A Vas vármegyei Vashosszúfalu megbújó nevezetessége és büszkesége az a gyönyörűen felújított parasztház, amely kalauzom, Kardos Andrea szerint már négyszáz éves. Valóban megbújik, mert a 8-as útról letérve, majd végighajtva a falun a Kossuth utcára, szinte észre sem vettem a lombok takarásában. Pedig érdemes figyelni és nem elrobogni mellette. Azon kívül ugyanis, hogy turistának kiváló látnivaló, működtetőinek már csak az odabent felhalmozott tárgyakból is sugárzó szemlélete az, ami még érdekesebbé teszi.

Andrea, a Vashosszúfalui Tájházért Egyesület elnöke – aki szerényen azt kérte, róla ne készüljön fotó – lelkesedéssel beszél a vidéki életformáról, amelyet egyébként magánemberként is képvisel. Elhivatottság érződik a szavaiból, s minden bizonnyal ez ad számára erőt ahhoz a rengeteg munkához, ami a múlt megmentésén, őrzésén túlmutatva, annak jelenbéli életben tartásával jár.

Az úgynevezett tisztaszobát nem használták a mindennapokban

 

Mindazonáltal sem tőle, sem az egyesülettől nem idegen a racionális gondolkodás sem. Nem az a cél – magyarázza –, hogy a vidéken boldogulást, nyugalmat keresők kézi mosásban görnyedjenek, vagy gyertyafény mellett vakoskodjanak, ha leszáll az este. Ami azt jelenti, hogy a múlt értékeit, életformáját vállalva a hagyományt kell a mai valóságba beépíteni, vagy fordítva: korunk vívmányaiból azokat, amelyekre szükségünk van, nem ördögtől való beilleszteni a vidéki létbe. Hiszen nagyapáink is vettek rádiót, beköttették a villanyt már a múlt század első felében, ha tehették. A kettőnek harmóniában lehet és kellene is állnia. Igen, ott az udvaron a régi kút, olyan, mint száz éve, de búvárszivattyú hozza fel a vizet, és nem kell kantákkal hordani a hátsó kertbe.

Megítélésünk szerint – mondja – a vidék erőssége, ereje abban rejlik, hogy meg merjük mutatni, merjük vállalni azt, milyen volt régen itt az élet. Nekünk, itt élő embereknek kell a köznek felmutatni azt, mit nyújt a vidék csendje, harmóniája, nyugalma a város zajához képest. A vidék ereje az ott élő emberek lelki gazdagságán múlik. Fontos feladatunknak tartjuk tehát, hogy a múlt értékeit, hagyományait feltárjuk, gyűjtsük és bemutassuk. Múlt nélkül nincs jövő, gyökerek nélkül pedig nincs új hajtás…

A hímzett terítőn és horgolt csipkén békésen megfér a Royal írógép és a citera, a palatáblákat pedig Jézus és Mária vigyázza

 

Nemcsak térköves porták, nemcsak úszómedencék kellenek falura, hanem pajták, házak is, ahol a közösség összejöhet, beszélgethet, mulathat, ahol a helyben összegyűjtött és megőrzött tárgyakkal az adott település hagyományos tárgyi kultúráját, a népi építészet szempontjából jelentős épületekben berendezett otthonokat, s a gazdasági épületeket be tudjuk mutatni, ahol a helyben készült ételeket, italokat, termékeket kínálni tudjuk.
Ezeknek a gondolatoknak jegyében alakítottuk ki itt, a Kossuth utca 63. szám alatt a Vashosszúfalui Tájházat. Természetesen a Tájházszövetségnek is tagjai vagyunk.

Eleink ágya, bevetve. A díszes takaró alatt sok, tollal tömött cihával

 

2017-ben tudtuk megvásárolni a helyi védelem alatt álló, ódon épületet, amelyet azóta sikerült eredeti állapotában helyreállítani. Itt olyan csodákra is gondolok, mint az ereszcsatorna vagy a homlokzat díszítése, amelyek a régi időkben egyediek voltak, ráadásul minden darab jól felismerhetően hirdette a maga készítőjének formavilágát, stílusát. Ha valaki ránézett egy házra, a látvány alapján tudhatta, hogy kik dolgoztak rajta. Nos, az összes efféle pontosan ugyanolyan lett, mint volt egykor, erre nagyon figyeltünk.

Így festett egy gazda házának konyhája

 

A berendezés kialakításánál arra törekedtünk, hogy a településen élők életmódját, lakáskultúráját egy meghatározott időszakra, a múlt század első felére és a társadalmi helyzetre vonatkozóan hitelesen mutassuk meg. Azt, hogy ténylegesen milyen volt itt az élet annak egyszerűségében, vidékiességében. Ezek a tárgyak szerencsére hiánytalanul megvannak, rokka, kukoricamorzsoló, prések, a vetőmag kirostálására szolgáló bakerrosta például, de a gazdálkodás eszközein kívül az ollótól az akkoriban itt használatos falitükrökön, étkészleteken át szentképekig, Mária-szobrokig tényleg mindent sikerült fellelnünk. Még az ágyneműk is olyanok, mintha csak tegnap ágyaztak volna be az egykori lakók. Nem maradhatott ki természetesen a fehérre meszelt vályogfalon függő, a belépőt üdvözlő házi áldás sem: „Hol Hit, ott Szeretet, Hol Szeretet, ott Béke, Hol Béke, ott Áldás, Hol Áldás, ott Isten, Hol Isten, ott szükség nincsen.” És ez egyúttal az egyik legfontosabb üzenetünk is.

Az előszobából nem hiányozhatott a házi áldás

 

A Sághegy Leader Egyesület – szálláshelyhez nem köthető turisztikai attrakció fejlesztése, aktív szabadidő eltöltési lehetőségek biztosítása című felhívás alapján a Tájháznál lábaspajta építéséhez nyertek támogatást. A lábaspajta megépülésével fedett helyen tudják végre fogadni a vendégeket. Ez rendkívül fontos és igen nagy eredményként könyvelték el: a porta ezzel igazi közösségi térré vált. Itt tud megvalósulni a Falusi vendégasztal kezdeményezése is, ami igen népszerű, hiszen saját, nagy odafigyeléssel, csak valódi, jó alapanyagból készített traktát, kóstolót jelent. Kaptam én is, és nemcsak holmi egy-két falatkát a füstölt szalonnából, kolbászból, sonkából, ízesített sajtokból. Aromás levendulaszörppel öntöttem mindezeket nyakon, kicsit sajnálva, hogy kocsiba kell majd ülnöm, így kimaradok a helyi vörösbor élvezetéből.

Míg falatoztam, miután a kiállítást megcsodáltam, háziasszonyom, Andrea természetesen szóval tart.

Nem hagyja az Egyesületünk, hogy értékeink, a vidékiességünk, a parasztságunk veszendőbe menjen, mert a mai világban az emberek városi ideálokat keresnek, zavar már minket a szomszéd kutyájának az ugatása, a kakas kukorékolása, a disznó, tehén is nyűg- és bosszúságszámba megy lassan – régen pedig vígan söpörtük az utcát, miután a marhacsorda hazaért…

Ezen változtatnunk kell. Ha kicsi lépésekkel is, de majd egyre előbbre haladunk.

A pályázati pénzből épült lábaspajtában most csak pár főre volt terítve, de jelesebb alkalmakkor vendégektől zajos

 

Szeretnénk a helyi közösségekben rejlő értékekre felhívni a figyelmet, s a közösségi kezdeményezések erejét, a lakosság aktív szerepvállalásának örömét kívánjuk láthatóvá tenni a rendezvényeink során. Hadd látsszon, hogyan is éltek egykor nagyszüleink, dédszüleink és az ő szüleik. Felelevenítjük azokat az emlékeket, amelyekkel talán csak gyermekkorunkban találkoztunk, vagy már csak nagyszüleink, dédszüleink meséiből hallottunk róluk.

Mint meséli, környezetükben sajnos kevés ilyen rendezvény és hely van, holott a környéken akadnak jelentős fürdőhelyek, látnivalók, Somló, Ság-hegy, Jánosházi Vár… megvalósuló kerékpárutak, turistavonalak, fejlődő és fejlődni akaró falvak, mint például Keléd.

Az egykori istállóban a gazdálkodás eszközei láthatók

 

Fontos célja a Vashosszúfalui Tájházért Egyesületnek, hogy a falvakon élet legyen, a falu mai valóságában lehessen átélni a régi világ faluját. A régi házak és a tárgyi örökség megőrzése együttesen szükséges. De úgy kell megtartani mindezt, hogy közben élővé tegyük.

Ezzel a gondolattal szállhattam vissza az autómba, hogy visszatérjek a magam urbánus létébe, a szatyromban lapuló házi kolbásszal és sonkával, meg vagy háromféle sajttal, amiknek nem is az ízük, az elcsépelt és méltatlanul kiüresített szóval „kézműves jellegük” volt a fontos, hanem a szellemiség, amelynek jegyében készítették őket.