Az állam és az egyház elválasztása alapvetően

egymás kompetenciáinak tiszteletben tartását jelenti, nem pedig az egyház társadalmi jelenlétének megszüntetését.

Amennyiben közösségek, intézmények igénylik azt, s az egyház küldetésével nincs ellentétben, a papok örömmel részt vesznek azok ünnepein, jeles eseményein. Mint Bábel Balázs érsek elmondta, öt évtizedes papi és huszonhét éves püspöki szolgálata alatt sokféle átadási ünnepségen vett már részt; templomfelújításokat követően, iskolák, bölcsődék, óvodák, ravatalozó, s még sportcsarnok és híd átadásán is – bank(fiók) átadásán azonban még sohasem.

Nem mintha ennek elvi akadálya lett volna, hiszen amióta a föníciaiak feltalálták, a pénz kezelése hozzátartozik az életünkhöz. Az érsek emlékeztet arra, hogy a kalocsai főszékesegyház felújításához kapcsolódó ásatások során a templom oldalában a római időtől kezdve minden évszázad pénzét megtalálták – ki is fogják állítani őket. Kalocsa városa is tanúja tehát az ősidők óta létező pénzforgalomnak.

A Biblia nagyon sokszor szól a pénzről, s gyakran meglehetősen kritikusan. A Prédikátor könyvében például azt olvashatjuk: „Aki szereti a pénzt, nem elégszik meg a pénzzel, sem a jövedelemmel az, aki szereti a bőséget.” (Prédikátor 5,9) Szent Pál apostol pedig kedves tanítványát, Timóteust így figyelmezteti:

„Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme”

(1Tim 6,10). A Biblia ugyanakkor nem a pénzt kárhoztatja, hiszen pénzre szükség van, mint céljaink elérését szolgáló eszközre, hanem azt, akinek a pénzszerzés válik legfőbb céljává.

Bábel Balázs érsek, Kakuk Katalin az MBH Bank dél-kelet magyarországi régióvezetője és Font Sándor országgyűlési képviselő (fotók: mbhbank.hu/sajtoszoba)

 

Bábel Balázs megemlítette, hogy Jézus példázataiban is többször utal különféle pénznemekre (talentum, mína, drachma), s még a kamatról is szót ejt. Egyik legismertebb példabeszédében az Úr kiosztja szolgáinak a talentumokat, s hazatérte után megfeddi azt a szolgát, akinek csak egyet adott ugyan, de ő szigorú gazdájától félve elásta azt: „Te lusta szolga, nemhogy odaadtad volna a pénzváltóknak a pénzemet, hogy kamatostul kapjam vissza.” Amikor Jézus kiűzte a kereskedőket a templomból, s a pénzváltók asztalait feldöntötte, nem azt rótta fel nekik, hogy kamatot szednek, hanem azt, hogy a szent helyen váltják a pénzt.

Bankja egyébként a Vatikánnak is van ősidőktől fogva. Gerhart von Schulze-Gävernitz, a múlt század elejének nagy közgazdásza, bankár és filozófus azt írja egyik művében, hogy

a bankok megítélése vezetőik világnézetétől függ.

Ez mai időkre is áll.

Az érsek utalt Széchenyi István példájára, aki a Hitelben a magyar elmaradottság egyik okát a földbirtok hitelképtelenségében jelölte meg: az ősiség törvénye miatt sem jelzálogot nem lehetett rá tenni, sem hitelt nem lehetett rá fölvenni. Széchenyi felismerte, hogy a nemzet érdekében létre kell hozni tisztes haszonnal működő bankokat, ezért kezdeményező szerepet vállalt az első magyarországi hitelintézetek megalapításában. Ugyanakkor a Hitelben arra is figyelmeztet, hogy

„amely bank húsz-negyven és még több százalékos kamatot szed, annak biztosan az ördöggel van dolga”.

Bábel Balázs végezetül Széchenyi egyik szép mondatát idézte a Hitelből. „Ami nem önhaszon szomjábúl, hanem tiszta szándékbúl ered, s ami igazán szép, ámbár sok akadállyal küzd is eleinte, előbb-utóbb mégis minden bizonnyal méltatásra, pártfogókra talál.” Az érsek azzal kérte Isten áldását a bankban dolgozókra, hogy ne az önhaszon szomjából, hanem a nemzet, a város, az emberek java céljából végezzék munkájukat.