Hatalmas robbanás rázta meg 2022. október 8-án, szombat hajnalban a jogellenesen megszállt Krím-félszigetet Oroszországgal összekötő Kercsi hidat – Putyin elnök hatalmának és a Krím-félsziget elcsatolásának egyik szimbólumát –, amely az orosz hadsereg számára kiemelkedő logisztikai jelentőséggel bír, és súlyosan megrongálódott. Az orosz elnök azonnal összehívta a Nemzetbiztonsági Tanácsot, amely elítélte a „terrorista merényletet”, és megtorlást helyezett kilátásba. A fenyegetést tett követte: október 10-től kezdve Oroszország több mint száz rakétát lőtt ki különböző ukrajnai célpontokra, jelentős részben polgári infrastruktúrára, így a támadás áldozatává vált egy kijevi gyalogoshíd is. A polgári célpontok elleni támadások tíz nap múlva sem hagytak alább.

A Kercsi híd elleni támadás és az azt követő orosz megtorló akciók felvetik azt a kérdést, hogy jogilag pontosan hol húzódik a megengedhető erőszak határa nemzetközi fegyveres konfliktusban, és lehet-e egyáltalán a harcok során bármilyen erőszakos akciót terrorizmusnak minősíteni, vagy pusztán propagandacélból alkalmazott jelzőről beszélünk?

Terrorizmus és a nemzetközi hadijog

Terrorizmusról jellemzően békeidőben elkövetett erőszakos cselekmények kapcsán beszélünk. Bár a terrorizmusnak nincs univerzálisan elfogadott definíciója, és alkalmazása gyakran politikai kalkulációk eredménye, a polgári lakosságot valamilyen politikai cél érdekében megfélemlítő erőszakos, jogszerűen nem igazolható cselekményt jelent.

A nemzetközi fegyveres konfliktusok során ugyanakkor a polgári lakosság is gyakran jelentős veszteséget szenved, és polgári javak tömegesen megsemmisülhetnek, ez azonban jogszerűnek minősülhet, amennyiben a támadó műveletek a nemzetközi hadijog szabályainak betartásával történtek.

A nemzetközi hadijog tiltja a polgári lakosság és a polgári javak közvetlen támadását, illetve olyan harci eszközök használatát, amelyek nem képesek a civil és a katonai célpontok közötti megkülönböztetésre.

Katonai célpont támadása során azonban a polgári lakosság és javak körében bekövetkezett veszteség („járulékos veszteség”) jogszerűnek minősül, amennyiben a célpont támadása olyan jelentős katonai előnyt jelent, amely arányos a járulékos veszteséggel. Így például egy hadianyaggyár lebombázása során hiába hal meg esetleg jelentős számú munkás is, ez a nemzetközi hadijog szempontjából még jogszerű járulékos veszteséget jelent.

A jogszerű katonai célpontok támadása elkerülhetetlenül a polgári lakosság félelemérzésének jelentős növekedésével jár,  a nemzetközi hadijog azonban kifejezetten tiltja a polgári lakosság szándékos megfélemlítését célzó katonai akciókat. A polgári lakosság védelméről szóló 1949. évi IV. Genfi egyezmény 33. cikke ennek megfelelően leszögezi, hogy „minden megfélemlítő vagy terrorintézkedés tilos”, az 1977. évi I. Kiegészítő jegyzőkönyv 51. cikkének 2. bekezdése pedig megtilt minden olyan erőszakos cselekményt vagy azzal való fenyegetést, „amelynek elsődleges célja, hogy rettegést keltsen a polgári lakosság körében”.

Ennek alapján tehát leszögezhető, hogy nemzetközi fegyveres konfliktus során is beszélhetünk terrorizmusról, amennyiben a támadást egy állam a hadijog szabályainak megszegésével, kifejezetten a polgári lakosság megfélemlítésére törekedve követi el.

Ukrán vagy orosz terrorcselekmények?

Minősíthető-e terrorcselekménynek az – úgyszintén nemzetközi jogot sértve megépült – Kercsi híd megtámadása? A támadás feltételezett módja – egy teherautóba rejtett robbanószer felrobbantása – látszólag alátámasztja az orosz állítást, azonban a nemzetközi hadijog nem tiltja robbanószer alkalmazását, sőt, ez kifejezetten gyakran elő is fordul. A nemzetközi fegyveres konfliktus során az öngyilkos merénylet sem jogellenes, amit a II. világháborús japán kamikaze pilóták – vagy a magyar történelemből Dugovics Titusz – története is jól illusztrál. Afelől pedig aligha lehet kétség, hogy a híd katonai célpontnak minősül: jelentős mennyiségű katonai utánpótlást szállítottak rajta keresztül az orosz csapatok számára, és így a konfliktus kezdetétől az orosz hadsereg jelentős biztonsági intézkedéseket vezetett be, többek között légelhárító rendszereket telepített a híd köré esetleges ukrán támadás elleni védekezésképp.

Végül pedig a támadással okozott járulékos veszteség – három civil halála – semmiképpen nem minősíthető aránytalannak a támadással elért katonai előny fényében. Így viszont a Kercsi híd elleni támadás a nemzetközi hadijog értelmében jogszerű támadás volt, amely az orosz retorikával ellentétben nem tekinthető terrorcselekménynek.

Az orosz ellencsapás jogszerűsége ugyanakkor kérdéses. A sűrűn lakott városokat ért rakétatámadások egy részénél nem feltétlenül azonosítható a katonai célpont, és a kijevi gyalogoshíd támadása esetén kifejezetten polgári objektumot ért célzott támadás, amelynek biztosan nem volt semmilyen katonai jelentősége. Tekintettel arra, hogy az orosz támadássorozat bevallottan megtorlás céljából történt, erősen valószínűsíthető, hogy a támadás egy része a polgári lakosság megfélemlítésére irányult, amely a nemzetközi hadijog súlyos megsértését jelenti.

Összegezve tehát úgy tűnik, hogy nem az ukrán, hanem az orosz állam követett el terrorcselekményt ebben az időszakban.

Terrorizmust támogató állam-e az Orosz Föderáció?

Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése 2022. október 13-án kilencvenkilenc igen szavazattal, egy tartózkodás mellett elfogadta a 2463. számú határozatot, amely egyebek mellett „terrorista politikának” minősíti az orosz megtorló akciót, és kijelenti, hogy „a jelenlegi orosz vezetés terrorista”. Ukrajna korábban kérte az Egyesült Államokat, hogy nyilvánítsa terrorizmust támogató állammá az Orosz Föderációt, de sem Biden elnök, sem Blinken külügyminiszter nem tartja időszerűnek, hogy azt Kubával, Szíriával, Észak-Koreával és Iránnal egy kategóriába sorolja. Viszont a törvényhozásban demokrata és republikánus szenátorok törvénytervezetet terjesztettek be azzal a céllal, hogy az Egyesült Államok Kongresszusa „a terrorizmus állami támogatójának” minősítse Oroszországot, Litvánia és Lettország pedig már korábban így tett.

Ezek a lépések jelentős veszéllyel járhatnak, hiszen a szimbolikusan is páriának minősített, további, még keményebb szankciókkal sújtott Oroszországgal sokkal nehezebbé tehetik  a létfontosságú diplomáciai kapcsolatokat. Az orosz külügyminisztérium közölte is, ha ezt az Egyesült Államok megteszi, „addig a pontig megy el, ahonnan már nincs visszaút”. A  több tízezer polgári áldozat és a mintegy harmincnégyezer dokumentált háborús bűncselekmény sokak szemében mégis indokolttá teszi a kemény föllépést. Az Európai Parlament október 18-án tárgyalja „Az Orosz Föderációnak a terrorizmus állami támogatójaként való elismerése” című határozatot, a döntéshozatalra november 22-én kerül sor. Nem kizárt, hogy több ország is megteszi ezt a lépést.

Nyitókép: Szétlőtt lakótelep Borodijankában, Tarasz Sevcsenko költő szobrával, 2022 júniusában