A háború után vadászati kiállítást rendeztek ugyan már az 1940-es évek végén is, de minden idők legnagyobb kiállítása az 1971-ben Budapesten megrendezett első Vadászati Világkiállítás volt a mezőgazdasági kiállítások területén, a kőbányai vásárközpontban. 52 ország vett részt rajta, nemzeti bemutatót 35 ország rendezett.
Legalábbis a korabeli újság szerint. Ahova én jöttem, egy kevésbé grandiózus kiállítás, de ez is impozáns. Hatvanban vagyok, az egykori Grassalkovics-kastélyban, amely manapság a Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeumnak ad otthont. És amelynek fogadótermében az 1971-es Vadászati Világkiállítás emlékkiállítását rendezték be.
– Ez igazi vadászösszefogásból alakult – meséli Nagy-Hanula Viktória igazgatóhelyettes. – Felhívást tettünk közzé, hogy akinek az apja, nagyapja részt vett a fél évszázaddal ezelőtti eseményen, és őriz relikviát, szívesen fogadjuk, nyilván kölcsönbe. Így jött létre ez a széleskörű kiállítás. Lehet csemegézni bélyegek, könyvgyűjtemények, no meg olyan ajándéktárgyak között, mint vadászati logóval ellátott cigarettásdoboz vagy sorsjegy. Politikailag is nagyon érdekes kiállítás volt a ’71-es. A nagyszabású rendezvényre a világ minden részéről érkeztek kiállító országok, ami korábban elképzelhetetlen volt.
Meglepődöm azon, milyen jó marketingje volt az ötven évvel ezelőtti kiállításnak. Hogy mást ne említsek: Dörgő, a rendezvény kabalafigurája ma is megállná a helyét bármilyen megmozdulás „jelnökeként”.
A múzeum persze nemcsak a múltba repít, hanem a jövőt is pedzegeti. A hatvani intézmény Közép-Európa egyetlen olyan vadászati múzeuma, ahol a modern vadgazdálkodást is bemutatják a látogatóknak.
– A mi célunk az, hogy egyrészt megismertessük a vadászatot, másrészt viszont objektív képet akarunk rajzolni. Amikor gyerekfoglalkozásokat tartunk, nem az a célunk, hogy a lurkó úgy menjen ki innen: „vadász akarok lenni, és le akarom lőni az összes állatot”. Hároméves kortól fogadunk gyerekeket. Azzal kezdjük, hogy megszerettetjük velük a természetet. Utána megismertetjük a benne lévő állatokat, növényeket. És majd csak ezután következnek a vadászati történetek, a hagyományok, a vadászkultúra és a modern vadgazdálkodás fontossága. Nyilván nehéz dolgunk van, de valószínűleg jól végezzük, hiszen az elmúlt években egyre több a látogatónk. Nagyon fontos az ifjúság nevelése, a környezettudatosság és a környezetvédelem megtanítása.
Bámulatos módon a múzeum a 2021-es évet harmincegyezres látogatószámmal zárta úgy, hogy csak május elsején tárhatta ki kapuit. Az érkezők között mintegy négyszáz kifejezetten kiszervezett tanórai csoport volt.
A különböző kiállítások a kastély három szintjén kaptak helyet.
A pinceszinten halászat-, illetve vadászattörténeti kiállítás található, ahol végigmehetünk az ember és a természet viszonyának történelmén: honfoglaláskor, középkor, reneszánsz, dualizmus kora, a világháborúk ideje és a modern vadgazdálkodás. A számos műhal és kitömött vad mellett négy akvárium élő, lubickoló halai dobják fel a látványt. Sok itt a gyerekbarát eszköz: kirakósok, mechanikus játékok, interaktív dolgok. A múzeumban egyébként rengeteg családi foglalkozást tartanak. Szeretik bemutatni a hagyományos vadászati módokat: felvonulnak itt solymászok, vadászkutyások. Új kifejezést is tanulok: terápiás nyúl. Olyan házinyulak ezek, amelyek kis koruktól ki lettek képezve arra, hogy bírjanak együtt lenni a gyerekekkel.
Egy szinttel feljebb a már említett emlékkiállítás mellett a Kárpát-medence növény- és állatvilágával ismerkedhetünk meg – a földszinten igen leleményesen lett kialakítva egy lépcsőzetes ösvény, amelyen a síkságtól a hegyvidékig tanulmányozhatjuk a flórát-faunát. Az ösvény mellett számos QR-kódra leszek figyelmes. Az igazgatóhelyettes asszony megerősíti gyanúm: a gyerekek bizony használják ezeket, hiszen a telefont amúgy sem lehet kivenni a kezükből, a kódokon keresztül viszont rengeteg hasznos információt kapnak a kütyüikre. Interaktivitás nélkül – ami általában okoseszközhöz kapcsolódik – ma már nem képzelhető el a figyelem lekötése.
Az emeleti részen a vadászmesterség bemutatásának jutott a főszerep: trófeák, fegyverek, különféle vadászati tárgyi emlékek, korabeli fotók hozzák közelebb a látogatóhoz a mai átlagembertől meglehetősen távol álló világot. Gyorsan kedvencemmé válik a Széchenyi Zsigmond emlékszoba, benne a gróf bútoraival, személyes tárgyaival, valamint kedvenc állatának preparált példányával.
Eltelt egy bő óra – megtettünk több ezer kilométert és átsuhantunk néhány évszázadon. Eldöntöttem: fizikus barátaimat egy-egy vadászati múzeumi belépővel fogom meglepni valamely jeles alkalomkor.
