Választások után című vezércikkében Farkas Ádám a globális válságjelenségek társadalmi, kulturális hatásait veszi számba, s ezek tükrében vázolja fel a Magyar Művészeti Akadémia nemzetközi kulturális misszióját és közösségépítési törekvéseit.

Az újabb kétharmad elé címmel Pesti Sándor értékeli az országgyűlési választások eredményét. Nem tagadva a kormányoldal erőforrásfölényét, óvja az ellenzéket attól, hogy pusztán ennek tulajdonítsa az elszenvedett súlyos vereséget, s a nemzet újraegyesítésére, „a békés egyet nem értés” légkörének megteremtésére biztatja a győztes pártszövetséget.

Nem kell temetni Amerikát – állítja Jeszenszky Géza, vitába szállva az utóbbi években széles körben elterjedt Amerika-ellenes nézetekkel. Méltatja a puritán, a munka tiszteletén alapuló és közösségközpontú tengerentúli társadalmat, s úgy véli, az Egyesült Államok világhatalmi súlya még hosszú ideig fönnmarad.

Baritz Sarolta Laura szerint (A jó, a fogyasztás és a recesszió) a közjóhoz a természetes erényeken, a mértékletes fogyasztáson alapuló gazdaság vihet közelebb. Az alapvető létszükségletek kielégítésén kívül az immateriális és erkölcsi értékek teszik boldoggá az embert.

Fél évszázaddal a zsinat után Rosdy Pál szerint Ferenc pápa önérdekű bürokráciából a találkozás és a párbeszéd helyévé változtatná a Római Kúriát. Reformkoncepciója a zarándokúton lévő egyház folyamatos megtérését kívánja meg.

Közi Horváth József Serédi Jusztinián – Életrajz és kortörténet című kötetét ismerteti Gianone András (Serédi Jusztinián, az ellenzéki hercegprímás). Kiemeli, hogy Serédi ellenezte a második világháborúba való belépést, felszólalt a zsidók deportálása ellen, és szembeszállt a nyilas kormányzattal is.

Vérfoltos havas mezőn címmel Elmer István a százéves romániai magyar kisebbségi sorsról, az oszthatatlan nemzetállam eszméjét övező román konszenzusról, a meghurcolt ferences nagybátyák példájáról, a magyar irodalom határokon átívelő egységéről beszélget Ferenczes István Kossuth-díjas székely költővel, akinek Tengerszemem című versét is olvashatják.

E számunkban Viola Szandra Lépteink, Ferdinandy György Olimpiák, valamint Petőcz András Pilinszky-telefon és Beszélgetéseim Pilinszky Jánossal című verseit is közöljük.

Különleges utazásra hívja az olvasót Viola Szandra harmadik verseskönyve, a Használt fényforrások. Szekáry Zsuzsanna szerint a költő lírája beérett, Viola Szandra rátalált saját, magabiztos költői hangjára, a versek finom szövése között „élmény elveszni és visszatalálni” (Tengeri nimfa Szapphó nyomában).

Ferdinandy György, az emigráns író sportélményeiben is az elhagyott haza emlékeit keresi, megkönnyezve minden magyar aranynál a Himnusz hangjait, emellett a csapatszellemet méltatja meg a fair play megrendítő ritka pillanatait (Olimpiák).

Katarina Gomboc Čeh Nagyszombat című novellájában a hagyományos ételszentelés szertartásának apropóján idézi föl a ljubljanai diákévek örömeit és konfliktusait.

Tokaj borbálványimádói fojtogatják Tokaj, a varázsos szőlő- és borbirodalom igazi nemességét – panaszolja Zelnik József Tokaji vad százszorszépek című szőlőhegyi beszédében.

A hallgatás hajléka címmel Róna Katalin a majkpusztai kamalduli remeteség történetét, az egykor otthonukul szolgáló épületegyüttes hányattatásait és megújulását ismerteti.

Arányok művészete: a Hunyaditól a Mefistofeléig címmel Markos Mária Ókovács Szilveszterrel, az Operaház főigazgatójával beszélget a műemlék épület megújulásáról, az ősszel induló százharminckilencedik évadról, amelynek összefoglaló gondolata: Mítosz & történelem.

Réfi Zsuzsanna (Orgonálj szabadon!) Fassang László orgonaművésszel készített interjút a barokk korból származó, ma ismét divatba jött orgonapárbajokról, az improvizáció művészetéről, pályájának újratervezéséről és a Zenélj szabadon! mozgalomról.

Sipos Tünde portrésorozatában a hazai műtárgypiacon meghatározó szerepet betöltő nőket mutatja be. Első interjújában Kitalálni egy XXI. századi aukciósházat címmel Nagy Zsófia Nórát, a Bodó Galéria és Aukciósház galériavezetőjét kérdezte szakmai pályafutásáról, ambícióiról, a műkereskedelem szakembereket is magával ragadó világáról.

A gyermek és az állat azért játszik, mert örömet okoz neki – idézi Johan Huizinga gondolatát Fazakas Réka, aki József Attilára is utalva (Játszani is engedd) mutatja be Jakatics-Szabó Veronikának az óbudai Selyemgombolyítóban rendezett kiállítását. A helyszínt adó műemlék épület neve lágyságot sugall, amihez természetes módon illeszkedik a szimbolizmust, szürrealizmust és a metafizikus látásmódot együttesen megjelenítő festményeken a játszó gyermekek világa. A kiállítás május 19-ig tekinthető meg.

Balázs D. Attila szerint Nagyvárad színeváltozása régi képeslapokon jól nyomon követhető. A szerző gazdag gyűjteményének legszebb, dokumentumértékű darabjaival szemlélteti a város újabb kori történelmének fordulatait, az elrománosítás durva kísérletét, a visszatérés mámoros időszakát, a szocializmus steril betonvilágát és napjaink megmaradásért folytatott küzdelmét.

Sándor Lénárd Alkotmányjogi utazás Amerikában című interjúkötetében kortárs amerikai alkotmányjogászok beszélnek kutatásaikról, elméleti vitáikról, vonják meg tudományuk mérlegét. Matyasovszky-Németh Márton szerint (Amikor az alkotmányjog elevenbe vág) a kötet megbízhatóan járja körül az amerikai alkotmányosság számos kérdését.

Szigethy Gábor (Szürke jelenben ragyogó múlt idő: Az aranyember) Jókai Mórt idézi, aki 1895-ben csodálatosnak találta a mozgófényképeket, csak sajnálta, hogy nem színesek. 1962-ben Gertler Viktor beteljesítette az író álmát: színes, szélesvásznú változatot készített Az aranyemberből, melyet a „dohos marxizmus béklyózta” kritikusok gáncsoskodása ellenére milliók zártak a szívükbe.