Képzelőtehetségével tűnt ki a korszak politikusai közül Antall József, aki saját sorsát illetően nem ismert félelmet. Kodolányi Gyula szerint legbelül tudta, bele kell halnia az irdatlan feladatba, hogy közössége átjusson a túlsó partra (Antall József közelről, távlattal).

Aktuális rovatunkban Petőfi fegyverforgatásban szerzett jártasságáról, Eötvös Péter Valuska című operájának bemutatójáról, az Illyés Gyula életművét bemutató Minden jó irodalom összeesküvés a kor ellen című tablókiállításról, a Petőfi Irodalmi Múzeumban Madách Imre születésének 200. évfordulója alkalmából Klímaváltozás az ember tragédiájában és ma címmel nyílt tárlatról, a pápai Nagytemplom megújulásáról, Zuzana Čaputová szlovák köztársasági elnöknek a szülőföldjükről deportált magyarokkal szervezett találkozójáról, Ferenc pápának a dubaji ENSZ-klímakonferenciára tervezett utazásáról, egy Belaruszban szolgáló lengyel pap letartóztatásáról, az Európai Parlament föderatív reformterveiről, David Cameron volt brit kormányfő külügyminiszteri kinevezéséről és az ukrán határt blokkoló lengyel fuvarozók követeléseiről olvashatnak.

Nemzetállam vagy államnemzet – az eltérő francia és a német nemzetfelfogás történelmi okait elemzi Havasi János, aki szerint a nyugati világ, amely tudomást sem vesz az európai őshonos nemzeti közösségek jogfosztásáról, szemforgatón asszisztál a látványosan radikalizálódó bevándorló kisebbség térnyeréséhez.

Ide süllyedt volna a világ? – kérdi megdöbbenve Jeszenszky Géza az amerikai egyetemeken és Nyugat-Európa nagyvárosain végigsöprő antiszemita hullám, az Izrael létét is megkérdőjelező palesztinbarát tömegtüntetések kapcsán.

Turbucz Dávid szerint a pozitív és a negatív Horthy-képek közötti identitáspolitikai küzdelem nem segíti a magyar társadalom reális önképének megerősödését. A történész öt kollégája – Dombrády Lóránd, Bencsik Gábor, Thomas Sakmyster, Catherine Horel és Ungváry Krisztián – kötetének rövid bemutatásával igazolja, hogy a rendszerváltozás óta a professzionális történettudomány képviselői a minél árnyaltabb és kiegyensúlyozottabb Horthy-kép megrajzolására törekednek (Horthy és a történettudomány).

Borsi-Kálmán Béla Változatok az „aha-élményre” – Írások a magyar–zsidó együttélés (és a magyar–magyar kapcsolatok) tárgyköréből című kötetét bemutatva Barkó Gábor Ágoston kiemeli, hogy a származásközpontú rendezőelv máig akadályozza az autonóm magyar polgárság kialakulását (Aha – így is lehet).

Görföl Tibor a szegények szolgálatáról és nemzetközi békemisszióiról ismert Sant’Egidio Közösség alapítója, Andrea Riccardi olasz történész-politikus Perifériák – Az egyházat érintő válságok és újdonságok című könyvén keresztül mutatja be az egyház kitaszítottak felé fordulásának szükségességét (Munkások, szegények, sivatag).

Számtalan terepen és műfajban igyekezett kapcsolatot teremteni alkotás és közönség között Jóska, a közvetítő, Reményi József Tamás, a Mozgó Világ egykori szerkesztője, akit egykori barátja és kollégája, Alexa Károly búcsúztat.

Babits Mihály Hazám! című versciklusát – A HÁZ, A VÁROS, AZ ORSZÁG, MAPPA SZERINT, AZ IGAZI ORSZÁG, EURÓPA, A GLÓBUS és EPILÓG – követően Róna Judit Ágnes Száznegyven éve történt címmel a költő születésének körülményeiről fennmaradt tényeket, emlékezéseket, irodalmi legendákat, emberi, tréfás történeteket foglalja össze.

Babits Mihály versei kritikai kiadásának második kötetéről, a magyar filológia e nagyszabású vállalkozásának sajtó alá rendezőjével, Kelevéz Ágnes irodalomtörténésszel beszélget Pásztor Péter (A kút mélységét tanúsíthatom). A kritikai kiadáshoz fel kell tárni a versek forrásait, keletkezésük, alakulásuk történetét, hazai és világirodalmi környezetüket, a különféle közléseket, a ciklus- vagy kötetkompozíciókból fakadó értelmezési lehetőségeket, valamint a művek fogadtatását is.

Elsősorban költőnek tartja magát a sokféle műfajban alkotó Székelyhidi Zsolt. Mint Szekáry Zsuzsannának elmondja, számára a költészet mint egyetemes világszemlélet hol a zenében, hol a fényképekben, hol a versekben mutatkozik meg (Aktívan és kíváncsian élni az életet).

Székelyhidi Zsolt Régi rokon, Tőled és Előzményeim, Nagy Zopán Kristályvilág, valamint Lázár Balázs Margó és Búcsú az idegenvezetőtől című verseit olvashatják.

Bertha Zoltán szerint villódzó poétikai összetettség jellemzi Lázár Balázs költészetét, aki Karantén(y)ek című kötetében a Világjárvány és Trianon nyomasztó élményeit fűzi egybe.

Madártávlatból, a tágabb világ befogadásának igényével tekint végig Veöreös András Veszprém vármegye változatos kultúrtájain (Dinamikus tájkép). Különleges feladat a tájképek megőrzése, amelyben a látványbeli jellegzetességek megtartása a legfontosabb.

Hogyan ne építsünk műemléket? – teszi fel a kérdést Szigetvári Krisztián, aki szerint okkal váltott ki heves vitát a nagyvázsonyi Kinizsi-vár rekonstrukciója, amelynek során egy kortárs karakterű építmény maga alá temeti a még feltáratlan múltat, bántó kontrasztot alkotva a lakótorony és az új építmény között.

Fazakas Réka szerint A stílusgazdag Prokop-életművet reprezentálják az Országút Galériában kiállított, nagyrészt az 1970-es években Rómában készült csendéletek, portrék, tájképek. Prokop Péter Itália évszázadainak alkotóitól inspirálva sajátos szakrális világot, szín- és formarendszert teremtett, alkotásaiból mindent átható életöröm árad.

A Ritmikus vonalak mestere volt Barcsay Jenő, akinek életútja elválaszthatatlan Szentendrétől. A Kmetty Múzeumban A formák ritmusa címen nyílt tárlata az életmű legjavát jeleníti meg. Takáts Fábián szerint a város architektúrája lehetőséget nyújtott a tiszta formaképletek absztrahálására, azok logikai továbbfejlesztésére.

Réfi Zsuzsanna a Szikora János rendezte debreceni Bohémélet-előadásról, Hazatérés című operájának elhalasztott premierjéről, itáliai kapcsolatairól, az operarendezés tanításáról beszélget Kesselyák Gergely karmesterrel (Szenvedély és örök kíváncsiság).