Miért rendelkezett úgy az Alaptörvény, hogy „Magyarország hivatalos pénzneme a forint”, miközben érvényes nemzetközi szerződésünk van arról, hogy bevezetjük az eurót?

BG: A forint évtizedek óta a gazdaság fontos sarokköve, ezért emelte be az Országgyűlés 2011-ben az Alaptörvénybe. Az EU-s csatlakozásunkkal valóban vállaltuk, hogy idővel bevezetjük az eurót. A bevezetés azonban nem az út végét, hanem a sikeres, fenntartható felzárkózás fontos mérföldkövét jelenti.

Báger Gusztáv

Rendkívül fontos az időzítés: csak akkor szabad csatlakozni az eurózónához, ha az ország felkészült arra, hogy az önálló monetáris politika feladása mellett is folytassa felzárkózási pályáját.

BPÁ: Az addigi Alkotmány nem említette a forintkérdést, ahogyan, helyesen, az államadósság GDP-arányos mértékét vagy az adópolitikai konstrukciókat sem. Az EU-csatlakozáskor csak átmeneti felmentést kaptunk az euró átvételében, így a forint nevesítésének nincs alkotmányjogi értelme. Talán hatalompolitikai lehet: kétharmados törvénybe iktatva a belépéskor törlendő mondatot, az Alaptörvényt kidolgozó párt akkor is megtartja döntési pozícióját, ha ellenzékbe kerül; kérhet érte valamit. Ez nehezíti egy újabb parlamenti többség akaratának érvényre jutását, ami távol áll az én demokráciafelfogásomtól.

Bod Péter Ákos

 

Az eurót döntően a stabilitás érdekében vezették be a tagállamok. A magyar gazdaság, az állampolgárok, a közjó miért nem szorul ilyen stabilitásra, spekuláció elleni védelemre?

BG: Az euró egyik célja kétségtelenül a monetáris stabilitás biztosítása volt, de azt is látni kell, hogy az övezet konstrukciója még nem végleges, változott, változik. Az euró bevezetése óta is válságok sora sújtotta Európát, első próbája is kihívásokkal teli környezetben zajlott.

A tapasztalatok szerint önmagában az euro által nyújtott stabilitás csak látszat, annak tartós biztosításáért a tagállamoknak kell tenniük. A valutaövezeten belül is kialakulhatnak egyensúlytalanságok – éppen ez okozta az eurozóna szuverén adósságválságát –, illetve a reálgazdasági konvergencia is megakadhat, mint a mediterrán országokban vagy Szlovákiában.

A valutaövezeten belül sokkal nehezebb kezelni a gyakori strukturális kihívásokat. Emiatt a valóban sikeres csatlakozás érdekében először azonosítani kell a maastrichtiakon túlmenő, a magyar gazdaság euroérettségét pontosan jelző kritériumokat. Nem elég a nominális konvergencia, reálérettségre is szükség van. Továbbá a versenyképesség és a termelékenység folyamatos javítását biztosító stratégiai tervet kell elfogadni, hogy a belépés után is folytathassuk a felzárkózást.

A csatlakozás sikerességét alapvetően meghatározza a csatlakozni kívánó ország eurozónához viszonyított fejlettségi szintje és a tagság jelentette kihívásokra való felkészültsége. Az MNB éppen ezért tekinti ezeket fontos előfeltételnek, addig viszont a gazdaság é s az állampolgárok érdekeit jobban szolgálja a hazai fizetőeszköz és az önálló monetáris politika.

BPÁ: Az euró kétségtelenül értékét stabilan őrző fizetőeszköz, jóllehet tavaly Európa 30 éve nem látott áremelkedési hullámot élt át. Ennek azonban rendkívüli okai voltak, máshol is megnőtt az árszint átmenetileg. Sok német egyébként nosztalgiával gondol vissza a márkára, holott kiváló az euró negyedévszázados árstabilitási teljesítménye. Világpénz lett, nemzetközi kereskedelmi, pénzügyi súlyát tekintve csak az amerikai dollár előzi meg, minden más pénznem messze leszakad. A kis valuták, ezt láthatjuk itthon, nagyon megszenvedhetik a spekulációt, a pénzpiaci hangulatváltozást, mivel csekély gazdasági, költségvetési erő áll mögöttük. Az ingatag és inflációs fizetőeszköz pedig üzleti versenyhátrány. Hacsak nem kötik az árfolyamot az euróhoz, mint a dánok vagy a bolgárok, feladva ezzel pénzpolitikai önállóságukat.

Az eurózóna azonban már ma is több valutaövezetnél. Eleve a tagállami politikától független erős központi bank tartozik hozzá; ennek megemésztéséhez idő kellett. Az Európai Központi Bank felügyeli a nagy pénzintézeteket. Kötvényvásárlásokkal tud segíteni a tagállami költségvetéseken. Mindez növeli az eurózóna pénzügyi stabilitását, de szoros tagállami együttműködést feltételez. Az eurózóna szabályai most is változnak; azok formálásában hazánk értelemszerűen nem vesz részt, mert nem tag, holott a következmények minket is érintenek.

Milyen előnyökkel járt a magyar monetárispolitikai önállóság? Mennyiben múlják felül ezek a stabilitás előnyeit? Mennyiben van valóságos pénzpolitikai önállóságunk?

BG: Önmagában hibás a kérdésben rejlő szembeállítás: azzal, hogy önálló monetáris politikát folytatunk, nem kell bármit is feláldoznunk a stabilitás oltárán. Sőt, még fontosabb ragaszkodnunk az egyensúlyi növekedéshez. A saját fizetőeszköz fegyelmező erő is, az eurozónában mindez eltűnik, ezért is küzd több ország a magas adósságok és a gyenge strukturális növekedési képesség veszélyes kettősével.

Mi több a magyar gazdaság elmúlt 10 éve jól példázza, mekkora erő rejlik az önálló monetáris politikában. A 2013-as monetáris politikai fordulat után az MNB a rendszerváltás óta először huzamosan elérte az árstabilitást: 2017-től és 2021-ig az átlagos inflációt 3 százalékon tartotta. Emellett 2013 és 2019 között innovatív és célzott lépésekkel – a Növekedési Hitelprogramon és a Növekedési Kötvényprogramon keresztül – összességében több forrással járult hozzá a magyar gazdaság felzárkózásához, mint a 2014–2020 közötti uniós támogatás elérhető teljes keretösszege.

A koronavírus-járvány kitörésekor az MNB azonnali, célzott likviditásnyújtó és piacstabilizáló lépéseket hajtott végre. A gazdasági növekedés helyreállásáért nyomban növelte a mérlegét, Európa egyik leggyorsabb kilábalását téve lehetővé. Mindez azt bizonyítja, hogy lehet önálló és sikeres monetáris politikát folytatni.

BPÁ: Az euró napi használata, különösen pedig de jure átvétele komoly előnyökkel jár a megtakarítók, hitelfelvevők, ügyletet finanszírozók számára. Okkal kötnek nálunk előszeretettel ingatlanbérleti, szállítói szerződést euróban. Ha egy ország gazdasági viszonyai nagyon sajátosan alakulnak, szólnak érvek a külön kamat- és árfolyam-politika mellett. A saját pénzpolitika sikeréhez azonban erős államháztartás, respektált nemzeti bank, jó nemzetközi kockázati besorolás kell – svájci, de legalább svéd vagy cseh módra. Itt látom a nagy ellentmondást: olyan ország képes hatékony pénzpolitikát folytatni, amelyik olyan jól áll, hogy akár beléphetne az euróklubba; akiknek viszont magas a léc, ott illúzió a tényleges pénzügyi önállóság. Az MNB például csak azon az áron tudja most viszonylag stabilan tartani a forintárfolyamot az euróval – meg a cseh koronával, román lejjel – szemben, hogy itt a rövidtávú hitelkamat 18 százalék. A cseh, lengyel, román kamatszint 7-8 százalék, az eurózónáé 4 százalék alatti.

Az euró bevezetésével járó költségvetési fegyelemnek – a konzervativizmus alapkövetelményének – miért nem örül a magát konzervatívnak mondó politika?

BG: Fegyelmezett költségvetési politikára euróval és euró nélkül is szükség van. A konzervatív államháztartás saját valutával ugyanúgy, sőt időnként hatékonyabban megvalósítható, miként az elmúlt évtized hazai példája is bizonyítja. A költségvetési hiányunk 2012-től megfelelt a 3 százalékos maastrichti kritériumnak, míg a GDP-arányos államadósság 2011 után minden évben csökkent, 2013-ban ki is kerültünk a túlzottdeficit-eljárás alól.

A Covid-válságig az államadósság töretlen csökkenését az Alaptörvény adósságszabálya alapozta meg, mivel az 50 százalékos GDP-arányos szint eléréséig előírja azt. A járvány kezelése a költségvetési hiány és az államadósság növekedését okozta, mint az egész világon, de 2021-től azonnal visszatértünk az adósságcsökkentés útjára, és már a következő években újból elérhetjük a járvány előtti 65 százalékos szintet.

BPÁ: A belépési ismérveket még 1991-ben alkották meg, máig vitatják az életszerűségüket. Mégis sok új tagország teljesítette, elsőnek Szlovénia 2007-ben, legutóbb Horvátország. Bulgária és Románia pedig dolgozik rajta. A kritikus ügy a költségvetési fegyelem. A hiány és az államadósság mértéke maga is kritérium, és nagyban függ ettől az infláció, a kamatszint. A politikus viszont nem szívesen folytat konzervatív pénzpolitikát, pláne választások előtt: a költekezés népszerűbb. Az ismérveket ott teljesítették viszonylag gyorsan, ahol az euró átvétele nemzeti ügynek számított, többpárti egyetértéssel. A feladat nehéz: az elvégzéséhez a kiinduló helyzettől függően három-hat év is kell, amint rászánta magát az állam.

Sokak szerint az euró bevezetése elsősorban szuverenitási, politikai kérdés. A közvélemény már régen túladott volna a kommunisták bevezette forinton – nincs olyan valóságos vagy szimbolikus értéke, mint a németek szemében a márkának volt – a magyar kormány mégis miért ragaszkodik hozzá?

BG: A márkának ma is nagy az ázsiója Németországban. A forint pedig nem kommunista fizetőeszköz, a Kossuth-címer szerepelt rajta. Véget vetett a háború utáni hiperinflációnak, és megalapozta az ország újraépítését. Ott volt mögötte az MNB aranytartaléka, amelyet – ne felejtsük el – a Bank munkatársai önfeláldozó bátorságukkal mentettek meg.

A forint is bőséggel ad okot a nemzeti büszkeségre, de ez önmagában nem magyarázza a megtartását. Az Eurobarométer szerint a megkérdezettek többsége a csatlakozás mellett foglal állást, de nem az azonnali bevezetést sürgeti. A tapasztalatok szerint először el kell érnünk azt a felzárkózási szintet, ahol az ország a legnagyobb mértékben kihasználhatja a közös fizetőeszköz előnyeit és a legkisebbre csökkentheti a lehetséges kockázatokat. Vagyis az euró bevezetését nem politikai szlogenek, hanem higgadt költség-haszon elemzés alapján kell megítélni.

BPÁ: A forintot megvédeném: a kisgazda Varga István vezetésével 1946-ban nehéz helyzetben sikeres pénzreformot alkottak. Aztán az oroszok miatt kimaradt az az ország a Marshall-segélyből, nem lehetett tagja a Valutaalapnak, jöttek a tervgazdasági évtizedek hatósági árakkal, hiányokkal. Így vált a forint eléggé inflációs pénzzé. Eközben Európa zöme közös piacot épített, és eljutott a közös valuta gondolatáig. A szuverenitás viszont tényleg súlyos vonatkozása a témánknak. Nem volt könnyű a „közösbe vinni” a jó pénzt a németeknek, hollandoknak. De a kisebbeknek sem könnyű még egy nemzeti szimbólumot feladni, ezt érzem dán, cseh részről: számukra az eurónak német akcentusa van. Nálunk az emberek kétharmada támogatná az áttérést, sokan használják is az eurót. A kormány viszont nyíltan, az MNB óvatosabban a távoli jövőbe teszi a belépés ügyét.

2004-ben komoly MNB-elemzés taglalta az euró bevezetésének kérdését. Ma milyen elemzéseken alapul a halogatás vagy a bevezetés szorgalmazása? Miért nincs erről vita az országgyűlésben, egyéb fórumokon?

BG: 2004 óta sok minden változott. Az euroövezeti tagság – megfelelő gazdaságpolitika hiányában – önmagában nem tartja fenntartható növekedési pályán a tagországokat. Erősen átalakultak a tagság költség-haszon elemzésének eredményei, számos megismert tényezőre 2004-ben még nem is gondolhattunk.

Az MNB az elmúlt években is élen járt az euroövezeti tagsággal járó hatások vizsgálatában, folyamatos műhelymunkát végezve róla számos elemzést tett közzé. 2020-ban Fenntartható felzárkózás euróval – Hogyan újítsuk meg a maastrichti kritériumokat? címmel átfogó tanulmányt adtunk ki a közös valuta sikeres bevezetésének feltételeiről. A kötetben foglaltak hozzájárulnak ahhoz, hogy a magyar eurocsatlakozás valódi sikertörténet lehessen. Fontos hangsúlyozni ugyanis, hogy az eurobevezetés egyirányú utca: amelyik ország egyszer belép a valutaövezetbe, annak már nincs visszaút.

BPÁ: A jegybanki elemzések szerint az árfolyamkockázattól és az átváltási költségektől való megszabadulás nagyban gyorsítaná a belépő ország fejlődését. Ám saját valuta híján az állam nem élhet az árfolyam-leértékelés – egyébként kétélű – eszközével, így euróövezeti tagként feszes költségvetési és jövedelem-politikát kellene folytatnia. A magyar belépésről több hullámban vitatkoztunk szakmai körökben, főleg amint újabb sorstárs nemzet lépett be az euróövezetbe. Bár kötődöm a forinthoz, szerintem is régen bent kellene lennünk. A céldátum kijelölése és a kritériumok teljesítése melletti elköteleződés azonban politikai döntés. Érdemi politikai vita viszont valóban nem folyt erről nálunk. Pénzügyi mutatóink állása mellett sajnos most akkor sem tudnánk hat-hét éven belül bekerülni, ha holnap megszületne a döntés. Törvényes fizetőeszközként magától nem vezetődik be az euró. Az, hogy komoly ügyleteiket mindinkább euróban intézik az emberek, cégek, lehet működőképes, de a tartós átmenetiség újabb példája.