Az MDF győzelmét autós, zászlós felvonulással tülköltük világgá. Mégis sokaknak úgy tűnhet, mintha ebbe a vértelen rendszercserébe a művészbejárón keresztül suhant volna be az életünk.

Tele voltunk hittel és illúziókkal. Hogy végre emelkedő nemzetként éljük meg a változásokat. Hogy beköszönt a vágyott szociális piacgazdaság. Hogy élhetjük a szellemileg független, középosztálybeli értelmiségi tisztes életét. Hamar kijózanodtunk, hogy nincsenek megspórolt keserves harcok, és nagy generáció sincs, ahogyan a szociális piacgazdaságot elfújta a globalizmus szele. Sőt, mindaz, ami történik velünk, alighanem ezzel a széljárással érkezett.

Kérdeztem a tanítványokat, mit hallottak Antall Józsefről. Az első miniszterelnök, szobatudós, korán meghalt, kamikazekormány, taxisblokád. Ezeket sorolták. Szóval olyan jól sikerült az ellentábor agymosása, hogy a kollektív emlékezetben a kamikaze maradt a domináns jelző, az egyetlen forradalmi tett pedig a taxisblokád? Ha ez így van, nemzedéki léptékű a kollektív felelősségünk, és feladatunk kijelöltetett.

Miközben a megkésett eszmélésnél tartunk, Kodolányi Gyula most elénk állt egy beszélgetőkönyvvel, melyben a saját sorsán keresztül mutatja be, milyen az, mikor egy ember a versek, esszék csöndes világából egyszeriben belép a nagypolitika fősodrába. Belép, mert hívják, s mert megérti az idők szavát. Belép, mert tisztességes, otthonról hozza, hogy minden cselekedetével el kell számolnia az embernek, azzal is, amit nem tett, holott megtehette volna.

Íróember létére, az angolszász tudományos és társadalmi életben szerzett jártasságát kamatoztatva Antall József külpolitikai főtanácsadója lett kilencvenben. Amiket elmond ebben a könyvben beszélgetőtársának, Csűrös Csillának, s nekünk, az pontosan a felsorolt, előítéletes kliséket zúzza porrá.

Induljunk ki onnan, hogy nincs okunk a szokásos önostorozó kishitűségre. Hiszen a Szovjetunió bukásával az első demokratikus kormányok a poszt-
kommunista országok szinte mindegyikében belezuhantak a vágyak és lehetőségek közötti szakadékba. A lengyel Szolidaritás kormánya már 1992-ben megbukott, pedig tízmilliók tömegmozgalma állt mögötte. A kommunisták más gúnyában mindenhol idő előtt visszajöttek, akadtak helyek, ahol el se mentek. Ehhez képest nálunk az első polgári kormány kitöltötte a mandátumát. Antall József vezetésével a rendszerváltoztató kabinet megalkotta azt a demokratikus intézményrendszert, amely időtállónak bizonyult.

Kodolányi koronatanúja ezeknek a nagy időknek. Könnyes memoárra ne számítson senki. Sokkal inkább adatolt tényekre és összefüggésekre, máig ismeretlen hátterekre, pontos értékelésekre. Szembenézésre.

Antallék amatőrségére leginkább a gazdaság kapcsán szoktak utalni a korszak átírói. Kétségtelen, hogy a rendszerváltás hazánkat találta a leginkább eladósodott állapotban az egykori béketáborból. Mégis, a négyéves ciklus végére elmondhattuk, hogy minden makrogazdasági mutatóban megelőztük a többieket, miközben a kormány elutasította az IMF által javasolt sokkterápiát.

A fejetlen privatizáció sem az Antall-kormány idején zajlott. Olyannyira nem, hogy meghatározták azt a száz stratégiai vállalatot, melynek tulajdoni többségét nemzeti kézben kell tartani. Más kérdés, hogy Hornék, a szabad madarakkal oldalukon épp ezekkel kezdték a (ki)árulást.

Antall József a példa rá, hogy a politikában nagy szerepe van a személyiség erejének. Szükség esetén pedig a politikus bátorsága korkövetelmény, kötelező. Példa erre a kilépés a Varsói Szerződésből, amit elsőként jelentettünk be. Mindez azt erősíti, hogy igenis létezik erkölcsös politizálás. Olyan, ahol a megtérülést nem csak ciklusokban mérik.

Egy taoista mondás szerint az út a cél. A mi hosszú forradalmunk – Kodolányi találó kifejezése – még ma is tart, s a kultúrák eldurvult harcát látva hol van még a vége. Ahhoz, hogy ne tévesszünk célt, fel kell mutatni az eddig történteket. Kodolányi Gyula, a történetmondó és lélekelemző, könnyű kézzel villantja fel fél évszázad döntő pillanatait, arcokat és pályákat, téteket és sorsokat, és a maga szellemi útját veszélyes korunkban.

Borítókép: Az idén Kossuth-díjjal kitüntetett Kodolányi Gyula József Attila-díjas költő, műfordító, irodalomtörténész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja budapesti otthonában 2020. október 19-én. Fotó: MTI/Cseke Csilla