Három esztendő munkájára tekintett vissza a Teleki László Alapítvány, a Népi Építészeti Program letéteményese, bonyolítója, amikor megjelentette az Élhető örökség című kötetet. Tizenhét kiemelkedő felújítást mutat be a válogatás, szerepel a könyvben az összes támogatott projekt listája, s egy látványos térképen látható, az ország mely részein folytak részleges vagy teljes helyreállítások a program keretében. Érdekesség, s jól mutatja a népi építészet lelőhelyeit, milyen sok épülettel képviselteti magát Tolna és Baranya megye.

S most a kötetet lapozgatva induljunk felfedezőútra. Válasszunk ki néhányat szinte találomra, illetve mégsem: ha már említettük Baranyát, kezdjük barangolásunkat Vejtiben, ebben a százötven lelkes, a Drávától alig egy kilométerre fekvő csöppnyi faluban, ahol egy gyönyörű, műemléki védelem alatt álló ormánsági porta újult meg több ütemben, a Nemzeti Kulturális Alap és a Népi Építészeti Program támogatásával. Az elkötelezett tulajdonos helyrehozta a kétszintes magtárat, majd fokozatosan a lakó- és a gazdasági épületek is újjászülettek. Az utolsó ütemben a kukoricagóré nyerte vissza eredeti szépségét.

 

Hogy miért érdekes egy kukoricagóré? Az elmúlt évtizedekben ezek a kicsiny, ám néprajzi és építészettörténeti szempontból oly értékes építmények fokozatosan tűnnek el a parasztporták udvarairól, tehát

rájuk különösen érvényes a program feladata: a még álló és menthető emlékek megőrzése, helyreállítása.

Vejti különleges hangulatú hely. Településszerkezete a mai napig őrzi XVIII. század végi állapotát. Az itt található, jellemzően fésűs beépítésű telkek egyikén áll az 1868-ban épült parasztporta lakóháza. Ennél korábbi az emeletes magtár, míg a górét vélhetően a XIX. század végén, a XX. század elején emelték. Egyik épület szebb, mint a másik. A góré több funkciót rejtett magában: a téglából épített alsó szinten volt az ól, a fából épült felső tér szolgált a kukorica tárolására, míg az építmény északi oldalához jóval később egy árnyékszéket tapasztottak. Az ól és az árnyékszék az udvarról nyílt, a górét a lakóház felől alacsony hágcsón lehetett megközelíteni. A felújítás kezdetén az árnyékszéket – mivel történeti értéket nem hordozott – elbontották, majd megújították a téglafalazatot, illetve az ól ugyancsak téglából rakott padozatát. Rekonstruálták az ólajtókat – itt még az eredeti vasalatok is megmaradtak. A faszerkezet vizsgálatakor kiderült, hogy a góré teljes egészében tölgyfából készült. Ez ma már ritkán alkalmazott építőanyag, pedig igencsak időtálló. A csapadékvíz, a gombásodás és a különböző farontó bogarak okozta károsodásai ellenére nagy részét meg lehetett tartani. A 2020-ban az ICOMOS a Múltját Őrző Ház-díjjal ismerte el a szemet gyönyörködtető vejti parasztporta helyreállítását.

Mivel a kötetet lapozgatva tér és idő nem köt bennünket, népi építészeti túránk következő állomása legyen a Vejtitől ötszáznyolcvan kilométerre, a magyar–ukrán határhoz közeli település, Tarpa. Mi mindent mesél a Felső-Tiszavidék történetéről a vidékre jellemző, homlokzatait és épületszerkezetét tekintve korhűen fennmaradt, s most újjászületett Rákóczi utcai lakóház! Többek között azt, miként terjedt el ezen a környéken a tetők – a népi építészetben talán szokatlan – bádogfedése. Ezen a vidéken a szalma tetőhéjalás mellett a fazsindely alkalmazása is gyakori volt, ám a trianoni határrendezéseket követően a közeli hegyvidékekről szállított alapanyagok forrása megszűnt. Viszont már korábban – a XIX. és a XX. század fordulóján – megjelent a bádogfedés, mert akkoriban sokan telepedtek haza Amerikából innen elszármazottak, akikben munkált a vágy, hogy házuk városi épülethez hasonlítson.
A zsindelyhiány mintha kapóra jött volna, így születtek a Felső-Tiszavidéken magas minőségű, sokszor művészi bádogos szerkezetek. Így lett tarpai sajátosság a bádogcsipke-díszítéses oromzat. Most a pusztulásból visszahozott Rákóczi úti házra is ilyen bádogcsipkés oromzat került. Az 1871-ben fazsindellyel fedett épületet egy korábbi felújításkor rombuszpalával tetőzték.

 

A Bács-Kiskun megyei Hartán a Kossuth Lajos utca egyes szám alatti dísztéglahomlokzatos lakóház építészeti értékei önmagukban is kiemelkedők, ám az igazi kuriózum a gazdaházban található tisztaszoba tavaly restaurált díszítőfestése.

Az utcafrontra néző, az 1920-as évek ízlésvilágát tükröző tisztaszoba kialakítása, festése, berendezése a jelenlegi tulajdonos dédapjának nászajándéka volt leánya számára. A sváb gyökerű család a szobát ónémet stílusú bútorzattal, a mennyezetet és az oldalfalakat gazdag ornamentális festéssel látta el. A szoba szinte konzerválta a XX. század elejére jellemző díszítési igényt. A bevett szokásoktól eltérő enteriőr magával ragadóan idézi meg a kort, a ház hajdani lakóit.

A restaurátorok célja a sérülékeny festékrétegek konzerválása és a kifestés korának megfelelő helyreállítása, a festések esztétikai kiegészítése volt. Az előzetes állapotfelmérés során elsőként a falfelületek kártérképe készült el, majd a virágmotívumok restaurálását segítő, úgynevezett patronok – sablonok, minták. A restaurátorok meglepetésére az első pillantásra azonosnak tűnő minták jelentős változatosságot mutattak, a felmérések alkalmával tizenkét, más és más sablont azonosítottak, melyek csaknem húszféle különböző színből álltak. A környékbeli településeken fellelhető díszítőfestésekkel összehasonlítva a felújított hartai ház tisztaszobájának díszítőfestése az egyik legnívósabb munkának tekinthető, mely gyakorlott, színvonalas festőműhely létezését feltételezi.

 

S még térjünk vissza a Dunántúlra, építészeti kiruccanásunkat zárjuk Balatonakaliban. A Fenye-hegy déli lejtőjén áll a Meszleny család pincészete, a tájjal tökéletes harmóniát alkotó, több mint százhetven éves présház. Az építés idejéről és az egykori tulajdonosról emlékezik meg a keleti kapu szemöldökfáján olvasható felirat: 1850 dikbe Készült Német Istvan tsinaltota. Különösen nagy értéket képviselnek az épület nyílászárói, felújításuk egy részét farestaurátor végezte. Táji jellegzetesség a kémény formai kialakítása, hárompárkányos kiképzése és oldalanként három-három füstnyílása.

Bámulatos, váratlan csodákra lelhet, aki a kereskedelmi forgalomba ugyan nem kerülő, de a Teleki Alapítványnál megrendelhető (telekialapitvany@gmail.com) kötet nyomán indul országjáró útra. A válogatás arról is beszél, hogy a hagyományosan ismert népi kultúrán, a táncon, a zenén kívül is van világ, érdemes a népi építészetre figyelni.