Az élettörténete jó példa arra, hogy idősebbek is elkezdhetik…
Lassan negyven éve dolgozom már különböző erőművekben, nem tudom mennyire tudják az olvasók elképzelni, de ez egy nagyon zajos és nyüzsgő munkahely. Dübörögnek a gépek, szól a hibajelző, az ember rohangál fel-alá, ezért mindig is vágytam valami olyan tevékenységre, amiben ki tudok kapcsolódni, és ez lett a túrázás.
Végül is hány éves korában kezdte komolyabban a természetjárást?
Gyerekkoromban a szüleimmel nagyon sokat túráztam, édesapám vizsgázott túravezető is volt, aztán nagyon korán meghalt, és én sok évtizedre szögre akasztottam a bakancsot. Végül szinte napra pontosan húsz éve kezdtem el újra járni a természetet.
Az egyik kollégám ugyanis beszervezett a Kinizsi Százas teljesítménytúrára.
Ez kezdetnek elég merész.
Igen, de akkor fiatalabb voltam húsz évvel, annak megfelelő erőnléttel, kondícióval. Végül teljesítettem a Kinizsi Százast és akkor azt mondtam, hogy ez a rohanás nem az én világom,
inkább szeretnék a saját tempómban járni,
és ezzel be is fejeztem a teljesítménytúrázást.
Spartacus-ösvény, Visegrádi-hegység (a képek forrása: https://www.kektura.click.hu)
És a kékkel folytatta?
Ez nagyon érdekes, ugyanis én próbáltam a családomat is rávenni arra, hogy túrázzanak vagy legalábbis kiránduljanak. Egyszer a Budai-hegységben jártunk, amikor a fiam megkérdezte, hogy mi ez a kék jelzés, honnan jön hová megy? Én meg elmagyaráztam, hogy a kék elindul valahonnan az Írott-kőről és aztán a keleti végeken Hollóházán ér véget. És ezt végig lehet járni? – kérdezte.
Mondom persze, végig lehet járni, aztán belevágtunk és megcsináltuk.
Itt Budapesten elég kedvező helyzetben vagyunk, hiszen innen az Országos Kéktúra középső harmada egynapos túrával bejárható. Aztán a keleti és a nyugati harmadon vettünk célba egy-egy tájegységet, és három-négy napon át mentünk, éjszakára mindig sátrat verve valahol.
Füzér vára az Országos Kéktúra útvonaláról
Hogy jobb járni a kéket vagy akármit? Egyedül vagy többedmagával?
Embere válogatja. Én egy meglehetősen zárkózott ember vagyok, szeretek egymagamban járni. Mint mondtam, a munkám kapcsán vágyom is arra, hogy egyedül lehessek, és hallgassam az erdei csendet. A fiam is hozzám hasonló típusú ember,
úgy mentünk, mit a székely ember meg a fia. Órákig szinte nem is szóltunk egymáshoz.
Amikor elkezdtem a Kéktúrát, Hörpölin útleírásai és szintmetszetei nélkül egy tapodtat sem mozdultunk. Akkoriban ez volt szinte az egyetlen kéktúrás honlap.
Kétezerháromban, amikor elkezdtünk túrázni, mi is keresgéltünk az interneten, hogy milyen kéktúrázó honlapok vannak, ahonnan információt lehet gyűjteni. Mivel nem találtunk, eldöntöttük, hogy elindítjuk a honlapot. Először kicsit érdekes volt a kinézete, azután egyre komolyabbá vált, ahogy egyre több információ került föl. Mi is szintmetszetet tartottuk az egyik legfontosabb információnak a túrázók szempontjából.
Valahol itt lehetek
Ezekhez az adatokhoz hogyan lehetett hozzájutni?
Sehogy! Beszkenneltük a turistatérképeket, feltöltöttük a számítógépre, és aztán képszerkesztővel meghatároztuk a szintvonalak közötti távolságot. Ebből születtek ezek a szintmetszetek. Most már GPS-szel felvett, méterre pontos adatok vannak a honlapon.
Többször bejárta az Országos Kéktúrát. Most van folyamatban a negyedik teljesítése. Melyik a kedvenc szakasza?
Sok ilyen van, például a Bükkben vagy a Zemplénben, de ha egyetlen szakaszra kéne szavaznom, akkor én azt mondanám, hogy csodálatosan szép a Dorogtól Mogyorósbányáig tartó szakasz.
Ez a Gerecse északi részén van, tizenöt kilométer az egész. Három hegyet kell megmászni, és mindegyikről fantasztikus a kilátás. Vannak itt hegyek-völgyek, kis falvak, nagyobb települések, borospincék.
Mondhatni, hogy ez a kéktúra esszenciája.
Aztán jött a Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra? Ezt kétszer járta végig. Mondhatni, hogy ezen úttörő volt?
Nem. Már Rockenbauer idejében is megvolt ennek nagyjából a fele, Szekszárdról Kaposvárig. A másik felét, ami jelzetlen volt, ők járták be az Írott-kőig és bár nem pontosan ezen az útvonalon, de nem sokkal később megszületett a Dél-Dunántúli Kéktúra.
Kora reggel a Budaörs feletti Kő-hegyen
Ennek melyik szakasza tetszett a legjobban?
Nagyon nehéz különbséget tenni a tájegységek között, mindegyiknek megvan a maga szépsége, de
talán leginkább az Őrség tetszett.
Az nagyon szép. Az ottani táj még őrzi eredeti formáját. Nem úgy, mint Budapest környékén, ahol egymásba érnek a települések. Ott szinte zavartalanul túrázhatunk az erdőkben, és rengeteg műemléket is meg lehet nézni.
Csak azért kérdeztem erre rá, mert a következő mottó olvasható a honlapján: ahhoz, hogy szép tájakat lássunk, nem kell elutaznunk a világ túlsó felére. Idehaza is körbevesznek bennünket a csodák, csak észre kell vennünk azokat.
Így van! Ezt most is szóról szóra így gondolom.
Ha az ember azt gondolná, hogy valahol nem fog túrázni soha életében, akkor ez az Alföld.
Az Alföldi Kéktúra volt az, amit nem sokkal a keletkezése után jártam végig. Petőfi Sándor imádta az Alföldet és rengeteg versében megörökítette a szépségeit. Én ebből keveset láttam. Ezen a körülbelül nyolcszázötven kilométeres szakaszon nagyon sokszor csak a küzdelmet éreztem, mert úgy tesz meg nagy távolságot az ember, hogy közben nem látja, hogy halad. Nem közelednek felé a hegyek, és nem maradnak el mögötte.
A legnagyobb szintemelkedés, ha fel kell kapaszkodni egy gát oldalán.
Ott a táv a kihívás, nem a szintemelkedés, illetve az, amit sokan unalomként élnek meg. Én azonban, mint introvertált ember, nagyon el tudok mélyedni a gondolataimban. Ott az ember nem fut össze senkivel sem, és a helybelieknek sem megszokott a túrázók látványa, ezért beszélgetést kezdeményeznek, megkérdezik, honnan jövök, hová megyek, miért megyek, miért egymagamban megyek. Ez érdekes volt. Az Alföldi Kéktúra főleg a találkozások miatt marad szép emlékem.
A Bodrog és a Tisza összefolyása Tokajban
Sokan a túrázók körében Önt nem Horváth Bélaként ismerik, hanem Hörpölinként. Honnan jött a név?
Amikor természetjáró lettem, kapcsolatot kerestem más túrázókkal az index fórumain, és akkor választanom kellett egy nicknevet magamnak. Marabu vagyis Szabó László Róbert karikaturista képregényének egyik alakja volt
Hörpölin, a botcsinálta űrhajós. Mondom, őt választom, mert annyira különbözik tőlem.
A honlapomon már nem használom, mert nem szeretnék esetleg jogvitákba keveredni, de a turisták most már így ismernek, így köszöntenek az erdőben is.
Az erdőben is megismerik Önt?
A honlapomat viszonylag sokan olvasgatják, pontosabban olvasgatták néhány évvel ezelőtt. Hozzám inkább a szintmetszetekért és a túraleírásokért járnak, de most már nem vagyok annyira népszerű, mint tíz évvel ezelőtt. Ezt a látogatók számából is látom.
Van élet a kéken túl?
A teljes Kékkört az első lépéstől az utolsóig gyalog jártam végig. Néhány éve azonban
belevágtam az országos kerékpáros körtúrába is.
Ez azért jóval hosszabb. Körülbelül négyezeregyszáz kilométer, és zömében aszfaltos utakon járja be az országot. Eljutok minden megyébe, minden megyeszékhelyre, nagyon sok szép helyre. Ennek is van igazolófüzete, és ugyanúgy pecséteket kell gyűjteni, mint a kéktúrán.
Kerékpárúton Dunakeszin
Húsz éve túrázik tehát viszonylag későn kezdte. Érzi az egészségén, hogy jót tesz neki?
Egyértelműen igen, és mindenkinek azt tudom mondani, hogy vágjon bele, mert az egészsége szempontjából nagyon fontos az állandó testmozgás a szabad levegőn. Ezt azon mérem le, hogy a fiatalabb kollégáimnak már minden baja van, már lefelé is lifttel mennek, én meg szinte szégyellem magam, hogy
hatvannégy évesen még fölszaladok a kazán tetejére, vagy kéményt mászok.
Vannak még megvalósításra váró túratervei?
Már csak egy évem van a nyugdíjig, aztán időmilliomossá válok, és ameddig az egészségem engedi, szeretném folytatni a túrázást, s amennyiben lehetőség lesz rá, nemcsak Magyarországon, hanem egy picivel távolabbra is merészkednék. Vannak tehát még álmaim, amiket szeretnék megvalósítani. Egy párat ezek közül legalábbis.
Nyitókép: Az országjáró Marathon kerékpár a visegrádi Fellegvárhoz vezető Panoráma úton
