Alig jelent meg 2021. május 14-én Lord Dyson jelentése a BBC-ről – írja a korábbi angol külügyminiszter –, a washingtoni Kongresszus nem egyezett meg abban, hogy kivizsgálja a Capitolium január 6-i ostromát. Míg az előbbi pellengérre állítja az angol közszolgálati műsorszolgáltatót, az utóbbi a republikánus vezetők jóvoltából még a vizsgálat lehetőségét is kizárja. A két vita nem függ össze, de egyaránt példázza: leértékeljük az erős intézményes vezetést a demokrácia fenntartásában.

Erős intézmények – önálló bíróságok, megbecsült és félelmet nem ismerő médiumok, működő pártok, szorgalmasan vitatkozó országgyűlés, szakszerű kormányzati szervek – nélkül nem működik a demokrácia. Ezek gátat vetnek a kormányok hatalomösszpontosító törekvéseinek: a Legfelsőbb Bíróság söpörte félre két éve – emlékeztet a korábbi tory pártvezér – a parlament hosszabbított elnapolását.

E nélkülözhetetlen intézmények biztosítják a kiegyensúlyozottságot, a vitát, a kisebbségi vélemény tiszteletét, a gondolkodási időt és a mérsékletet a hatalomgyakorlásban. Megállapítják az igazságot, és növelik annak tiszteletét. Azzal, hogy a Republikánus Párt többsége nem támogatta a bizottsági kivizsgálást, riasztó módon letett erről az igazságkeresésről. A nem tudást választotta.

Az ok nyilvánvaló: Donald Trump nem akarja a demokrácia elleni támadás vizsgálatát, amelyből ő is kivette a részét. Olyan roppant befolyása van a republikánus szavazóbázisra, hogy a Republikánus Párt maga képtelen közvetítő intézményként működni. Ez a demokráciát a vezető és a közvélemény kapcsolatára szűkíti, megfosztva a pártot az észszerű ellenőrzéstől.

Ebből pedig egyenesen következik – írja a konzervatív szerző –, hogy annak, aki sikerrel akar indulni a republikánus előválasztásokon, azt az eszelős koholmányt kell képviselnie, hogy Joe Biden elcsalta a választást. Ezért menesztették Liz Cheneyt – a korábbi alelnök Dick Cheney lányát – a frakcióvezetőségből, akinek volt mersze kimondani az igazat. Az üzenet világos: kellemetlennek ígérkező vizsgálatnak helye nincs. Nyerhetnek így választásokat a republikánusok, de a demokrácia épségét fenntartó intézményként ennél az akadálynál elbuktak. Szomorúan érinti ez világszerte a konzervatívokat: rossz jövőt sejtet.

A pártoknak ugyanis ajtónálló szerepük is van: befogadják a közvélemény változásait, de kizárják a rendszert megtagadó elemeket. A 1930-as években az alkotmányellenes nézeteket hirdető Huey Long szenátort nem engedték indulni a választásokon, pedig óriási népszerűségnek örvendett. A 2020-as években az ajtónállók elmenekülnek a posztjukról.

A XXI. században – magyarázza Hague – túl sokakat megbabonázott a tömegek szemében „hiteles” vezető képzete, ezért elő is léptek az erőskezű emberek, Erdoğan, Bolsonaro és Trump. Közben pedig feledésbe merül, hogy a vezetőnek is erősítenie kell nélkülözhetetlen intézményeink tisztességét, tekintélyét és képességeit, hogy a demokratikus társadalom építhessen rájuk.

Ugyancsak következik ez a túlságosan pártos médiaviszonyokból, ahol nem az igazság közlése, hanem adott álláspont érvényesítése számít. A közösségi média pedig azzal, hogy mostani felállásával rendre összeesküvés-elméleteket és légből kapott gondolatokat terjeszt, a demokrácia alapjait kezdi ki. Az USA-ban a hagyományos médiumok is polarizáltak: a FOX Newst inkább a republikánusok, a CNN-t inkább a demokraták nézik.

Ezzel Hague visszatér az Atlanti-óceán innenső partjára. Szerinte az ajtónállók Londonban a helyükön vannak, legalábbis a kormánypárt berkeiben: a tory képviselők bármikor meneszthetik vezetőjüket; a munkáspártiak lemondtak erről a hatalmukról, a nyakukba vették Corbynt, és csúful kikaptak a választásokon. A médiumoknak továbbá törvényes kötelességük kiegyensúlyozottan közölni az ismereteket, a közmédiának ráadásul egyszerre: „tájékoztatni, tanítani és szórakoztatni” kell. Nemrégiben azonban százhúsz közismert személyiség levélben fordult a kulturális miniszterhez, kijelentve: „a kormánytól való függetlenség és a pártatlanság iránti elkötelezettség” további kidolgozásra szorul.

Ezután, május 14-én jelent meg a Dyson-jelentés a maga lesújtó megállapításaival arról, hogy a BBC csalárd módon szerzett interjút Diana hercegnőtől, e tényt eltussolta, majd a belső vizsgálatot is elhárította. Ahogy a politikai pártok, a mostani republikánusok, úgy a médiumok is felvonultathatnak ragyogó elméket, üdvös-tetszetős célokat fogalmazhatnak meg, népszerűségnek is örvendhetnek, de intézményként kudarcot vallhatnak. A BBC ontja magából a pazar műsorok sokaságát, remek újságírókat dolgoztat, és óriási közönséget szólít meg világszerte. Csakhogy éppen mint tisztességes és igazmondó intézmény mondott csődöt. Az egészséges demokrácia megkívánja a csorba kiköszörülését.

A BBC számos konzervatív bírálója megragadná az alkalmat az intézmény megnyirbálására. Hague és a konzervatív megrovók többsége azonban a BBC fennmaradását szeretné látni. Üdvözölnék a médiumok sokféleségét, ha kiegyensúlyozott, és kívánatosnak tartanák, hogy a BBC mint intézmény visszanyerje megbecsültségét. A mostani, új vezetés Hague szerint alkalmas erre. Igaz, a szakmai tisztességet és az elszámoltathatóságot be kell építenie a rendszerbe, amelyből korábban mindkettő hiányzott.

Hague szerint túlságosan hamar, csupán rövidtávú eredményeik alapján ítéljük meg vezetőinket: a pártvezéreket a közvéleménykutatások, a vállalatvezetőket a negyedéves eredménykimutatások, a médiumvezéreket pedig a nézettség alapján. Ám az a fajta intézményes vezetés, amely erősíti a szabad és tájékozott társadalmat, ma sokak szemében legfeljebb az iskolákban és a múzeumokban járja. Újra fel kellene fedeznünk – a Kongresszusban is, a BBC-ben is –, ha azt akarjuk, hogy a szilárd igazság érvényre jusson társadalmunkban – fejezi be okfejtését Lord Hague.  

Az eredeti cikket lásd itt. Lásd még írásunkat a BBC-ről itt.

Niytókép: Fennkölt szónoklat - bemutatva. Karikatúra 1788-ból. Papruhában Edmund Burke, a konzervatív gondolat alapítója szitkokat szór Warren Hastingsre, a Brit Birodalom egyik alapítójára.