Mondanék három városnevet. Veszprém, Budapest, Brüsszel. Melyiktől mit kapott?
Veszprémnek az életemet köszönhetem: a családi kötelmeket, az érzelmeket, a gyermekkort, a fiatal felnőttkort. Még most is sok szállal kötődöm Veszprémhez. A Pannon Egyetem kuratóriumának az elnöke vagyok, voltam országgyűlési képviselője a városnak, tehát ezer szállal kapcsolódom hozzá, és persze az Európa Kulturális Fővárosa programsorozatra való felkészülés is oda köt. Budapest számomra mindig is a professzionális életet jelentette. Itt végeztem az egyetemet, itt tanítok, itt dolgozom, vagyis ez a város a szakmai része az életemnek. Brüsszel pedig igen fontos periódusa volt az életemnek, amely valójában sokkal korábban kezdődött, mint hogy 2014-ben EU-biztos lettem. Részben a felsőoktatási munkámból adódóan az Európai Unióval foglalkozom, azt tanítom, így már korábban is kötődtem Brüsszelhez és az európai integrációhoz, és ez azután miniszterként még intenzívebbé, biztosként pedig kizárólagossá vált. Ez a kötődés 2019 után sem szűnt meg teljesen, és bízom abban, hogy nem is fog megszűnni, noha 2019 decembere óta nem jártam Brüsszelben. Akkor hazajöttem, mert lejárt a mandátumom, és valójában azóta nem állt módomban visszamenni. Kíváncsi vagyok majd az első találkozásra az elhagyott várossal.

Milyen folyamat eredményeként viselheti egy-egy város az Európa Kulturális Fővárosa rangos címet?
A tagállamok közösen megállapodnak, hogy melyik évben, mely tagállamok városai közül kerül ki Európa kulturális fővárosa. Általában egy évben két város kapja meg a címet, egy az Unió nyugati feléből, az úgynevezett régi tagállamokból, egy pedig az úgynevezett új tagállamokból. Ezt különböző más megoldások is befolyásolhatják, hiszen maga a kezdeményezés olyan népszerű, hogy az utóbbi időben már többször előfordult, hogy olyan városok is lehettek kulturális fővárosok, amelyeknek az országa még nem tagja az EU-nak, de csatlakozásra váró, vagy az Európai Gazdasági Térséghez tartozó. Így például idén az eredeti leosztás szerint Újvidék is Európa kulturális fővárosa lenne, de most a koronavírus-
járvány miatt minden fölborult. A 2020-as választottakat, a horvátországi Fiumét és az írországi Galwayt 2021 áprilisáig meghosszabbították, a 2021-ben kezdő országokat pedig áttették más évekre: Újvidéket 2022-re, tehát jövőre egy-egy luxemburgi és litvániai város együtt lesz Európa kulturális fővárosa. Mi pedig 2023-ra egyedül lettünk volna, hiszen Nagy-Britannia kilépett az EU-ból, így Magyarország egyedül adta volna Európa kulturális fővárosát, de most megkaptuk Temesvárt és egy görögországi várost, Elefszínát. Tehát 2022-ben és 2023-ban is három-három város lesz Európa kulturális fővárosa.

Mire ad lehetőséget egy városnak, ha ezt a megtisztelő címet megkapja?
Földrajzi fekvésétől és ismertségétől függően más-más lehetőséget ad. Amikor Melína Merkúri görög és Jack Lang francia kulturális miniszter a nyolcvanas évek közepén az Európa Kulturális Fővárosa eszméjét kitalálta, az eredeti elképzelés az volt, hogy olyan városok kaphatják ezt a címet, amelyek szimbolizálják az európai kultúra egységét, például Athén, Firenze, Barcelona. Ezek olyan emblematikus városai a kultúrtörténetnek, amelyek azonosulási pontok lehetnek az európai civilizáció számára. Azután a keleti bővítés ebből a szempontból új fejezetet nyitott, megjelentek azok a városok, amelyek tudják magukról, hogy jelentősek, s bár a régiójukban ismertek, Európa-szerte azonban már nem. Ilyen például a bulgáriai Plovdiv, Európa egyik legősibb városa, óriási ókori amfiteátrummal, Nyugat-Európában mégis teljesen ismeretlen. Vagy jöttek azok a városok, amelyek sajátos identitásproblémával küzdenek.

Ezt hogyan kell érteni?
A legszebb példa erre Wrocław, amely korábban Breslau névre hallgatva német város volt egészen a második világháború végéig, amikor a határok módosulása következtében a németek elköltöztek a breslaui német egyetemmel együtt, és Kölnben alapítottak új univer-
sitast. Az lett a breslaui egyetem jogutódja, miközben – szintén a határok megváltozásának következtében – a lvovi, illetve lembergi lengyelség az egyetemmel együtt Wrocławban telepedett meg. Így tulajdonképpen a wrocławi egyetem és maga Wrocław városa a Lvov környéki lengyelekkel népesült be. Ők például Európa kulturális évadát nem titkoltan arra akarták felhasználni, hogy a wrocławiakban az összetartozás tudatát erősítsék. Döbbenetes, hogy hetven évvel a második világháború után, és azután, hogy a lengyelek Wrocławba költöztek, valójában még mindig igény volt arra, hogy az odatelepültek, sőt az ő már második, harmadik generációs utódaik is erősítsék lokálpatriotizmusukat.

Sokféle funkciót tölthet be az Európa Kulturális Fővárosa cím, illetve programsorozat. Számunkra, Veszprém és a Balaton térsége számára talán az a legfontosabb, hogy belőle összetartó és valóban egységes régiót tudjunk kialakítani, hogy erősítsük a közösségi tudatot, illetve, hogy Európának meg tudjuk mutatni azt, hogy ez a térség természeti adottságaiból, az itt élők képzettségéből, műveltségéből, az itteni élet szofisztikáltságából adódóan Európa élvonalába tartozik, csak éppen kevésbé ismert, még mindig az egykori vasfüggöny miatt.

Milyen lehetőséget kínál anyagi értelemben a cím elnyerése?
Ezzel nem jár európai uniós forrás, bár anyagi támogatás, a Melína Merkúri-díj elnyerése lehetséges, amelyet Veszprém esetében 2023-ban ítélhet oda az Európai Bizottság. Ez jobbára csupán szimbolikus összeg. Ezenkívül az Unió nem járul hozzá a rendezvényekhez, nemzeti költségvetésből, illetve az adott térség gazdasági erejéből kell finanszírozni a felkészülést, vagyis ügyesen kell lobbizni a nemzeti kormánynál. Mi ötven-
milliárdos pénzügyi keretet kaptunk 2023 végéig, és olyan pályázati alapot hoztunk létre, amely a térség települései számára megnyitja a lehetőséget, hogy részt vegyenek a programokban, amennyiben falvak és kisvárosok esetében egy euró/lakos/év hozzájárulást befizetnek, járási székhelyek esetében ez két euró/lakos/év, s akkor a társfinanszírozásokban részt tudnak venni, és ők maguk is hozzájárulnak ahhoz, hogy meg tudjuk valósítani a programokat.

Tulajdonképpen a Balatonfelvidék és Veszprém együtt lesz Európa Kulturális Fővárosa?
Igen. Vannak persze fokozatok, és nagyon érdekes ebből a szempontból, hogyan is állunk mi itt a regionális összetartozás-tudattal. Azt szokták mondani, hogy a Balaton egységes régió. A balatoni identitás valóban az. Ha egy fenyvesi vagy egy almádi embert megkérdeznénk, hogy honnan érkezett, azt válaszolná, hogy ő balatoni. Ez a regionális definíciója. Veszprém esetében az emberek kevésbé gondolnak a Balatonra. Az egyik célunk éppen az, hogy tudatosítsuk az ország közvéleményében is, hogy Veszprém kilométerre pontosan olyan messzire van a Bakonytól, mint a Balatontól. Mert hogyha Veszprémről beszélünk, először mindenkinek a Bakony jut eszébe, pedig a várostól éppúgy tizenöt kilométer
a Bakony, mint a Balaton.

Földrajzilag is érdekes, mert a Veszprémi Egyházmegye 1993-ig a Dráváig leért, és az egész Balaton ehhez az egyházmegyéhez tartozott, de közigazgatásilag 1947-ig az egész északi part Almádiig vagy Káptalanfüredig Zala megye volt, tehát Veszprém el volt választva a Balatontól.
Igen, illetve Almáditól azután délkelet felé, Siófokig volt egy szakasza a Balatonnak, amely Veszprém megyéhez tartozott, de valóban, a történelemből adódóan is mindig, vagy legalábbis fogalmazzunk úgy, hogy a hivatalosság szintjén problematikus volt a Balatonhoz fűződő viszony. Mégis érdekes, hogy a hivatalosság ellenében, a hétköznapi élet a maga életét élte: a veszprémiek számára Füred, Tihany, Csopak, Almádi már évszázadok óta a hétköznapi élet része. Mint a budapestieknek, mondjuk, Szentendre vagy Vác. Állandó a fluktuáció. Az én családom is almádi, veszprémi, füredi kötődésekkel rendelkezik, és ez az általános helyzet. Az egyik generáció Almádiban lakik és Veszprémben dolgozik, a másik Veszprémben él és Füreden dolgozik stb.

Tehát van egy magja ennek a térségnek – Veszprém és környezete –, amire azt mondhatjuk, hogy a legintenzívebb része lesz az Európa Kulturális Fővárosa programnak. Ez már most látszik, hiszen június 23–26. között tartottuk a Magyar Mozgókép Fesztivált, amelynek három város ad otthont: Veszprém, Füred és Almádi. A további terveink is arra irányulnak, hogy ez a három város közelebb kerüljön egymáshoz, hiszen a családok révén már szinte teljesen megvalósult.

Van egy tágabb régió is: az északi part Keszthelyig, amely lazábban, ám hagyományosan is Veszprémhez kötődik. Nem véletlen, hogy első perctől kezdve nagyon élénk az érdeklődés ebben a térségben is a programok iránt.

És van a harmadik régió, amely a déli partot is jelenti, ahonnan szintén vannak érdeklődők. Azt akarjuk, hogy olyan Bakony–Balaton-térség jöjjön létre, amely hosszabb távon is, a 2023-ra itt bevezetett kezdeményezésekre támaszkodva, valóban tizenkét hónapos szezont tudjon kialakítani az azt követő évekre.

Milyen jellegű pályázatokat és programokat terveznek, amelyek egyrészt a tizenkét hónapos szezont, másrészt a nemzetközi figyelem felkeltését szolgálják?
Hagyományosan az Európa Kulturális Fővárosa programsorozatnak két célja van. Az egyik az Európának való bemutatkozás, illetve az európai dimenziók kinyitása, a másik pedig a helyi közösségek megerősítése. Az a célunk, hogy a hangsúly elsősorban a közösségek megerősítésén legyen, azaz olyan programokat, pályázatokat írunk ki, különösen 2023 előtt, amelyek az adott közösségeknek próbálnak közösségi teret nyitni. Ilyen például a pajtaprogram vagy a kultúrpontprogram, amely falvakban vagy kisebb városokban lehetőséget nyújt olyan helyek kialakítására, ahol kulturális programokat lehet megvalósítani, melyek helyi, egyébként már létező öntevékeny művészeti, kulturális csoportoknak adnak bemutatkozási lehetőséget a szélesebb nyilvánosság előtt is. De nemcsak kulturális programokra koncentrálunk, mert a közösség erősítése számunkra az önkéntességet is jelenti. Szeretnénk, ha nemcsak a térségből, hanem az ország minden pontjáról bárki jelentkezne önkéntesnek és csatlakozna a közösséghez.

Egy-egy ilyen kezdeményezésnél nagy a kísértés, hogy olyan építkezésbe kezdjenek, amely hosszabb távon nehezen fenntartható. Gondolok itt például Pécs esetére.
Egyszerűbb, szerényebb Európa Kulturális Fővárosa programsorozatot tervezünk, kisebb léptékben gondolkodunk, mert meggyőződésünk, hogy így is el tudjuk érni, hogy az itteni közösségek megerősödjenek, és hogy élménydús évadot ajándékozzunk az itt élőknek vagy az idelátogatóknak. Eleve óvatosak vagyunk az infrastrukturális beruházásokkal. Egyrészt azért, mert 2014–2019 között én magam láttam Európa Kulturális Fővárosának valamennyi helyszínét, s azok alapján úgy vélem, ez a térség, még akkor is, ha semmilyen infrastrukturális beruházás nem valósulna meg, megüti azt a mércét, ami Európa más térségeire jellemző. Vannak országok, amelyeknek a színvonalát nem érjük el, de hogy az általános európai standard alatt lennénk, azt semmiképpen sem mondanám. Az infrastrukturális beruházásoknál mindig kérünk fenntarthatósági tervet, amely indokolja, hogy miért kell azt megvalósítani, illetve, hogy az hogyan tartja el magát. Valóban el akarjuk kerülni azt a csapdát, amelybe Pécs beleesett, akár a Kodály Központ, akár a Zsolnay-negyed, a két nagy infrastrukturális beruházás kapcsán, hogy utóbb az önkormányzatra szakadt ezek fenntartásának kötelessége, és nem is tudott megbirkózni vele. Semmiféleképpen sem szeretném, ha bármelyik önkormányzatnak azzal a problémával kellene küszködnie 2023 után, hogy egy általa áhított és a pénzből megvalósított infrastrukturális beruházást, intézményt vagy akár épületet, közösségi teret később nem tud fenntartani, és ezért az államnak kell a zsebébe nyúlni.

Amikor életemben először jártam Veszprémben, még Tolbuhin útnak hívták a veszprémi vár egyetlen utcáját. Szomorú és nevetséges volt, hogy Tolbuhin út 9. a püspökség címe. Hála Istennek, ez már a történelem.
Így van, most már ismét Vár utca. A vár jelentős része már visszakapta eredeti funkcióját, tehát egyházi vagy kulturális célokat szolgálnak a kanonokházak és az érseki palota környezete is. Veszprém a katolikus egyház nélkül elképzelhetetlen; szorosan együttműködünk a kulturális programsorozat sikere érdekében. Ennek leglátványosabb része a veszprémi vár felújítása, amire a Veszprémi Főegyházmegye negyvenmilliárdot kapott. Most kezdődnek a munkálatok. Ha a terveink megvalósulnak, Veszprém ismét a Dunántúl jelentős kulturális és hitéleti központjává válhat.