Az egyházfő pártcsaládjuk alapító atyáinak örökségére emlékeztette a néppárti politikusokat.
Konrad Adenauer, Robert Schuman és Alcide De Gasperi a világháború romjain meg tudták haladni a népek közötti ellenségeskedés átkát.
Szem előtt tartva a földrész keresztény gyökereit, elindították a gazdasági, szellemi és politikai integrációt az országok között. Ebből nőtt ki az Európai Unió.
Örömének adott hangot a pápa, hogy a Néppárt elismeri a földrész keresztény örökségét, és hogy európai projektjük lehetővé teszi a kontinens népeinek, hogy újra felfedezzék közös emberi, kulturális és vallási gyökereiket.
Manfred Weber, Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és Roberta Metsola, az Európai Parlament elnöke (Manfred Weber Facebook-oldaláról)
Az alapító atyák
a keresztény elveket olyan közös és egységesítő tényezőnek tekintették, amely segíthetett véget vetni a világháborúhoz vezető bosszúvágyó szellemiségnek.
Megköveteli a politika a jövő tágas szemléletét, anélkül, hogy félnénk nehéz, sőt népszerűtlen döntéseket is meghozni, ha a közjó megkívánja – folytatta a Szentatya, majd XI. Piuszt idézve kijelentette: a politika a szeretet legmagasabb rendű formája, mert teljes mértékben a közjó építésének szolgálatába állítható.
A kereszténydemokratáknak újra magukévá kell tenniük a keresztény örökséget
– mutatott rá XIV. Leó –, anélkül azonban, hogy elhalványulna a választóvonal a prófétai jellegű vallási tanúságtétel – mely az egyházi közösség sajátja – és a konkrét politikai törekvések szintjén működő keresztény tanúságtétel között.
A politikában kereszténynek lenni nem azt jelenti, hogy valamelyik egyház nevében beszélünk, és annak tanítását akarjuk politikai programmá tenni, hanem hogy engedjük, hogy az evangélium világítsa meg a meghozandó döntéseket, még azokat is, amelyek nem egykönnyen kapnak támogatottságot.
Nyitókép: Manfred Weber Rómában (Weber Facebook-oldaláról)
