Ma már nyíltan lehet róla beszélni, és az újabb kutatások is azt támasztják alá, hogy
a kommunisták esküdt ellenségként kezelték az egyházakat, és főként azok vezetőit mindenütt a vasfüggönytől keletre.
A pártállami rendszer mindent megtett annak érdekében, hogy a lehető legdrasztikusabb eszközökkel megkeserítse életüket, ha már – az eredeti tervükkel ellentétben – a teljes felszámolásukba beletörött a bicskája. Ez szűrhető le tanulságként a Célkeresztben – Mindszenty József pere és a szovjet blokk főpásztorainak meghurcolása című, a témában minden eddiginél átfogóbb kötetből.
A csaknem hatszáz oldalas és három részre tagolható kiadványnak – amely az Országházban 2019-ben megrendezett A Mindszenty-per hetven év távlatából – Főpapi sorsok Kelet-Közép-Európában című nemzetközi konferencia előadásainak szerkesztett változata – első harmada kifejezetten Mindszenty József bíboros sorsával foglalkozik. Ahogy Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek az ajánlásban fogalmaz: „(…) Mindszenty József volt az első, akit bíborosként fogtak perbe, és ítéltek életfogytig tartó rabságra.
Személyes sorsa az egész világ figyelmét a térség egyházüldözésére irányította;
alakja a meghurcolt főpásztorok és hívők szimbólumává vált.”
A Mindszenty József által vezetett püspöki kar 1945. november 1-jei körlevele a nemzetgyűlési választások előtt három nappal rendkívül reális képet festett az akkori közéleti, az egyházakra nézve egyre sérelmesebb viszonyokról: „De most, a választások előtt nem hallgathatunk már. Meg kell mondanunk, hogy
a magyar közéletben sok, nagyon sok oly jelenséget tapasztalunk, melyek a tiszta demokrácia elveivel éles ellentétben vannak.”
Pedig a legsúlyosabb mondatot a szovjet katonai cenzúra nyomására ki kellett venni a dokumentumból: „(…) úgy látszik, mintha Magyarországon az egyik totális szellemű zsarnokságot a másik váltotta volna fel.”
A Mindszenty Józsefről szóló rész egyebek mellett olyan súlyos ügyekkel foglalkozik, mint a bíboros 1945–1948 közötti állambiztonsági megfigyelése, a brit diplomaták róla készített jelentései, az ellene folytatott bírósági eljárás és elítélése – az esztergomi érseki palotából 1948. december 26-án hurcolták el köztársaság elleni összeesküvés, kémkedés, a királyság magyarországi visszaállítására irányuló szervezkedés és valutaüzérkedés vádjával – és a vele együtt bíróság elé állított vádlott-társainak sorsa.
Ugyancsak ebben a részben szerepel a Mindszenty-ellenes eljárást is levezénylő államvédelmi gépezet bemutatása, a Mindszenty-per jogtörténeti elemzése, illetve a meghurcolás vatikáni és csehszlovákiai fogadtatása, végezetül a szentté avatási procedúra bemutatása és jelenlegi állása. A kötet először angolul jelent meg a Libreria Editrice Vaticana kiadásában, és Ferenc pápához is eljutott, aki köszönőlevelében méltatta Mindszenty József alakját.
A Fejérdy András és Wirthné Diera Bernadett által szerkesztett, huszonhat tanulmányt tartalmazó kötet második részében
bepillantást kapunk a kelet-közép-európai főpásztorok mártíriumába.
Megtudhatjuk többek között, hogy Josef Beran bíboros, prágai érsek, Csehország hercegprímásának – aki megjárta a dachaui náci koncentrációs tábort is – 1949. júniusi úrnapi szentmiséje alatt a kommunisták provokációt szerveztek. Az állambiztonsági szolgálat kétezer (!) tagja a „természetesen” ekkor már kommunista kézben lévő Népi Milícia fegyveresei által támogatva kiabálva, botokkal hadonászva szakította félbe a ceremóniát, ami után Beran érseket először a saját rezidenciáján helyezték házi őrizetbe, majd tizennégy évre internálták.
Az egyik szigorúan titkos helyszínen még arra is vetemedtek az állambiztonságiak, hogy elősegítsék valamelyik apácával való kompromittáló viszonyát, amelynek érdekében még afrodiziákumot is kevertek az ételükbe. Eközben lehallgatták a kápolnájukat, de még a fürdőszobájukat is, valamint sűrűn fotózták őket. Erőfeszítéseik azonban kudarcba fulladtak, így egy év elteltével felhagytak a próbálkozásaikkal.
A cseh főpásztor később sem tört meg, végül hosszas huzavona után a Vatikánba száműzték. Ott is halt meg, VI. Pál pápa halottas ágya mellett mondott imát,
és homlokon csókolta a halott érseket. A prágai titkosszolgálatnak még azt is sikerült megakadályoznia, hogy az érsek földi maradványait hazaszállítsák, ezért a pápák mellé temették a Szent Péter-bazilikában, ahonnan csak 2018-ban került vissza szülőföldjére, a prágai székesegyházba.
Romzsa Tódorról az 1980-as években készült festmény a Glen Cove-i (Egyesült Államok) bazilita kolostorban (Wikipédia)
Ehhez hasonló történetek sokasága sorakozik az alapos történészi munkával összeállított kötetben, mások mellett Joszif Szlipij ukrán görögkatolikus metropolita, illetve Boldog Romzsa Tódor, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye vértanújának sorsa elevenedik meg a kötet második részének lapjain, ahol a korabeli Jugoszlávia, Románia, Lengyelország és Albánia egyházi vezetőinek vesszőfutása is szerepet kap.
A könyv harmadik részében pedig a magyarországi egyházüldözés fontos pillanatait idézik fel a szerzők Grősz József kalocsai érsek, Endrédy Vendel zirci apát, Badalik Bertalan veszprémi püspök, Shvoy Lajos székesfehérvári püspök, Ordass Lajos evangélikus püspök és Ravasz László református püspök sorsának ismertetésével.
Fejérdy András–Wirthné Diera Bernadett (szerk.): Célkeresztben – Mindszenty József pere és a szovjet blokk főpásztorainak meghurcolása
Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Nemzeti Emlékezet Bizottsága, Budapest, 2022, 584 oldal
