Taktikai hiba volt, hogy a Kádár-kor cenzorai nem tiltották be, mi több, még csak nem is cenzúrázták „a szomszéd népek érzékenysége” ürügyén Babits Petőfi koszorúi című versét – állítja keserű iróniával vezércikkében Filep Tamás Gusztáv. Bár a manipulált forradalmi romantikára volt fogadókészség, sokan már unták, s lázadtak ellene (Petőfi koszorúi, tüskékkel).

Aktuális rovatunkban a szentendrei Skanzen országjáró Örökség – Tudás – Közösség című országjáró programjáról, az esztergomi Sándor-palota helyreállításáról, a Most vagy soha! című történelmi kalandfilmről, az ENSZ hanyatló tekintélyéről, Sam Altman OpenAI-vezér nagyvonalú beruházási terveiről, az Odysseus holdkomp (félig) sikeres leszállásáról; emellett Rónai Balázs Zoltán Herczeg Ferenc nagyon is eredeti életművéről (Irodalmi lakmuszpapír), s Király Farkasnak a verespataki bányaperről írt tárcáját (Aranyos kis cián) olvashatják.

Glattfelder Gyula, a százötven éve született, székhelyét kényszerűségből Szegedre helyező csanádi püspök pedagógiai, egyházszervező és közéleti munkásságát méltatja Zombori István (Az első szegedi püspök).

Az egészség az egészséges élettel kezdődik – állítja Jávor András nyugalmazott közigazgatási államtitkár, akivel Elmer István beszélget a megelőzés és a szűrővizsgálatok fontosságáról, a finanszírozás dilemmáiról, a kezelőorvos és a szakszemélyzet szaktudásának „karbantartásáról”.

Vajon nem azért tartunk-e a mesterséges intelligenciától, mert félünk, hogy az éppen olyan lesz, mint mi? – teszi fel a kérdést David Lloyd Dusenbury (Bajunk a Paradicsomban). Kant ítélete szerint az ember gyökeresen rossz, mert intelligens. A valóban intelligens gépek, akárcsak mi, hajlamosak a rosszra.

A harvardi főhullás és a sokszínűség címmel a patinás egyetem első fekete rektora, Claudine Gay lemondása kapcsán Takács Dániel az amerikai akadémiai szférában folyó kultúrharc hátterét világítja meg. A kritikai fajelmélet szerint a minden etnikumot egyenlőnek tekintő szemlélet rasszista, a fehérek pedig eredendően az elnyomó és privilegizált fajhoz tartoznak.

(Kultúr)történeti esszéjében Orosz István megkérdőjelezi, hogy az Életképek nevezetes 1848. végi sakkfeladványának Jókai lenne a szerzője. Inkább Grimm Vincét, a Kossuth-bankókat nyomtató litográfust, a török térképészeti intézet későbbi vezetőjét, akkoriban a Wurm kávéházban működő Pesti Sakk-kör korelnökét sejti mögötte (Feladat sakkozók számára).

Szabolcsban, a Holt-Tiszánál a Loire-völgyi középkori várkastélyok mintájára építette föl Andrássy Gyula gróf a világ zajától távoli tiszadobi álomkastélyát, amelyet „forradalmárok” már 1918-ban kifosztottak, a második világháborút követő évtizedeket ellenben gyermekotthonként, tűrhető állapotban vészelte át. Róna Katalin szerint a felújítást követően még évekbe telt, míg a kastély magára lelt, de mára színvonalas múzeumi funkciót kapott (A hűség és bátorság kastélya).

Entz Géza művészettörténész professzorra, az Országos Műemléki Felügyelőség tudományos osztályának egykori vezetőjére emlékezik H. Vladár Ágnes (Feledhetetlen utazás). Szakmai hitvallása ma is érvényes: csak a teljes és bizonyítható valóság feltárásával lehetséges a műemlék hiteles, a történeti fejlődést híven visszatükröző megóvása és helyreállítása.

Bachar Najari Magyarországon élő szír-svájci üzletember, a Zsolnay Porcelánmanufaktúra többségi tulajdonosa Tóth Gábornak elmondta: új arculattal, a termékek piaci újrapozicionálásával kívánta sikeressé tenni a céget, arra helyezve a hangsúlyt, hogy a Zsolnay ne legyen olcsó tömegáru (Több mint művészet). A legbüszkébbek a Szent István-terem pompás rekonstrukciójára a budai Várban.

Szigethy Gábor Egy korty magyar bor című, a híres magyar borvidéken végigkalauzoló, közben sok híres írót és költőt megidéző kötetét galagonyatea hörpölgetése közben mutatja be Gáspár Ferenc, (Kötélugrás a borászatba).

Bakonyi István Olvasmány az éjszaka cselekedeteiből című prózakötetéről beszélget Iancu Laurával (Már nem rejtőzködöm), amely elvezet a nyolcvanas évek romániai és moldvai valóságába. Főszereplői nem a szomorúságot, a szenvedést, hanem az emberi megélést és reflexiót jelzik.

„A húsvét nem a temetőt toldotta meg egy arasszal. A kerítésen vágott egy kijáratot.” „Nézze ki Istenből azt, hogy képes gondoskodni arról a világról, amelyet megalkotott.” (Iancu Laura Olvasmány az éjszaka cselekedeteiből)

Oláh András életet életért, alteregó és nihil című verseit olvashatják.

A magyarok mintha elfelejtették volna az életörömmel teli várakozást – véli Zelnik József (Tavasz Magyarországon). Az örök tavasz úgy vonul át a szőlőhegyen, hogy elhiteti, ő nem csal meg senkit.

Katona Szabó Erzsébetet megragadta a kézi írás és a lélek kapcsolata, amit Freund Tamás így fogalmazott meg: a folyóírás a formálás élményével sokkal mélyebb lenyomatot hagy az agyunkban, mint a gépelés. Kodolányi Gyula szerint a gödöllői textilművész kalligrafikus alkotásai a rend bizonyosságát adták a látszólagos zűrzavarban (Szem, kéz és lélek).

Berthe Morisot-nak, Az impresszionizmus nagyasszonyának csaknem valamennyi műve magántulajdonban volt, így a nagyközönség nem láthatta festményeit, ezért főleg Manet modelljeként vált ismertté. Pedig egyedül azt szerette volna, hogy egyenrangúként kezeljék a nőket, s Magyar Miklós szerint festőművészként ezt el is érte; műveit az impresszionisták élvonalához sorolják.

Tóth Ditta szerint Simon-Mazula Tibor alkotói gyakorlata egyfajta kísérletező önvallatás, melyben a szubjektív érzékelés szüntelen változékonyságának variációit mutatja (A dolgok lényegi realitása). Festményei az alföldi iskola és a Bay Area Figurative Movement művészeti örökségét viszi tovább.