A világ immár leghosszabb ideje működő szövetsége, a hetvenötödik évfordulójához érkező NATO bizonyította: képes megújulni és közösen választ adni a kortárs biztonsági fenyegetésekre és kihívásokra. Ugyanakkor, ahogy Jens Stoltenberg leköszönő NATO-főtitkár és Joe Biden amerikai elnök, a csúcstalálkozó házigazdája is emlékeztetett rá, e történelmi mérföldkő átlépését az tette lehetővé, hogy a tagok kritikus időkben a szövetség iránti elkötelezettségüket megerősítő döntések sorát hozták meg. A kihívás ma sem különbözik: a washingtoni csúcstalálkozó új mérföldköveket határozott meg a szövetség elrettentő és védelmi képességei, illetve a bővítés és a geopolitika terén.
Elrettentés és védelem
Elvben a washingtoni NATO-csúcs az ünneplés körül is foroghatott volna, nemcsak az évforduló, hanem a közelmúltban elért eredmények miatt is. Az 1949-es alapítás óta a szövetségesek száma tizenkettőről harminckettőre nőtt, a legutóbbi csatlakozó (Svédország) pedig több mint kétszáz év semlegességével hagyott föl. Ezen túlmenően amióta Oroszország 2014-ben megindította Ukrajna elleni háborúját, a védelmi kiadásokat a GDP-jük két százaléka fölé emelő tagállamok száma háromról huszonháromra gyarapodott, és némelyikük még ennél is többet irányzott elő a jövőre nézve.
Az ukrajnai háború folytatódása miatt azonban a NATO-szövetségeseknek nemigen futotta az idejükből az ünneplésre, ehelyett inkább az egyéni és kollektív védelemre vonatkozó kötelezettségvállalások előmozdítására összpontosítottak. E tekintetben a regionális védelmi tervek számítanak a döntő mérföldköveknek. E titkos tervek megbízhatósága a szövetségesek képességein múlik. Ennek megfelelően a szövetségesek vállalták a kollektív védelem további korszerűsítését és az új védelmi tervekhez „szükséges erők, képességek, erőforrások és infrastruktúra” biztosítását.
A szövetségesek fegyvergyártási és -beszerzési teljesítményén múlik az, hogy eleget tudjanak tenni mind a védelmi tervek, mind az Ukrajnának adandó biztonsági támogatás követelményeinek. Ezért a washingtoni csúcstalálkozó a transzatlanti védelmi ipari együttműködést hangsúlyozva elfogadta a NATO ipari kapacitásának bővítéséről szóló kötelezettségvállalást. A 2023-as vilniusi csúcstalálkozó védelmi termelési cselekvési tervére épülő ígéret tükrözi a szövetségesek eddigi és jövőbeni erőfeszítéseit a védelmi iparuk megerősítésére, a hadiipari beruházások és innováció növelésére, a NATO-szabványoknak való megfelelés és az interoperabilitás fokozására, illetve a kritikus képességek biztosítására és a védelmi szempontból kritikus ellátási láncok védelmére.
A július 11-i ülés Joe Biden részvételével
Hosszú távú elkötelezettség Ukrajna mellett
Az idei NATO-csúcs tárgyalásai nagyrészt a szövetségesek Ukrajna iránti jövőbeli elkötelezettségéről szóltak. A szervezet megerősítette a korábbi nyilatkozatokat, melyek szerint: „Ukrajna jövője a NATO-ban van”, de ami ennél is fontosabb, „visszafordíthatatlannak” nevezte az ország útját az euroatlanti integráció felé. A szövetségesek vezetői szinten megtartották a NATO–Ukrajna Tanács második ülését, és üdvözölték a főtitkár döntését, hogy NATO-főképviselőt küld Ukrajnába. A csúcstalálkozó fő várakozása persze az orosz invázióval szembeni hosszú távú biztonsági segítségnyújtás rendezése volt.
Ukrajna NATO-támogatása két fontos összetevővel bővült Washingtonban. Először is a szövetség jóváhagyta az Ukrajnának nyújtandó hosszú távú biztonsági segítségről szóló kötelezettségvállalást, amely szerint a szövetségesek katonai felszerelést, segítségnyújtást és kiképzést biztosítanak az ukrán erőknek, hogy azok képesek legyenek legyőzni az orosz agressziót. Mivel eddig a támogatás évente mintegy negyvenmilliárd eurót tett ki, a kötelezettségvállalás célja ugyanekkora alapszintet fenntartani 2025-ig. Másodszor a szövetségesek úgy döntöttek, hogy létrehozzák a NATO Ukrajnai Biztonsági Segítségnyújtás és Kiképzés (NSATU) nevű egységet. Az NSATU célja, hogy „fokozott, kiszámítható és koherens támogatást biztosítva” tartósan koordinálja Ukrajna katonai felszereléssel és kiképzéssel való ellátását. Ezt új, hétszáz fős szövetséges személyzettel rendelkező parancsnoki központ hajtja végre a németországi Wiesbadenben, ahol az Egyesült Államok 2022 óta háromszáz fős biztonsági segítségnyújtási csoportot működtet.
A NATO-csúcs alighanem legfontosabb hozadékát a támogatás alapszintjére vonatkozó kötelezettségvállalás és a biztonsági segítségnyújtás koordinálásának „NATO-sítása”, a szervezet égisze alá rendelése jelentette. Nyugaton egyre erőteljesebb a „háborús fáradtság”, az Egyesült Államokban a közhangulat szerint Ukrajna további pénzügyi támogatása az idei elnökválasztás eredményétől függ. Nem lehet tudni, hogy ha Trump ismét beköltözik a Fehér Házba, megszünteti-e Ukrajna segélyezését. A Biden-kormányzat és európai szövetségesei éppen e fejleményre felkészülve tették a NATO által koordinált támogatás folytatására a kötelezettségvállalásukat.
A siker mértéke
A washingtoni csúcstalálkozó tehát nem merült ki az állam- és kormányfők önfeledt ünneplésében, kézzelfogható eredményeket is hozott. A nem túl távoli jövőre vonatkozóan azonban maradtak nyitott kérdések. Először is a szövetség megerősítette, hogy Kína „Oroszország Ukrajna elleni háborújának meghatározó elősegítőjévé vált”, és hogy Peking „továbbra is rendszerszintű kihívást jelent az euroatlanti biztonság számára”. Bár a szövetségesek felszólították Kínát, szüntesse be Moszkva anyagi és politikai támogatását, tartsa be a nemzetközi szabályokat, és tegye átláthatóvá nukleáris képességeit, a Nyugat továbbra is megosztott Kína kezelését illetően.
Másodszor az Ukrajnának adandó biztonsági segítségnyújtás NATO-sítása ugyan lépés volt a kiszámíthatóság felé, de a kötelezettségvállalások aránytalanságának problémája ütközött ki, amikor szövetségesek kimondták: „A méltányos tehermegosztás elősegítése érdekében a szövetségesek arányos hozzájárulásokkal tesznek eleget a jelen kötelezettségvállalásuknak, többek között a szövetség GDP-jéből való részesedésük figyelembevételével.” Ráadásul a minimális alapfinanszírozás a következő évre vonatkozik (akárcsak a nemrég jóváhagyott hatvanegymilliárd dolláros amerikai segélycsomag), ami arra utal, hogy sem Washington, sem Brüsszel nem látja – nem mintha láthatná – Ukrajna támogatásának 2025 utáni jövőjét.
Végezetül arról, hogy a csúcstalálkozó vezetői mennyiben szerepeltek sikerrel, még nem született ítélet. Jens Stoltenberg megérdemelt dicséretet kapott évtizedes főtitkári tevékenységéért, és Mark Ruttét minden további nélkül elfogadták utódjául. Ugyanakkor a csúcstalálkozót beárnyékolta az a tény, hogy Joe Biden sokat veszített népszerűségéből a Donald Trumppal folytatott hírhedett választási vitája után. Hogy bizonyítsa, képes betölteni országa főparancsnoki tisztét, gyújtó hatású sajtótájékoztatót tartott a találkozó után. Mégis kérdéses, hogy a washingtoni értekezlet sikereivel visszanyerheti-e támogatottságát.
A szerző Amerika-kutató, az NKE John Lukacs Intézetének munkatársa
Nyitókép: A csúcstalálkozón részt vevő kormány- és államfők
