elmarasztaló ítélet, de olyan nem, amely kifejezetten az MI felhasználásával elkövetett karaktergyilkosságra vonatkozik. Akkor sem, ha emberiségellenes bűnökről lenne szó, mert a tátongó joghézag tudatában nekibátorodnak az aljasság nagyüzemi kohóinak üzemeltetői.
Ilyesféle hamis kép akkor is lavinát indít el, ha pár óra múlva törlik, mert a szaftos botrányban fürdőző úri közönség kattintásai révén osztódással szaporodik az értesülők száma. Az online tér oly demokratikus, hogy akiből bármi vélemény kikívánkozik – legyen az átkozódó, mocskolódó, becsületbe gázoló vagy jól álcázott rémhír –, ezen a fórumon bátran elmondhatja.
A komment mindent elbír. Tessék, csak tessék, bármit lehet, és annak az ellenkezőjét álnéven, becenéven vagy névtelenül.
Ha befizette a kedves kuncsaft az Internet használati díját a szolgáltatónak, szabad a pálya.
Fekete Macska kommentbajnok eltrágárkodhat az intézményvezető súlytöbbletén, amire Sötét Ló jeligére máris hazaárulózzák az illetőt, vagy éppen a családját fenyegetik. Mire kiderül az igazság, a komment népe már más botrányokat szagol, azokról értekezik. Kit érdekelnek a tegnapi ügyek? Itt a pillanatnak élsz, pörög az élet, két másodperc alatt dől el, hogy elidőzöl-e másfél percet egy infó fölött vagy sem. Megosztod-e további tíz, húsz, száz emberrel vagy sem.
Megfordul-e Fekete Macska, Sötét Ló és a hozzájuk hasonlók fejében, hogy
holnap róluk készülhet manipulált gúnyfotó, vagy saját hangjukon hangoznak el olyan súlyos mondatok, melyeket ők sohasem mondtak?
Talán csak azért, mert a szomszédnak nem tetszik az ábrázatuk, rossz napja volt, ezért rajtuk áll bosszút.
Szegény mesterségesen eltorzított ember pedig ezalatt védekezik. Bizonygatja, hogy neki minden külföldi túra végtelenített robot. Tárgyal, szervez, nyilatkozik. Ismerősei szerint ő az, aki mindenhol volt a világban, de alig látott valamit. Erre már a kutya sem figyel. Ingerszegény információ. Unalmas.
A média is készületlen az MI elferdített tudásával szemben. Esetünkben például még azok is,
akik dörgő publicisztikában ítélték el a nemtelen támadást, illusztrációnak mellé biggyesztették az amorf fotót. Nem gondoltak a kártételre,
pörögnek ők is, mert a konkurencia már napi százötvennel több hírnél tart. Nincs idő, nemhogy a tűnődésre, de a nyelvhelyességi ellenőrzésre sem. A közlések harmada „nem van magyarul”. Mit számít? A termelési volumen a lényeg.
Mondják: áldás az infósztráda és áldás a mesterséges intelligencia, amelynek határa a csillagos ég. Csak nehogy a végzetünk legyen.
