Fényhozó napok című vezércikkében Korzenszky Richárd arra biztat: legyen bátorságunk igazán ünnepelni, felismerve, hogy nincs karácsony a Betlehemben született Názáreti Jézus nélkül.

Isten tapintatos szeretetének tulajdonítja Várszegi Asztrik (Új éneket az Úrnak), hogy halkan, gyermekként közelít, hívja teremtményeit. Jézus ma is gyengéden szólítja meg a megtört szívűeket, a szegényeket, akik megfáradtak az élet terhétől.

Assisi Szent Ferenc első betlehemállítására, a szegénység felmagasztalására emlékezik Zatykó László (A grecciói szentegyház), felidézve egyben a bibliafordító Szent Jeromos és Prohászka Ottokár küzdelmét az egyház elvilágiasodásával szemben.

A karácsony történetiségét, a Jézusról szóló híradásokat és a karácsonyi ünnepkör kialakulását vizsgálja Rosdy Pál Karácsonyi rege, ha valóra válna című írásában.

Balázs D. Attila Boldog Magyar Karácsonyt! című írásában korabeli karácsonyi és újévi üdvözlőlapok segítségével tehetünk időutazást abba a korba, amikor a képeslap még az egyik legfőbb kommunikációs eszköznek számított.

Agnieszka Janiec-Nyitrai (Boże Narodzenie) a jellegzetes, de régiónként is eltérő lengyel ünnepi szokásokat ismerteti. Az ünnepi asztalnál egy helyet szabadon hagynak – az eltévedt vándor vagy a családtagok számára, akik nem tudnak részt venni a közös vacsorán, s így emlékezve az év során elhunyt hozzátartozókra.

Sárossy Bence A Karib-tenger hajléktalanjai címmel Bogusław Paleczny kamilliánus szerzetes, a varsói hajléktalanok apostola álmának valóra válásáról ír: nemsokára vitorlát bont a Bogusław nevű kétárbócos szkúner, amely egy maroknyi varsói hajléktalannal a fedélzetén a Karib-szigetek felé veszi az irányt, hogy ott megépüljön a Világ Hajléktalanjainak Központja.

Bizalom, reménység és újjászületés címmel Pásztor Zoltán készített interjút dr. Erdő Péter bíboros esztergom-budapesti érsekkel a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus tapasztalatairól, Ferenc pápa magyarok iránt tanúsított baráti gesztusairól.

A Piarista Gimnázium – a hagyománynak és a jelenkor valóságának megfelelni próbáló – felújítását méltatja Nagy Gábor (Magasabbra a tetőt). Az előkészítés, a mintaszerű régészeti feltárás és Golda János tervező értéktisztelő, színvonalas építészete meggyőzte a Műemléki Tervtanács régi vágású tagjait is, hogy elfogadják a strukturális átalakítást, az udvarbeépítést, a tető visszaépítését.

Fontos, elismerésre méltó mű újjászületésként értékeli a Budavári Palota Szent István Termének rekonstrukcióját Fejérdy Tamás (A Szent István-terem példája). Az újraalkotás a résztvevők fáradhatatlan és elkötelezett szakmai detektívmunkájának köszönhetően nemcsak lenyűgöző, de hiteles is lett.

A zenepalota tereit bejárva az Operaház Ybl-közeli állapotát megközelítő újjáélesztéséről beszélget Róna Katalin Zoboki Gábor építésszel (Szakma, szenvedély, szeretet). Ybl idejében sokkal világosabbak voltak a színek – most ehhez tértek vissza, a kétszáz szék kikerülésével, a színpad és zenekari árok rekonstrukciójával helyreáll az Ybl tervezte autentikus akusztikai képlet.

Kamarazenei köszöntés címmel Réfi Zsuzsanna Botvay Károly csellóművész, kamarazenész, tanár, a Budapesti Vonósok művészeti vezetőjének művészi pályáját mutatja be.

Bencsik Gábor a Százados úti Művésztelepen töltött gyermekkorára emlékezik (Sztálin szobrászával fociztunk). Az ott alkotó szobrászokat, festőket, grafikusokat aszerint állítottak rangsorba, hogyan viszonyultak hozzájuk, gyerekekhez. Így válhatott körükben népszerűvé a Sztálin-szobor alkotója, aki két Kossuth-díjával beállt közéjük focizni.

Bartha Ákos Budapestiek, aludjatok jól! címmel Soos Géza, a református Soli Deo Gloria diákszövetség elnökének náciellenes tevékenységét ismerteti. Lengyel és holland menekülteket, üldözött zsidókat bújtattak, Soos lefordította és terjesztette az Auschwitz-jegyzőkönyvet, együttműködött Raoul Wallenberggel.

Divatos, átgondolatlan és felforgatja az eddigi rendet – értékeli Georg Paul Hefty az új német kormány programját (Az új koalíció, avagy a német politika elgrétásítása).

Bába Iván (Egy európai magyar gondolatai) Schöpflin Györgytől, a politikai elemzőtől, tanártól, politikustól és jó baráttól búcsúzik, méltatva utolsó, Az európai polisz című kötetét, amelyben az Európai Unió működését belülről ismerő szerző bemutatja az eurokrácia – jogi felhatalmazás híján is a fenyegetés, a kényszerítés, sőt a fenyítés irányába elmozduló – módszereit, a politikusok és a közvélemény elől elrejtett, színfalak mögötti információáramlást, s mindezek hatását Nyugat- és Közép-Európa viszonyára.

Temesi Ferenc Nyitott mondat akartam maradni címmel Mirtse Zsuzsa Bölcsőmben magam ringatom című novelláskötetét méltatja, amelyben a harmincöt gyöngyszem összekötője a természet-, az ember- és az istenszeretet.

Mirtse Zsuzsa Vasszánkó és aranyfolyó című novellájában gyermekkora karácsonyait idézi, amikor még mindent idő előtt próbált megtudni; magányos kószálásait külföldi városokban, s haza- és megtérését, „amikor araszoló órák helyett az újraéledő világosságot várja, a reményt a téli, holt időbe, hogy a sötétség hatalma nem lehet tartós”.

Az otthontalanság kiűzetése címmel Sturm László Gelléri Andor Endre novellaművészetét méltatja, amelyben a sokszor nyomasztó valóság ellenére létezik némi könnyedség, távlatosság. Részletesebben elemzi a Ház a telepen-t, amely megrendítően mutatja be egy hajléktalan ember öntudatra ébredését hulladékokból felépített kis világában, amit azután a „tulajdon szentsége” zúz porrá.

Szentmártoni János Megkésett rekviem egy csingeri fiúért és Ez még nem az a… című verseit olvashatják.

Rózsafalvi Zsuzsanna A Parnasszuson vagy a miniszterelnök jobbján? címmel gróf Bethlen Margit írónő sorsát ismerteti a miniszterelnök-feleség státustól a tiszasülyi téeszcsében dolgozó kitelepítettig, s – éppen korábbi pozíciója miatt gyanakodva fogadott, lebecsült – írásművészetét, amely pedig a társadalmi problémák érzékeny megjelenítésével a szakma mérvadó személyiségeinek elismerését is kivívta.

Tavasz nyíltán hazamegyünk, Mária! címmel S. Király Béla Bíró Béla irodalomtörténésszel, Benedek Elek szellemi és tárgyi örökségének őrzőjével készített interjút a Kisbaconba száz éve hazatért író erdélyi éveiről, az erdélyi magyar irodalom újraindításáról, a Kárpát-medence-szerte terjesztett Cimbora gyermekújságról.

Mint a határon túli magyarság egyes táji körzeteinek mai életértékeit feltáró Kollégium sorozat minden kötete, a Szerémség is településről településre vezeti végig az olvasót a legszórványabb szórványvidéken. Biernaczky Szilárd Szerémség – magyar szomorúság címmel ismerteti a kötetet, szembesítve a magyarság lassú eltűnésével, a fiatal korosztály nyelvvesztésével. Az egyetlen biztató arculatú település Maradék, itt működik a Szerémség egyetlen komolyabb, a magyarságot őrző, gondozó intézménye, a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, amely az anyanyelvüket már nem beszélő fiatalokat is magyarul tanítja.

A Krisztus-arc ábrázolásának (majdnem) lehetetlenségéről beszél Zelnik József (Az egyetlen arc – Kárpáti Tamás festményeinek túloldala), bemutatva, hogy Kárpátinak mégis sikerült képről képre a feltámadott Jézus „Noli me tangere” (Ne érints engem!) állapotát megfestenie.

A nonfiguratív műveiket a hatvanas években méltatlan körülmények között, egyfajta földalatti mozgalomban alkotó pályakezdő művészek sorában is magányos, alig ismert festő, Hortobágyi Endre művészetét és jelentőségét a legújabb kori magyar képzőművészetben összegzi a Bánki Ákos és Schneller János által szerkesztett, Egy hiányzó láncszem - Hortobágyi Endre festészete című monográfia, amelyet Tóth Károly mutat be.

Lajta Gábor (A láthatatlan lenyomata) az egykor a Zuglói Kört irányító Molnár Sándor Festőjóga című, a művész festményeit, szobrait és anyagtanulmányait bemutató albumát ismerteti.

Podcastunkat itt hallgathatja meg.