Olvasás vagy szövegfogyasztás? című vezércikkében Gereben Ferenc az értő olvasás fontosságát hangsúlyozza.

Rózsa Sándor, a városi urakat is megsarcoló betyár emlékét idézi Bene Zoltán Malacváltság című novellája.

Borzák Tibor riportjának (Amíg szól a harang) főhőse, Örzse néni, az ország egyik utolsó harangozója, aki önként vállalt feladataként minden délben megkondítja az Újtelek főutcáján álló öreg harangláb kicsi harangját.

Budapestre csak akkor utazik a szőlő- és mandulatermesztéséről híres Balatonakali Les-hegyén letelepedett házaspár, ha valami feltétlenül elintézendő adódik. Pedig, mint Elmer Istvánnak elmondják, errefelé a munka sok, a komfort szerény, a vizet is úgy kell idehozatni, de a balatoni panoráma és a természet csöndje rabul ejtette őket (Ahol két nap süt).

Fellinger Károly Angyalfű és Hétfő, valamint Türjei Zoltán Magamból téglákat égetek és Többdimenziós II című versét olvashatják.

Az idegen, főként angol szavak, kifejezések indokolatlanul elterjedt használata ellen emeli fel szavát az életét Ohió és Budapest között megosztó Ludányi András történész-szociológus (Szégyenkező hangörien).

Aktuális rovatunkban az első vidéki DaVinci robotsebészeti eszköz átadásáról, a nagybányai polgármester magyarellenes gesztusáról, a mesterséges intelligencia kockázatairól, II. Erzsébet kettős vallási kötődéséről olvashatnak.

Thatcher örököse? – teszi fel a kérdést Egedy Gergely Liz Truss konzervatív brit miniszterelnök portréját felrajzolva, aki pályafutását liberális demokrataként kezdte, s kritikusai szerint karrierszempontok miatt váltott pártot. A Brexitet először tragédiának minősítette, majd átállt a győztes oldalra. A gazdasági nehézségek kezeléséhez, a pártegység helyreállításához eddigi teljesítményénél többet kell felmutatnia.

Fedinec Csilla A Zelenszkij-rejtély címmel Szerhij Rudenko Zelenszkij smink nélkül és Gallagher Fenwick Zelenszkij és a vérző Ukrajna című könyvét ismerteti. Rudenko úgy véli, az ország vezetése Zelenszkij kibővített produkciós irodájaként funkcionált, első miniszterelnöke primitív amatőrnek tartotta saját elnökét, akinek népszerűsége azonban posztján való kitartása miatt mára az egekbe emelkedett. Fenwick szerint Zelenszkij, a Porosenko elnök idején érdekeiben sértett Ihor Kolomojszkij oligarcha kreatúrája az orosz invázió után Chaplinből Churchillé vált.

Az 1920-as években erdélyi értelmiségiek által alapított, náci- és kommunistaellenes titkos társaság, a Magyar Testvéri Közösség – a nemzeti hálózat tevékenységéről, elveiről, céljairól, tagságáról, illetve felszámolásáról szól Szekér Nóra írása. A szervezet ellen kreált kirakatper, amelyben a kommunisták Varga Béla házelnököt, Nagy Ferenc kormányfőt és Kovács Bélát, a Kisgazdapárt főtitkárát is megvádolták a saját kormányuk megdöntésére szőtt összeesküvéssel, a háborút követő demokratikus kísérlet megfojtásának sorsdöntő fordulatává vált.

Rosdy Pál Hetényi Varga Károlyra, Az oral history mesterére, az üldözött papok és szerzetesek szenvedéstörténetének tudós megörökítőjére emlékezik, aki felkutatta a nemzetiszocialista és kommunista rendszer által meghurcoltakat, s a kiadás minden reménye nélkül feljegyezte, rendszerezte tanúságtételüket.

Tisztítótűzben a Nomád nemzedék szülőháza című szőlőhegyi beszédében Zelnik József a Kádár-rendszerben oly ritka szabad alkotóközösségre, a Fiatalok Népművészeti Stúdiójára emlékezik, amelynek Makovecz Imre építette Tisza-parti (volt) közösségi házát most átadták a tisztítótűznek.

Szigethy Gábor Korszerű vagy korszínű Falak? címmel Kovács András harcosan politizáló filmjét elemzi. A szerző szerint a Falak ma is gondolkodásra serkentő filmesszé, amelynek nézői annak idején Latinovits Zoltánnal értettek egyet: „Az volt a baj, hogy fejjel mentem egy olyan falnak, amelynek csákánnyal kellett volna nekimenni.”

Réfi Zsuzsanna Vigh Andreával, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektorával beszélget a hárfa csodálatos hangzásáról, az általa alapított Gödöllői Hárfafesztiválról, előadói és pedagógiai tevékenységéről (Hárfaharmóniák).

Sinkó István a fiatal középnemzedék kiemelkedő alkotója, Kondor Attila festői világát mutatja be, aki nemzedéktársaival először fordult újra látványosan a figuratív festészet, a klasszikus képalkotás és képi nyelv, majd a transzcendens, a személyesből egyetemessé nemesedő képépítés felé (A figyelem szelíd útjai, avagy bevezetés Árkádiába). Kondor Attila Noészisz című kiállítása október 10-én 17 órakor nyílik meg a Selyemgombolyítóban.

Amikor a hatvanas évek elején a szocialista realizmus veszíteni kezdett erejéből, a fiatal festők – köztük Gruber Béla – munkáikban újrafogalmazták a cezanne-i gondolatot. Bár csak harmadszorra vették fel, Galácz Judit szerint Gruber már kész művészként érkezett a főiskolára, Bernáth Aurél szavaival „úgyszólván az első rajztól kezdve végig rövid életén magával ragadóan beszélt, úgy, mint a legnagyobbak” (Gruber és Cezanne – Egy fiatal festő útkeresése).

Műemléki védettségük megszüntetése után megsemmisített pécsi épületek nyomába ered Szigetvári Krisztián, rámutatva, hogy a helyükre emelt modern épületek sok esetben ma is tájsebként jelentkeznek a városképben (A távlati tervtől a törlésig).

Körmendy Imre a toronyépületeknek a hagyományos városképet zavaró hatását elemzi (Városképzetek és élhető városok), rámutatva, hogy azok nem tudták átvenni a templomtornyok városképi szerepét, s új érzékeli, mintha ma is a papjánosok (utalás Veszprém megye egykori teljhatalmú urára) kései utódai tüsténkednének a MOL-székháztól kezdve sok helyen.