Ebben az esztendőben tizenkettedik alkalommal várják budapesti épületek nyitott kapukkal a kíváncsi tekinteteket. A százéves házak ünnepe – így jegyezte magát indulásakor a program, amelyet a Minden ház érdekes gondolatával indított útjára 2011-ben az OSA Archívum és a KÉK, a Kortárs Építészeti Központ.
Eleinte a száz esztendő volt a meghatározó. Szóljon a program az éppen évszázados budapesti bérházakról, palotákról, legyen a kétnapos esemény a házaké, s persze lakóiké, akik szívesen mutatják környezetüket, a házakat a pincétől a padlásig ismerik, vagy ha kell, hajlandók felkutatni történetét, s tudásukat megosztani az érdeklődőkkel.
Az ünnep a látogatóké is, akik örömmel ismerik meg a várost, amelyben élnek. Ahogy teltek-múltak az évek, úgy változott a program is, hiszen a házak öregedtek, az első százévesek már meghaladják a száztízet, az „ifjak” meg betöltötték a százat. S immár az is kérdés, hogyan éltek, hogyan élnek egymás szomszédságában ezek az épületek, hogyan élték meg a korok szerinti természetes stílusváltást, és persze a háborús meg a forradalmi idők pusztításai után újra és újra bekövetkező kényszerű újjáépítést, miként fértek, férnek meg egymás mellett a korszakok. Azután már túl az életkoron, a szervezők úgy vélték, érdemes központi mondanivaló köré szervezni a programot. Volt esztendő, amikor a Nagykörút, a Duna-part adta a témát, aztán jöttek a kisebb-nagyobb terek, majd a Bauhaus alkotásai. Tavaly az újratervezés gondolatának jegyében az 1921-től 1930-ig tartó, illetve a második világháború utáni időszak 1945 és 1957 között újjáépült vagy épült házai kerültek sorra városszerte.
Ebben az esztendőben a Budapest100 a Várnegyed polgárvárosáról, házairól, lakóiról szól május 14-én és 15-én. Az előzetesen számba vett száznyolcvan lehetséges épületből várhatóan azonban csak negyven nyitja meg kapuit, melyek közül tizennégyben intézmény van. A szám a várbeliek bezárkózásáról vall, arról a szomorú helyzetről, hogy az idős, régi lakók vagy éppen az újonnan beköltözöttek tartanak az illetéktelen tekintetetektől, talán féltik, talán nem kívánják mutogatni környezetüket. Különösen fájdalmas ez azért,
mert ezeknek a nem is százéves, helyenként századokkal idősebb, többségükben sok évszázados alapokon nyugvó épületeknek van miről mesélniük, nincs kapualj, amely ne rejtene középkori maradványokat, ülőfülkét vagy régi oszlop, ablakkeret maradványát, szobrot, feltárt freskórészletet.
A Várnegyed polgárvárosa többet ér, mint ami egyetlen hétvégébe sűríthető – így gondolkodhattak a szervezők, amikor megnyújtották az eseménysorozatot. A KÉK – Kortárs Építészeti Központ és az MTA Építészeti Tudományos Bizottsága rendezésében a Magyar Országos Levéltár Könyvtár lesz a színhelye május 12-én, csütörtökön a Város, lakókörnyezet, karakter – Epizódok a budai Várnegyed történetéből című konferenciának, amelyen neves régészek, építészek, művészettörténészek előadásai hangzanak el a polgárváros kialakulásáról, történeti fejlődéséről, építészeti változásairól a középkortól a török időkön át, a barokk városrész kialakulásáig, a historizmus léptékváltó építkezéséig, szó lesz a régészeti kutatásokról és műemlék-helyreállítások kérdéseiről éppúgy, mint a budai Várnegyed szerepváltozásairól. A helyek beteltek, de a konferenciát online, élő adásban közvetítik a KÉK youtube-csatornáján és az Építészfórum honlapján.
A tudományos eseményt pénteken sétanap követi: akad túra, amely a Várnegyedet egy idegenvezető szemével láttatja, egy másik a Víziváros kortárs építészetét mutatja be, megint másik a Palotanegyed soha be nem fejezhető újjáépítéseinek rétegeire hívja fel a figyelmet, szó esik az elfeledett templomokról, a középkori életformáról, a Várnegyed névadóiról, szobrokról és rejtélyekről, újépítésről és újjáépítésről háztól házig, utcáról utcára járva.
S végül a hagyományos Budapest100 hétvége, amikor az érdeklődők bepillanthatnak a nyitott kapuk mögé. Csak néhány érdekesség a programok közül. A Táncsics Mihály utca 5. középkori házának látnivalója a mélypincében lévő ciszterna, melyet már a török időkben is használtak, állítólag hűtőkamraként. A házban a Koller Galéria állandó tárlata Amerigo Tot emlékszobája, ahonnan csodás kilátás nyílik a városra.
Aki végigmegy a Táncsics Mihály utcán, biztosan megáll a 16-os számú ház előtt, hogy megnézze a homlokzatát díszítő barokk falfestményt, most viszont belépve, a kapualjban az itáliai származású kő dombormű is látható. A XVII. században emelt palota építtetője Hans Hueber kádármester volt, az épület épségben vészelte át az 1723-as budai tűzvészt, később többször átépítették, a melléképület Hauszmann Alajos munkája, boltíves pincéje összekapcsolódik a Vár alatti alagútrendszerrel.
Épülettörténeti kiállítás fogad a Tárnok utca 5. szám alatti aranysárga homlokzatú házban, amely barokk részletei mögött XIV. századi maradványokat rejt. A nagy mecénás báró Hatvany Lajostól a dúsgazdag francia ékszerész, Louis Cartier vásárolta meg felesége, Almásy Jacqueline grófnő kedvéért. Az ostrom után, az épület felújításakor XV. századi falfestések nyomai tárultak fel az udvari homlokzaton.
Hogyan él együtt múlt és jelen? Szerencsére nem érte el a nagy várbeli bontási láz az Úri utca 4. számú házat, amely háborús foghíj helyén épült 1967-ben, tervezője Kapsza Miklós volt. Az utcaképbe jól simuló lakóház a kapubejáróval, az árkádokkal, az ódon udvarral, a pincével megőrizte a régi korok maradványait. Ugyancsak a történelmi múlthoz hűen ragaszkodó és a jelenkorba illeszkedő építészet példája a Kard utca sarkán, az Esterházy-palotával szemközt 1998-ban megépült, léptékében, tömegformálásban, stílusában, belső térkiképzésében a környezetbe finoman és elegánsan illeszkedő apartmanház, a tervezőépítész Reimholz Péter és a műemlék-építész Korompay Katalin remeke.
S ezen a hétvégén vezetett program keretében látható lesz Németország Nagykövetségének Úri utcai eklektikus épületében a kapualjat díszítő XIV. századi gótikus ülőfülkesor.
A Bécsi kapu tér 8-as számú sarokházának biedermeier falfestése, a kapuzat kőlábazata, a Kard utcai oldalon a középkori faragványok és a sarokkő domborítása meg a zárterkély az építészeti különlegessége. A ház históriájához tartozik, hogy udvarán 1946-ban, a törmelék alól csodával határos módon kibújt egy kis szőlőtő, amelyet az egyik akkori lakó, aki Károlyi Margit grófnő pártfogoltja volt, nevelgetett. A szőlőtő, ahogy néhány éve az asszony ott élő leánya elmesélte, ma a főváros egyedileg védett természeti értéke.
Nyitókép: Az Országos Levéltár épülete a Bécsi kapu téren Fotó: Wikimédia Commons
