Mészáros Andor Tengerhez! című vezércikke szerint nyolcszázados emlékek fűznek bennünket az Adriához, s az elmúlt évszázad elidegenedése után az Adria-élmény kezd ismét életre kelni. A közép-európaiakat a horvátok is közelebb érzik magukhoz; értjük, régről ismerjük egymást.

Domonkos László A magyar Fiume végnapjait idézi, amikor az első világháborút követően a Magyar Korona gyöngye horvát–olasz csatározások színterévé vált. A szerveződő délszláv állam katonai erővel és a csőcselékre támaszkodva kívánta bekebelezni a kikötővárost, amit végül az olasz haditengerészet akadályozott meg.

Horvátországi politikai propagandaszólamokkal szembeszállva, képeslapgyűjteményének ritka adriai kincseivel szemlélteti Balázs D. Attila, hogy valóban volt magyar tengerünk (Magyar üdvözletek az Adriáról).

Zelnik József szerint rejtelmes vágyakkal vonzódott a tengerhez a magyarság, a mediterrán lélek és a derű rejtett jegyese. Valami sosem volt, mégis lehetséges Árkádiát kerestek a tengeren a Magyar Tengerfestők Társaságának tagjai, akiknek élményeit Csók István és Egry József mentették át a Balatonra, kárpótlásul a Magyar Adria elveszett olajfaligeteiért (Magyar festő Odüsszeuszok).

Elsőként vonattal érdemes megérkezni az Adriára – állítja Mészáros Andor (Tengerre vonattal). A látvány már több mint száz éve nyűgözi le az utazókat. A Fiumei vasút megépítéséért azonban eleinknek keményen meg kellett küzdeniük a Triesztet favorizáló bécsi udvarral.

Róna Katalin a Római Birodalom hatalmát idéző itáliai Aquileiába kalauzol el (Mesélő múlt nyomában), amelynek kikötője már az I. században nagy tengeri kereskedőhajókat fogadott, s ahová a IV. században császári palotát is építettek. A Világörökség részét képező háromhajós bazilikájának felülmúlhatatlan értéke, hogy a római időktől megélt korok üzeneteit hordozza.

Kiváló, sokszínű repertoárral bíró, családias társulatra leltek a Horvát Nemzeti Színház Rijeka Balettegyüttesében Rauscher Bálint és Pálinkó Kornél magyar szólótáncosok, akikkel Réfi Zsuzsanna beszélget a horvátországi műhelymunkáról, kiemelkedő produkciókról (A hattyúk tengere).

Mészáros Andor szerint Lőkös István Isten veled, Zágráb című kötetének olvasói átélhetik azt a felfedező érzést, amit Közép-Európa nyelveibe, kultúrájába beletanulva a szerző megélt. Szomszédaink értelmiségi észjárását megismerve, a helyiekkel saját nyelvükön beszélgetve kincsesládákat nyitogathatnak Közép-Európával foglalkozó tudósaink, akik értőn építik hazánk régiós kapcsolatait.

Bethlen Gábor visszatér Gyulafehérvárra; a várban magyar–román összefogással felállított szobra a fejedelem kultúrateremtő munkásságát bemutató Hóvári János szerint azt a reményt jelképezi, hogy talán megkezdődött románok és magyarok közös dolgainak rendbetétele.

A székely falutörvények kutatója: Imreh István történész-szociológus eszme- és köztörténeti életrajzát írta meg Both Noémi Zsuzsanna A székely faluközösség nótáriusa. Imreh István élete és munkássága címmel. A kötetet ismertető Gali Máté Imreh egykori hallgatójának visszaemlékezését idézi: nem diákokat tanított, hanem értelmiségieket nevelt.

Történelmi nevezetességű cseh és magyar épületek sorsát párhuzamba állítva veti össze a két nép és fővárosa sorsát David A. J. Reynolds angol történész, térségünk kutatója (A folytonosság szelleme: Prága és Budapest). Miközben Prágában barokk templomok épültek, Budán és Pesten a templomokat mecsetekké alakították át. Buda igazában soha nem tudta kiheverni a török hódoltság és a Habsburg hódítás megaláztatásait.

Megélni a sasok földjén nem könnyű, Albánia hegyi falvaiból az elmúlt harminc évben szinte mindenki külföldre vagy városokba költözött. Dienes Tibor az ifjak és szülők nemzedékének egymásba fonódó élettörténetéről, a napi megélhetésért folytatott küzdelmeiről készített riportot.

Önironikus önjellemzése szerint Félrecsúszott forradalmár, tehát író volt Veres Péter, akinek munkáit Vári Fábián László szerint maradandó életműve ellenére hajlamosak vagyunk elfeledni, holott a magából kiforduló, majd a szocialista fordulattal újból átalakulásra kényszerített paraszti világnak nem volt nála jobb ismerője.

Megteremteni a holnap reményét – ennek jegyében végzi évtizedek óta szociális munkáját a Máltai Szeretetszolgálat számos halmozottan hátrányos helyzetű településen. Elmer István a cigányok lakta alföldi faluban, Tiszaburán ismerkedett meg a Felzárkózó települések program helyi hétköznapjaival. Az első 1000 napban, a születéstől az óvodáskorig a gyermekeknek mindent meg kell kapniuk, amire fejlődésük érdekében szükségük lehet, ezt szolgálja a máltaiak által működtetett bölcsőde, óvoda, dajkaképző és a Biztos Kezdet Gyerekház.

Hegyi Botos Attila Földközi présház és Utóének című versét olvashatják.

Misima Jukio Élet eladó című regénye David Lloyd Dusenbury szerint arra a nyomasztó kérdésre ad kedélyes választ, hogyan éljen egy egészséges fiatalember Tokióban, akinek leghőbb vágya meghalni (Világos, kong az ürességtől)?

Gabay Gergely (Void) ovális formákba helyezett furcsa, absztrakt fejei a többméteres kapukon, falakon felbukkanó változatoktól a kis utcatáblákon, oszlopokon meghúzódó matricákig Budapest-szerte megtalálhatók. Frank Olivér szerint Félúton a graffiti és a street art között formálódó művészetének feltűnőbb munkái turisták fotós zarándokhelyévé váltak.

Szigethy Gábor szerint (Nehézéletűek vagy Szegénylegények?) kultikus filmjében Jancsó Miklós a nézőket – a mozikban éppúgy, mint a kommunista pártközpontban – az igazsággal szembesítette, de volt benne kellő furfang, hogy történelmi álarcot öltve mondjon véleményt saját koráról.

Martin Burckhardt a koronavírus-krízis intellektuális értelmezésének kulcsát keresi Going Viral! Ein Abgesang der Postmoderne című kötetében, és Varga Péter András szerint arra a következtetésre jut, hogy a pandémia a posztmodern álomkép komfortzónájából szakadékba taszít minket (Minerva baglyát röptetni vírus idején).