Kocsikázás közben két értékes mondattal is megajándékozott régi cimborám. Az első: „Én ennyi politikust lámpavasról lógni még sosem láttam.” Ilyesmin az ember hivatalosan nem nevet, de, bármilyen közhely is legyen: az egyik szemem bizony sírt, a másik viszont nem tudott nem nevetni.
Szerencsém volt meglátogatni az elmúlt két hétben Kolozsvárt, Dunaszerdahelyt, Pozsonyt és Prágát. A budapestihez fogható plakátdömpinget sehol nem láttam. Prágában semmilyen plakátot – értsük jól: bevásárlóközpontok és diszkont üzletek hirdetését sem. A szlovákiai nagyvárosokban sem szúrták a szemem az EU-s választások hirdetései. Oké, e két országban nem tartottak helyhatósági választásokat. Romániában viszont igen – valahogy mégsem tapasztaltam Kolozsvárott, hogy minden villanypóznáról rám vigyorogna egy-két politikus.
Szerencsére nem kell cirkalmas fogalmazásokhoz folyamodnom– ismerősöm másik értékes mondatában megfogalmazott mindent, amit ehhez fűznék. „Fél nap alatt plakát- és politikamérgezést kaptam tőletek.” Kiegészítve azzal a bizonyos b-vel kezdődő és meg-gel végződő ősi magyar mellékmondattal.
Nem vagyok egy korszerű fazon. Negyed évszázaddal ezelőtt tanultam a reklámszakmát, azóta sok minden változott. Egyebek mellett a kommunikációs csatornák hatékonysága. Meg lehet dobálni engem mindennel, de kijelentem: a huszonöt méterenként (elvileg ennyi a távolság két villanyoszlop vagy pózna, nevezzük bárminek) kitett plakátok leginkább arra jók, hogy az elvetemültebb suhancoknak legyen hova felrajzolni önkényuralmi jelképeket, fura arcszőrzetet, esetleg stilizált nemi szerveket.
Mindennek dacára én leadtam a szavazataim. Remélem, a kedves olvasóim is.
