A XIX. század utolsó évtizedében jelentkező, gróf Zichy Nándor, majd Esterházy Móric vezetése alatt álló Katolikus Néppárt, melyet eredetileg XIII. Leó pápa Rerum novarum enciklikájának szociális programja ihletett, hamar hűtlenné vált szociális programjához. Pedig Prohászka Ottokár segítette ennek a programnak a kidolgozását, és Giesswein Sándor tudós győri kanonok éppen e párt programjából kiindulva fordult keresztényszocialista elveivel a munkásság felé.

A Katolikus Néppárt 1917-ben egyesült az Országos Keresztény-Szocialista Párttal, létrehozva a Keresztény Szociális Néppártot, ám ez is eltávolodott Prohászka és Giesswein programjától. A proletárdiktatúra idején betiltott párt 1920-ban Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja néven alakult újjá, de már egyre kevésbé szociálissá, egyre konzervatívabbá vált. Végül 1935-ben már a nagybirtokosok érdekeit támogató pártalakulat, az Egyesült Keresztény Párt lépett színre, amelytől, lévén az arisztokrácia és az egyházi nagybirtok pártja, semmiféle társadalmi, szociális reform nem volt várható.

Erről a folyamatról így írt Almásy József:

„A hagyományosan keresztény, bár liberális és protestáns színezetű, forradalmakat követő politika éppúgy nem tudta a szociális fejlődést eredményessé tenni, mint a keresztényszocializmus.

Szomorú, hogy a magyar keresztényszocializmus még annyira se tudott szociális lenni, mint a szegénységgel és közjogi kérdéssel még jobban megterhelt osztrák keresztényszocializmus.

Pedig mindketten, keresztény nemzeti és keresztény szociális irány egyaránt a keresztény Isten-eszmével összhangban lévő nacionalizmusra bízták volna a szociális reformot.”

Mindössze két művet hagyott ránk ez a sokat ígérő filozófus és szociológus tehetségű, fiatalon elhunyt pap, Almásy József. Vácott született 1898-ban, a bécsi Pázmáneum növendékeként tanult teológiát a bécsi egyetemen. Bécsben szentelték az esztergomi főegyházmegye papjává, teológiából doktorált. Budapesten volt hitoktató, majd középiskolai hittanár. Azután Városmajorban, 1926-tól 1936-ig pedig a Krisztinavárosban volt káplán. 1937-től Esztergomban vízivárosi plébános. 1939-től 1943-ig a Központi Papnevelő Szeminárium rektorhelyettese. 1939-től a Szent Kereszt Egyesület elnöke. Negyvenöt évesen, 1944. augusztus 29-én huny el.

A Katolikus írók új magyar kalauzát (1940) és A Tízparancsolat a közéletben (1942) kötetet szerkesztette. Megbecsültségére jellemző, hogy köteteibe olyan személyiségek adtak szívesen írásokat, mint Horváth Sándor domonkos teológiaprofesszor, Aradi Zsolt, Balla Borisz, Brandenstein Béla, Schütz Antal, Széchenyi György, Sík Sándor, P. Varga László SJ, báró Apor Vilmos győri püspök. Szekfű Gyula professzor Magyar katolikus történetfelfogás című, Almásy kötetében megjelent tanulmányában írta:

„Az utolsó 20 esztendőben a ’keresztény magyar’ fogalmát frázissá koptatták és mindjobban kifogyott belőle a keresztény tartalom, az emberi egyéniség tisztelete.

Viszont lassanként megtelt olyan nézetekkel, melyek az egyén teljes alávetését, valamely közösség bálványozását és abszolút hatalmát, a kereszténységgel már homlokegyenest ellenkeznek.”

Almásy hitéleti, pedagógiai, szociológiai cikkeket írt a Barankovics szerkesztette Magyar Nemzetbe és a Magyar Szemlébe. Elvesztésekor személyében jeles kereszténydemokrata publicistát gyászoltak.

Nyitókép: Gróf Zichy Nándor, a Katolikus Néppárt alapító elnöke (Wikipedia)