Az elzászi textilgyárossarj zsidóként a történelemben először került a vezérkarba. Csakhogy megvádolták hazaárulással. A rögtönítélő haditörvényszék rangfosztásra és kényszermunkára ítélte, Francia Guyanába száműzték, hogy haza se térhessen. Ám a francia titkosszolgálat vezetője kiderítette, hogy a németeknek a hadititkot Ferdinand Walsin-Esterházy (a magyar család szerelemgyereke) adta el, aki utóbb bevallotta, felettesei bízták meg a zsidót kiebrudalandó. A titkosszolgát elhallgattatták, az árulót felmentették. Erre írta meg Émile Zola híres, J’accuse…! (’Vádolom…’) című, a köztársasági elnöknek címzett nyílt levelét, amelyben zsidóellenességgel, jogszerűtlen eljárással, bizonyítékok hamisításával vádolta a kormányzatot. El is ítélték rágalmazásért, mire az író Angliába emigrált. Mindjárt a cikke utáni napon jelent meg az antiszemitizmust elítélő, Az értelmiségiek nyilatkozata, amely műfajt teremtett világszerte. Végül Dreyfust felmentették, de főtiszti rangját nem kapta vissza, százados lehetett csak. Ekként szolgált tisztességgel a nagy háborúban. Ha sokat késett is, a jóvátétel helyénvaló. Macron elnök szándéka szerint maradványait a Panthéonba helyezhetik. A francia elit egyetért, miközben a szélbal és a széljobb azon marakodik, melyik felel inkább a nyílt antiszemitizmus nyugtalanító megnyilvánulásaiért.
Nyitókép: Alfred Dreyfus szobra a párizsi Zsidó Művészeti és Történeti Múzeum udvarán; 1984-ben François Mitterrand megbízásából Louis Mitelberg készítette a szobrot, az eredeti elgondolás szerint a katonai akadémia, az Ecole militaire udvarán állították volna fel, ahol Dreyfust megalázták, nyilvánosan megfozstották tiszti rangjától, eltörték kardját, de végül Mitterrand közölte: "a katonáknak példáképekre, nem lelkifurdalásra van szükségük". Így a szobor több más hely után a Zsidómúzeumban kapott helyet. Forrás: Musée d'art et d'histoire du Judaïsme, CC BY-SA 4.0 / Wikimedia
