Gróh Gáspár Nagylétünk temetői című vezércikkében arra figyelmeztet, hogy hagyományai nélkül egyetlen nemzet sem maradhat meg, ám a régi dicsőség álomképe felé fordulás egy szellemi Trianon veszélyét idézi fel.

Szellemmel, epével címmel Donald E. Morse, Debrecenben élő amerikai irodalomtörténész Nicholas T. Parsonsnak a magyar művészetről, történelemről és politikáról szóló esszékötetét ismerteti.

A néprajztudós Barna Gábor Osztályidegenek című írása a kitelepítést és a kuláküldözést a berendezkedő Rákosi-rendszer független egzisztenciák felszámolását célzó eszközeiként értelmezi.

Eperjes Károly Krisztus inge című, készülő, a szerzetesek deportálásának történetét feldolgozó filmje kapcsán Elmer István kiemeli, hogy az új üdvtörténet ígéretével fellépő diktatúra a keresztény vallást tartotta legnagyobb ellenfelének.

Rosdy Pál a börtönben is szilárd erkölcsi tartásával kitűnt Földes Péter írónak állít emléket.

Kipke Tamás szülővárosa, Esztergom, az „elfelejtett város” ezeresztendős történetét, s benne egy emberöltő szubjektív emlékeit eleveníti fel, a városét, ahol a szülői házban és a templomban, s virágnyelven egy-két kiváló ferences tanárától is „felforgató” gondolatokat hallhatott arról, hogy nem a mindenáron felülkerekedők az élet igazi nyertesei.

Tóth Tamásnak az új- és jelenkori magyar egyháztörténelemről vatikáni források tükrében írt Hungaria Rómából című tanulmánykötetét Kálmán Peregrin könyvismertetése mutatja be.

A Putyin és a történetírás sorozata Jeszenszky Géza összefoglalójával lezárul. A volt külügyminiszter emlékeztet, hogy 2009-ben még az orosz elnök is úgy látta, hogy hazájában évtizedeken át „cinikus hazugságokkal próbálták leplezni a valóságot”.

Halász Iván a cseh koronázási ékszerek története kapcsán rámutat, hogy azokat a cseh államiság folytonosságának képviselőiként a „csehszlovák” republikanizmus, mi több, a kommunista államvezetés is nagy becsben tartotta.

Krómer István A szakításnak nem kellett volna megtörténnie című interjújában Hölvényi György a Fidesz Európai Néppártból való kilépéséről, a KDNP maradásának okairól, a föderatív és szuverenista Európa-vízióról, a magyar külpolitika szíriai és afrikai lehetőségeiről nyilatkozik.

Húszsávos autópálya a vén Dunából? címmel a dunai ökoszisztéma által az embernek nyújtott pótolhatatlan szolgáltatásokra emlékeztetve Jánossy László átgondolt kompromisszumot szorgalmaz a dunai hajózóút-fejlesztés érdeke és a vele ütköző természeti értékvédelem között.

Róna Katalin a Várnegyed polgárvárosában egymásra tekintő több évszázados és modern palota példájával szemlélteti, hogy együtt élhet a műemlékvédelem és a kortárs építészet.

Téglaépítészet itt és ott címmel Brenner János és Rácz Zoltán a historizmus és a Bauhaus mellett méltatlanul alábecsült „Klinker-expresszionizmust” mutatja be, amelynek legjellegzetesebb példája Rerrich Béla műve, szegedi a Dóm tér.

Réfi Zsuzsanna Közkinccsé tett koncertek című interjújában Káel Csaba vezérigazgató a MÜPA járvány okozta kényszerű alkalmazkodásáról, a streamelt produkciók berobbanásáról, várakozáson felül sikeres zeneszerzői pályázatukról nyilatkozik.

Gabriel García Márquezre, a mágikus realistára emlékezik Soltész Márton, a hírlapíróra, aki a modern regényírás számára újra felfedezte a riportot.

Az Ajánló rovat egy Mőcsényi Mihály polihisztor tájépítészről szóló emlékkötetre, Orosz István Páternoszter című, az ötvenes évek értelmiségi valóságáról írt regényére, Vasy Gézának a XX. század néhány jelentős irodalmi alkotóját bemutató tanulmánykötetére és Kiss Gy. Csaba–Mészáros Andor Visegrád – közös emlékezet? című konferenciakötetére hívja fel az olvasók figyelmét.

Iancu Laura prózája az otthonuk aknái elől a külvilágba menekülőkről szól, akik így próbálnak nevet és dicsőséget szerezni maguknak.

Király Farkas Gréger Zsolt zeneszerzővel és Szentmártoni János költővel, az Eleven Költők Társasága tagjaival beszélget, akik az elektronikus zene és a költészet ötvözése mellett videóklipjeikkel egyedi vizualitást társítanak a dalokhoz, mindezt karantén miatt kényszerű távalkotásban.

Szekáry Zsuzsanna Nyakas Ilonát, a K.A.S. Galéria „művészetfüggő” alapítóját mutatja be, aki harminc éve a tehetségek felkutatásának szenteli az életét, majdnem háromszáz kiállításán az új gondolatokat és kifejezési formákat keresve.

Balázs Sándor Haris László fotóművésszel, a Fény képei II. Fotóművészeti Nemzeti Szalon kurátorával beszélget a fotóművészet hazai művelőiről.

Szigethy Gábor Kalmár László remek szatíráját, a dolgozó népet a proletárdiktatúra utálatára biztató, emiatt évtizedekre dobozba zárt A nagyrozsdási eset című filmet mutatja be, amely – ha nyilvánosságra kerülhet – iskolát teremthetett volna.