Fel kell építenünk a gazdasági növekedés gondolatát meghaladó Európát, hogy társadalmaink túléljenek és virágozzanak! – hangzik az Európai Parlamentben a közelmúltban civilek, tudósok és politikusok részvételével a nemnövekedésről szervezett konferencia felhívása.

Földünk erőforrásai az alapszükségletek kielégítését mindenki számára biztosíthatják, de nem elegendők a korlátok nélkül növekvő igények betöltésére.

A nemnövekedés nem egyszerűen kisebb gazdaságot jelent, hanem a környezeti korlátokkal számoló, társadalmi igazságosságra épülő, állandó állapotú gazdaság létrehozását

célozza. Charles Eisenstein a mai pénzrendszer problémáival kíván szembesíteni, emellett megoldási lehetőségeket is felvázol. Mivel a probléma gyökere a javak egyenlőtlen elosztása, ennek eléréséhez a javak nyolcvan százalékát birtokló felső húsz százalék fogyasztásának zsugorodnia kell.

A szerző az ősi társadalmak ajándékozási kultúrájából kiindulva szemléletesen ábrázolja az utat napjaink magántulajdonra épülő, pénzközpontú, sok problémával terhelt világáig Példákon keresztül mutatja be, hogy gazdasági kapcsolataink kiüresedtek, elidegenedett társadalomban élünk.

A problémák egyik fő forrásának a kamatot tartja, amely adósságspirált generálva folytonos növekedésre

serkent. E növekedési kényszer megszüntetésének lehetőségét a szerző az adósságok eltörlésében, a kamat szerepének átgondolásában és a szándékos pénzrontásban látja.

Eisenstein hét javaslata a pénzhez való viszonyunk megváltoztatására a negatív kamat, a közösségi javak elbirtoklásából adódó járandóságok visszaforgatása, a társadalmi és környezeti költségek internalizálása, a helyi pénzek használata, a társadalmi osztalék, a zsugorodó gazdaság, valamint az ember-ember tranzakciók megerősítése. Bemutatja a jelenlegi pénzrendszer meghaladását segítő alternatívákat, ugyanakkor adós marad azzal, miként lehet a mostani gazdasági rendszert ezeknek megfelelően átalakítani, illetve mely elemeit érdemes megtartani.

Egy tanulmány szerint

az ember bizonyos jövedelmi plafont elérve pénz helyett inkább szabadidőt igényelne.

E plafon csökkenthető, ha nem a jelenlegi, a jólétet az anyagiak birtoklásával azonosító gazdasági rendhez igazítjuk. A szerző egyrészt elismeri, hogy a természeti javak pénzértékre váltása során elvész
e javak felbecsülhetetlen belső értéke, mégis jobb megoldásnak tartja ezt, mint a jelenlegi rendszert, mely
e javak értékét nem számszerűsíti, így a bennük keletkezett károkról sincs pénzben kifejezhető információnk.

Individuális világunkban a könyv némely javaslata utópisztikusnak tűnhet, mivel egy ma nem létező erős társadalmi háló meglétét feltételezi, és arról sem beszél, miként lehetne azt létrehozni. A jövőbe és társadalomba vetett nagymértékű

bizalom alapján megtakarítás helyett, saját igényeim korlátozásával a „felesleges” javakat át kellene adni a szükséget szenvedőknek,

bízva abban, hogy ilyen módon a jövőben az adományozó szükségleteit is kielégítik majd.

Erőssége a javaslatoknak a személyes tranzakciók felvetése, melyeket a gyakorlatban is megvalósítanak a világszerte számos közösségben működő szívességbankok. Eisenstein már 2011-ben felvázolta a megosztásos gazdaság vízióját, amikor még nem léteztek azok az applikációk és platformok, melyeken keresztül ma már könnyedén megoszthatjuk felesleges javainkat.

Bár az elidegenedés gyengíti, valamelyest mégis működik a társadalomban az önzetlen adás,

amikor egy közösség tagjai szívesség munkát végeznek vagy adományoznak. A magyar társadalomban ilyen volt a közösségi disznóvágás, kalákás építkezés, szomszédok közötti gyümölcsajándékozás.

Az ajándékozás egyrészt az ember alapvető, természetes hajlama, ugyanakkor egyfajta kötelezettség is: amit kapunk, azt viszonozni kell, mivel aki ad, abban bízik, hogy szükség esetén visszakapja. Az ellentét feloldható, ha a gyermek és a felnőtt hozzáállásával állítjuk párhuzamba: gyermekként mindig kapni akarunk, felnőttként felismerjük, hogy adnunk kell. Eisenstein szerint elérkezett az idő, hogy az emberiség átlépjen a felnőttkorba.

Gyulai Iván értékelése szerint alighanem

a legjobb és legalaposabb elemzés, amelyet a pénz gazdasági, társadalmi és környezeti következményeiről valaha írtak.

Charles Eisenstein: Megszentelt gazdaságtan – Pénz, ajándék és közösség az átalakulás világában. Katalizátor Könyvkiadó, Budapest, 2023, 280 oldal

A könyv a kiadónál adományozási alapon vásárolható meg.