A Teleki László Alapítvány tudományszervező munkássága során létrejött és folyamatosan keletkező kutatások és publikációk kapcsán gyakran hangzik el az a megjegyzés, hogy újra lehet írni a művészettörténetet – méltatja Marosi Ernő az alapítványnak a Kárpát-medencei épített örökség megmentéséért tett erőfeszítéseit. Az In situ bevezető, Adalékok az Árpád-kori Magyarország művészetének ismeretéhez című tanulmányában tavaly nyáron elhunyt nagy művészettörténészünk
középkori templomaink faragott díszítőelemeinek bemutatásával a laikus olvasót is lenyűgöző történelmi összefüggéseket tár fel,
a veszprémi székesegyháztól a délvidéki bodrogmonostorszegi kolostoron át az erdélyi kerci ciszterci apátságig, képek tucatjain szemléltetve az egykori építészeti iskolák magyarországi elterjedését, működését és valószínűsíthető nemzetközi kapcsolatait.
A művészettörténeti stíluskutatás építészeti korszakokat és a korszakokon belüli összefüggéseket valószínűsít, amihez a kőfaragványok stílusa szolgáltat kronológiai támpontot. A leletanyag arra vall, mintha a keleti országrész emlékanyagát fáziskésés választaná el az ország közepének emlékeitől. Az építészet modernizálódásának tendenciáit az Erdély-szerte legjelentősebb királyi vállalkozás, a kerci ciszterci apátság felépítése vezette be.
Rácz Miklós cikke a középső Maros-völgy jelentős részben épen fennmaradt késő román kori emléke, Tompaháza-Szászújfalu festett és faragással díszített kazettás famennyezetű református templomának építéstörténetével ismertet meg.
Iva Papičnak a horvátországi kapornai római katolikus templom restaurálásával foglalkozó cikke szerint bár ez a Délvidék egyik legrégebbi műemléke, a kutatás egészen a szentélyében kibontott falképek előkerüléséig kevés figyelmet szentelt neki. A freskók előkerülése azután ösztönözte az építéstörténeti kutatások megindítását is.
Mindez paradox módon modern kori történelmünk egyik tragédiájának, a délszláv háborúnak „köszönhető”, amelynek során az egyszerű homlokzatú kis templomot a kilencvenes években több tüzérségi találat is érte, s két évtized alatt tető nélküli rommá vált, amelynek szentélyében akácfa nőtt. Méteres vastagságú falai miatt azonban statikailag jó állapotban maradt, és
az eső áztatta vakolat pergése folytán előkerült középkori falképek hívták fel a műemlékvédelmi szakma figyelmét megóvásának fontosságára.
2007-ben kezdődhetett meg a képek állagvédelme, megóvásukra ideiglenes tetőt építettek, majd megtörtént a szakszerű feltárás és teljes rekonstrukció, amelynek eredményeként a felújított épület magában foglalja mind a középkori, mind a barokk épület elemeit. A felső részeken a barokk fázist rekonstruálták a félkupolával és a hajó fa dongaboltozatával, s visszaépítették a barokk kori fa harangtornyot is. A látogató nem is veszi észre, hogy a templom jelenlegi állapota nagymértékben rekonstrukció eredménye, ellenkezőleg, a középkori és újkori részek hangsúlyozása az épület alkalmazkodását emeli ki a különböző stílusú korszakokhoz.
Az épület ékessége, a XIII. századi freskó trónuson ülő Istenanyát ábrázol ölében a kisded Jézussal, körülötte angyalokkal, szentekkel. A lépcsőfeljáró falfülkéjében egy másik trónoló Madonna-freskó is előkerült. A helyreállítás során a szakemberek nem törekedtek a képek feltételezett eredeti ragyogásának rekonstruálására, a sérülések retusálására, inkább fogyatkozásuk nyomaival együtt mutatják be a falfestmények eredeti állapotát.
Az aprócska templom freskói ikonográfiájukban és stílusukban rokonságot mutatnak a majdnem egykorú itáliai, illetve dél-franciaországi italobizantin emlékekkel.
A falfestmények minősége arra utal, hogy e templomnak az egyházi hierarchián belül egy közönséges plébániatemplomnál nagyobb jelentősége lehetett.
Több anyag foglalkozik a gömöri zsipi református templom felújításával, a falain található Anjou-kori freskók felfedezésének és rekonstrukciójának évszázados történetével. Az akkoriban magtárnak használt épületben a málladozó vakolat alól elsőként 1905-ben kerültek elő képtöredékek, majd 1943-ban Varga Lajos református lelkész már fényképekkel dokumentált beadványban sürgeti a műemlékké nyilvánítást. A háború miatt végül csak évtizedekkel később, a hetvenes években történt meg a képek feltárása és az épület helyreállítása. Végül az összkép a 2020-as kutatás által vált teljessé. Az inkább a szakembereket érdeklő részletes leírás mellett a freskó alakjairól készült színes képek minden olvasó érdeklődésére számot tarthatnak.
A Csíki-medence középkori plébániatemplomainak harmadában megmaradtak a késő gótikus tetőszerkezetek,
míg a szomszédos Sepsiszéken például egyetlen ilyen szerkezet található, Sepsibodokon. Hasonló korú, értékes tetőszerkezetek még sok-sok erdélyi műemlék templomban lappanghatnak, ezek gyűjtése, felmérése, védelme a műemléki kutatás halaszthatatlan feladata. Ez az örökség azért is fokozott figyelmet érdemel, mert még a legjobb szándékú felújítás során is megeshet, hogy egy több száz éves fedélszerkezet sem kap kellő figyelmet.
A tanulmány szerint a tetőszerkezeteknek igen pontos, olykor semmi mással nem pótolható forrásértéke van az adott templomok építéstörténetének megismerésében, ugyanakkor az időrendi kérdéseken túl
a dendrokronológiai kutatás (az épületfa korának meghatározása) műhelykapcsolatokra, technológiai ismeretek terjedésére, erdőhasználatra, környezettörténetre vonatkozó hiteles adatokkal is szolgálhat.
A felhasznált fafajta közvetve még arról is felvilágosítással szolgálhat, hogy az építés idején voltak-e még az adott település környékén erdők, avagy már távolabbi vidékekről, magasabb régiókból kellett az építőanyagot a medence falvaiba tutajozni. A cikkben számos fotó és szerkezeti vázlatrajz segítségével csodálhatjuk meg a régi mesterek magas szintű szakmai tudásra valló ácsmunkáit, melyek a viharos történelem ellenére esetenként eredeti formájukban maradtak ránk.
Az In situ online folyóirat ingyenesen elérhető, de olvasása regisztrációhoz kötött.
Nyitókép: A kapornai római katolikus templom
