De összességében nagyszerű, hogy az emberiség évezredek alatt összegyűjtött és manapság szédületes sebességgel gyarapodó tudása pár kattintással elérhető. Információs sztráda, így beszéltek nem is olyan rég a világhálóról – és nem tévedtek.
Hírek böngészése közben a legérdekesebb pillanatok azok, amikor magamról tudok meg olyasmit, amiről fogalmam sem volt. Bő évtizede egy délvidéki látogatásom után – költői minőségemben jártam ott – egy tényleg nagyon kedves ottani zsurnaliszta kolléga azt szűrte le a beszélgetésünkből, amit később a neki felületet adó újság virtuális hasábjain igencsak meglepődve olvastam: „A költő 2002-ben menekült el Romániából a Ceaușescu-diktatúra elől.” Hátö… Máskor meg, mivel egy szakmai díj átvételekor éppen egyik szakmai szervezetünk titkár asszonya mellett ültem, az újságban megjelent kép alá szeretettel odabiggyesztették: Király Farkas és felesége essez rendezvényen. Nos, hátöö…
A napokban pedig azt tudtam meg a román sajtóból, hogy apám, testvérem és minden Romániában élő magyar rokonom és ismerősöm román. Az aktuális miniszterelnök jelentette ki. Én ugye megúsztam, mert már vagy huszonéve magyar honban élek. Bár a csuda tudja: mivel nem mondtam le a román állampolgárságról, hátööö…
„Valójában (…) mindannyian különböző etnikumú románok vagyunk” – így fogalmazott Marcel Ciolacu kormányfő Szatmárnémetiben. Meg így is: „Felejtsük végre el azt a butaságot, hogy Erdély nem román föld.” Aha. Értem én, idén Romániában választások lesznek, az összes egyben: elnök-, parlamenti, önkormányzati és EU-képviselői. Azt remélem, hogy az efféle butaságokra majd csak a buta emberek lesznek vevők. Bármilyen etnikumúak is legyenek.
