A hágai NATO-csúcson elfogadott megállapodás értelmében a tagállamoknak
2035-ig nemzeti jövedelmük öt százalékára kellene emelniük védelmi kiadásaikat, miközben számosan közülük még a ma elvben kötelező két százalékot sem
teljesítik. Olaszország például másfél százaléknál jár, vagyis öt év alatt (elvben) minimum meg kellene háromszoroznia ez irányú költéseit.
Némi egérutat adtak azonban maguknak az állam- és kormányfők, megengedve, hogy tényleges fegyverkezésre és haderőfejlesztésre 3,5 százalék is elegendő, további másfél olyan beruházásokra is fordítható, melyek egyszerre szolgálnak polgári és hadi célokat.
A reménybeli messinai híd fantáziaképe (forrás: Stretto di Messina, Wikimedia Commons)
Giorgia Meloni nemrégiben nem mindennapi kreativitással jelentette be, hogy százéves olasz álmot valóra váltva 13,5 milliárd euróért megépítené
az olasz szárazföldet Szicíliával összekötő függőhidat,
s a költségeket védelmi kiadásként számolná el. A Messinai-szoros felett építendő, három és fél kilométer hosszúságú híd stratégiai értékű a NATO számára, megkönnyítené az olasz fegyveres erők és a NATO-szövetségesek mozgását – hangzik az érvelés. Az ötlet már a NATO-csúcson is szóba került,
harsány nevetést váltva ki az amerikai delegáció tagjai
körében.
Az olasz miniszterelnök azonban nem tágít elgondolásától, hogy infrastrukturális célú forrásokat katonaira címkézzen át, abban a reményben, hogy így a gazdaságot élénkítve juthat közelebb a brutális hadi költségvetés-növeléshez. Legutóbb vezető hadi és szállítmányozási nagyvállalatokat kért fel, hogy dolgozzanak ki tervet arra, miként költsék el az Európai Unió új, százötven milliárd eurós védelmi alapjából lehívható forrásokat munkahelyteremtésre. A 2027-ben esedékes választásokra készülve ugyanis a baloldali ellenzék hevesen támadja az erőltetett fegyverkezés politikáját.
Nyitókép: Giorgia Meloni olasz miniszterelnök (governo.it)
