Szinte lehetetlen, hogy az atomkorban a háborút mint az igazságosság helyreállításának alkalmas eszközét tekintsék – idézi fel Dosztojevszkij inkvizítora című vezércikkében Rosdy Pál a katolikus egyház állásfoglalását, s Ferenc pápa intelmét: Miért nem vívjuk meg együtt a civilizáció igazi csatáit, az éhség és szomjúság elleni küzdelmet, a betegségek és járványok elleni harcot?

Varga Mónika az ukrajnai háború kitörése óta a Magyar Máltai Szeretetszolgálat kárpátaljai önkénteseként dolgozó Schumicky Máriával beszélget életéről, szolgálatáról és a beregszászi mindennapokról (A Szűzanya kinyújtott keze).

A Római Kúria legfontosabb feladata az Evangélium hirdetése, a pápa fő célja a hivatalok átszervezésével e missziós feladat elősegítése. Érszegi Márk Aurél szerint (Ferenc pápa és a vatikáni hivatalok reformja) a reformot megalapozó Praedicate evangelium kezdetű apostoli rendelkezés a pápa egyik alapművének számít.

Szatmári Emília (Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait) felidézi a pápai és a sárospataki református teológiáknak az egyházügyi hivatal nyomására 1951 nyarán történt bezárását, ami ellen tiltakozva a hallgatók „kivonultak” a számukra kijelölt intézményekből.

Egy progresszív konzervatív prelátus a XX. századból címmel Klestenitz Tibor Giesswein Sándornak, a keresztényszocialista mozgalom megalapítójának pályáját vázolja fel.

A gazdaságkorban a költők felelősségéről, a költészet s az olvasó válságáról töpreng a Költészet napja alkalmából Kodolányi Gyula (A szó itt a kérdés), aki szerint minden írásnak valamiképp az Írásból kell fakadnia.

Bodnár Dániel (Szivárványforradalom) Agnieszka Marianowicz-Szczygiel A szivárványforradalom utópiája – 10 kérdés – 100 érv című kötetét ismerteti, amelyben a téma kutatója a gender- és queerideológia egyre totálisabb természetét mutatja be.

Szerbia választott, s Aleksandar Vučić elnök az országos ellenállássá duzzadó környezetvédelmi megmozdulások árnyékában is magabiztos győzelmet aratott, a háborús szankciók körüli viták azonban Ördögh Tibor szerint a szélsőjobb felé terelték az embereket.

Szlovéniában a hegymászás össznépi sport, bizonyos magasság felett másik világba kerül, aki nekivág a szédítően meredek hegyoldalaknak. Ha jó benyomást keltünk, Sárossy Bence tapasztalatai szerint (A tárnicsos pálinkáról) a hegyi turistaház gondnoka a védett növény gyökerével készített keserű italával is megkínál.

Róna Judit Ágnes gyermekkori élményeire emlékezve mutatja be szűkebb pátriáját, a Városliget, a Fasor és a Bajza utca környékét, ahol a Regnum-templom helyén Lenin-fiú lengette bronzba öntött vörös zászlaját, s Kodálytól az kaphatott autogramot, aki tudott szolmizálni (Erzsébetvárosi utcák titkai).

Ezeréves múlt, ezeréves élet, törökdúlás, újjáépítés és újra pusztulás – a múlt megannyi szenvedésére, küzdelmére emlékezteti Nagy Gábort a Pesthidegkút határában Zelnik József kezdeményezésére mintaszerűen helyreállított középkori templommal való találkozás (Gercsei idill).

Műemlékvédelem egykor és ma című írásában Róna Katalin elismeréssel szól néhány látványos műemléki helyreállításról, ugyanakkor bírálja az intézményrendszer leépítését, a budai Vár dualizmuskori képének rekonstrukciójára törekvő műemléki stratégiát és a kiemelt beruházások intézményét, amely leszűkíti a védelmi szempontok érvényesíthetőségét.

A dunaharaszti barokk Laffert Kúriában nyílt, húsvéti tematikájú Resurrectio című reprezentatív kiállításról szólva Máder Indira európai viszonylatban egyedülálló teljesítménynek tartja a Magyar Kárpitművészek Egyesületének égisze alatt létrehozott, a magyar nemzet nagyjai által ihletett tíz monumentális, közösen alkotott falikárpitot, melynek készítése során szuverén művészek egyesítették mondanivalójukat és személyes „szövésnyelvezetüket” (Kárpitok szakrális üzenete).

Kevés eleganciát talál Zelnik József (A képalkotás kétségbeesése) az elmúlt száz év, s korunk művészeti világának kiszámíthatatlan és sokszor vadul erőltetett forrongásaiban. Nem a szellem, hanem többnyire a hübrisz fanatikus lelkesedéssel erőltetett kreativitása uralkodik, az alkotók a világot már nem a maga teljességében, csak fragmentáltan és a véletlenség magánmítoszaiban értelmezik.

A Réfi Zsuzsannával beszélgető Sümegi Eszter énekesnő szeret „hangokkal”, ifjú művészekkel foglalkozni, s örömmel adja tovább a technikát, a szerepformálásokról, a mentális felkészülésről az eltelt évtizedek alatt megszerzett a tudását (A miniatúrák művészete).

Irodalom és építészet Granasztói Pál életművének egymással összefüggő, egymást kiegészítő alkotóelemei, állítja Brenner János a sokoldalú alkotó hagyatékából kiadott Egy patrióta élete – Magyarországon, a XX. században című kötet kapcsán (Granasztói, a patrióta).

Vitéz Ferenc A megtörténés határán és Bogárka, Demeter Arnold Fájdalom és Ivo Dzsima az alvó vulkán lábánál, valamint Zsille Gábor Étlap és Ínyenc című verseit olvashatják.

Sorsunk van egymással – állítja a vadházasságban megélt szerelem kínjairól az idős színész ifjú bokszoló-író barátjának Borbély László Átlényegülés című novellájában.

Mostani számunkban Lőrincz György Ma éjjel eljövök érted című novellás-, Féja Géza Lombhullás című tanulmány- és Lövétei Lázár László Feketemunka című verseskötetét ajánljuk olvasóink figyelmébe.

A megszakadt magyar filozófiai hagyomány ébresztését mutatja be Pethő Sándor A visszanyerhető hagyomány című írása Filep Tamás Gusztáv Joó Tibor – A szellemtörténet és a magyar nemzeteszme című monográfiájának apropóján.

Megrendült a filozófia ősmeggyőződése a létrend megismerhetőségéről, állítja Hidas Zoltán, s a gyökerekig hatoló kérdezést ma gyakran a történelmi-társadalmi perifériák gondolkodói vállalják (A világ szellemi megragadásáról).