Nézem az unokáimat, ahogyan képzeletvilágukba burkolódzva önfeledten játszanak. Barnabás (ötéves) az óvodai farsang óta sűrűn hordott supermanköpenyében támadásra indul a gonosz ellen. Máté (három és fél éves), szerepjátékaiban robotmérnök, lávafolyammal fogja segíteni a rajtaütést, amit egy kiszuperált távirányítóval hoz működésbe. Ezalatt Róza (két és fél éves éves) a babáját altatja a legnagyobb harci zajban.

Senki sem tanította nekik, hogy mit játsszanak, mégis a fiúk általában építenek és rombolnak, harcaikban hősök lesznek, álmaikban győztesek. A kislány pedig bevásárol, főz és etet, nagyapja gyér haját fésüli, és legszívesebben férfiak ölében ülve hallgatja a mesét. Pedig Róza a két szélvészember mellett igencsak fiúsítva van. Nem hagyja, hogy elvegyék, ami az övé, együtt vadul velük a téren, mert nem akar kimaradni semmiből. Időnként leül közéjük legózni, és hamarabb megtalálja az apró alkatrészeket, mint a fiúk. Nem csoda, félmillió év gyűjtögetés tapasztalatát hordozza a zsigereiben.

Vészjóslóan bővül azoknak a szerkesztőségeknek a köre a „művelt” Nyugaton, ahol ezt a családi idillt felháborodva dobja vissza a felkent szerkesztő. Mit képzelsz? – vágná a képembe – Ez nyílt szexista propaganda! Mi itt kultúrharcot vívunk, hogy bebizonyítsuk a félretájékoztatott publikumnak, hogy a férfi és nő közötti különbség pusztán kulturális identitás kérdése.
A nemek közötti eltérés alapvetően nem biológiai. Legyen mindenki szabad akaratából átoperálható! Az együtt élőknek – hagyjuk az idejétmúlt családmeghatározást – kötelességük, hogy a nemek teljes egyenlőségének eszméjét a játékokon, meséken keresztül bevéssék a gyerekek tudatába, mert csak így lesznek belőlük szabad felnőttek. Érthető?!

Ha valaki még most is azt hinné, hogy bomlott agyú percemberkék dáridója tart, amely mint egy divatirányzat, átsuhan korunkon, ki kell hogy ábrándítsam. A teremtett világ elleni összehangolt támadásról szól a relativizmus diktatúrája. A szabadság, egyenlőség ezúttal is csali csupán az istentelen sötétségben.

A Vatikán már 2004-ben közzétette azt a pápai körlevelet, melyet a Hittani Kongregáció akkori prefektusa, Joseph Ratzinger bíboros – a későbbi pápa – és Angelo Amato, a kongregáció titkára jegyzett a férfi és a nő együttműködéséről az egyházban és a világban. Ebben így értékelik a helyzetet: „Az utóbbi években új irányzatok jelentkeztek a nőkérdéssel kapcsolatban. Az egyik irányzat erősen hangsúlyozza a nő alárendelt helyzetét, azzal a céllal, hogy tiltakozó magatartást ébresszen.
A nő, hogy önmaga lehessen, a férfi ellenfeleként jelenik meg. A hatalom visszaéléseire a hatalom megszerzésének stratégiájával válaszol. Ez a nemek közötti versengéshez vezet, melyben az egyik fél identitása és szerepe a másik kárára van, s ennek következtében veszedelmes zavar támad az emberről alkotott felfogásban, melynek legközvetlenebb és ártó hatása a család struktúrájában mutatkozik meg.”

Ez az irányzat „azt a gondolatot erőlteti, hogy a nő fölszabadítása magával vonja a Szentírás felülvizsgálatát, megszüntetné Isten patriarkális fogalmát…” Ezzel szemben az egyház „a férfi és a nő tevékeny együttműködéséről beszél, teljesen elismerve különbségeiket”. A pápai körlevél hangsúlyozza, hogy a családot egy férfi és egy nő alkotja. A nő nem hasonmása a férfinak, a nemi szerepek nem felcserélhetők. Ugyanakkor felszólítja a világot a nők, az anyák nagyobb megbecsülésére. Kéri a kormányokat, teremtsék meg annak feltételeit, hogy a család és a hivatás összeegyeztethető legyen a nők számára.

Ferenc pápa budapesti látogatása során figyelmeztetett arra, hogy Magyarországon is egymást követték azok az ideológiák, melyek igazságként mutatkoztak be, de szabadságot nem hoztak. Ez a veszély ma sem szűnt meg. Gondoljunk csak a kommunizmusból a konzumizmusba való átmenetre. Mindkét „izmus” közös vonása a szabadság hamis eszménye. A kommunizmus „szabadságát” rákényszerítették az emberekre, s kívülről korlátozták. A konzumizmus „szabadsága” pedig egy hedonista, önelégült szabadság, mely a fogyasztás,
a tárgyak rabszolgájává teszi az embert.

Ne féljünk hát szembefordulni az Isten- és életellenes lélekrombolók szervezett és pénzelt hadával. Bátorságot Jézus Krisztus önt belénk: „Az igazság szabaddá tesz titeket."