Szánakozva emlékszem az agyondoppingolt endékás úszólányokra, román tornászcsitrikre, lengyel atlétanőkre, akiket olyan mértékben tönkretettek az eredményeket hajszoló sportvezetők, hogy harmincas éveik végére sokan közülük emberi roncsok lettek, és már azt sem tudták, fiúk-e vagy lányok.
Magunk mögött hagytuk a sport világának ezt a sötét korszakát, de csak azért, hogy jöjjön egy még sötétebb. Nemrégiben a világranglista 462. helyén tanyázó Will Thomas amerikai úszó gondolt egyet, s nemet változtatott.
A női mezőnyben Lia Thomasként rövid időn belül ranglistavezető lett, bár eredményeit csupán tagállami szinten ismerik el. Egyelőre.
A fejlődés nem áll meg. A spanyol parlament elfogadta a maga transztörvényét, amely jogi értelemben semmissé teszi, hogy kétféle nem létezik, férfi és nő. Ennek alapján a magukat nőnek valló férfiak a jövőben szabadon indulhatnak női versenyeken. A törvény erejénél fogva spanyol honban a transzneműeket foglalkoztató cégek adókedvezményt kapnak. A nemi önrendelkezéshez pedig tizenhat éves kortól semmiféle jóváhagyás nem szükséges. A szülőké sem.
Ezek szerint már a párizsi olimpián is megjelenhetnek a „legényes leányok” a női versenyeken, hogy a középszer korábbi mintapéldányai új nemükben lelépjék a nőnek született nőket, letűnt korok nemi maradványait. A szakáll viselése nem kötelező számukra. Egyelőre.
Nyitókép: Transzgender tüntetés (unsplash.com)
