Szeretett városa történetét az Anjou-háztól a Toronyházig, sőt napjainkig meséli el. Meg nem történt csodákról olvashatunk, amikor az innen elszármazott
Széchenyi Pál kalocsai érsek e városban kísérelte meg, sikertelenül összebékíteni Rákóczi fejedelmet a császárral,
s a megtörténtről, amikor a ferencesek könyvtára, fél évezred tanúja, sértetlenül vészelte át a világháború idején a rendházra hullott öt gyújtóbomba pusztítását. Ma ősnyomtatványok százai mellett százhatvan kéziratot és hat kódexet őriznek benne.
Megismertet a könyv az európai viszonylatban is bámulatos, Szent Bertalan oltalmába ajánlott Nagytemplom barokk varázsával, a gótikus kezdeteket tűzviharok közepette megőrző Barátok templomával, s annak pestiskápolnájával, amely huszonöt önfeláldozó ferences szerzetesnek állít emléket, akik életüket sem kímélve ápolták a fekete haláltól fenyegetett gyöngyösi polgárokat.
A barátok temploma 1942-ben (Fortepan, adományozó: Ormos Imre Alapítvány)
Ekkor, s itt, a pestis következtében hunyta le másik szemét Bottyán János legendás kuruc generális, akinek hamvait a barátok temploma őrzi. A gyöngyösi gimnázium diákja volt Török Ignác, a szabadságharc leendő tábornoka, aki Aradon bátran vállalta a vértanúhalált.
Az egykori ferences barátokat az önfeláldozásban követték a berendezkedő bolsevista hatalom által üldözött kései utódok, élükön a nem sokkal előbb, még
a Gestapo által halálra keresett Kiss Szaléz magiszterrel, aki azután a gyónási titok védelmében halt vértanúhalált
1946 decemberében Sopronkőhidán. Később, a rendház elrablását megelőzően Németh Lúciusz és Oberten Odiló három köbméternyi könyvet rejtett el a kolostorban, melyek csaknem ötven év múltán sértetlenül kerültek elő. A gyöngyházberakásos
körmeneti kereszt meg a kórus hajópadlója alá rejtve vészelte át a nehéz évtizedeket.
A Szent Bertalan-templom Kincstárában az egykor a céhek által megrendelt ötvösremekeket – kelyheket, kereszteket, úrmutatókat – őriznek. Az egyedülálló gyűjtemény 1450 és 1520 között jöhetett létre.
Itteni s innen elszármazott jeles irodalmárok életpályájáról is olvashatunk, köztük Bajza József színigazgatóról, aki a Ferenc-rendiek gimnáziumában pallérozódott, Bugát Pál nyelvújítóról, akit a szabadságharc után a ferencesek bújtattak, s Vahot Imréről, a Pesti Divatlap főszerkesztőjéről, akinek
Vörösmarty ajánlotta figyelmébe a még ismeretlen Petőfit,
s a gyöngyösi születésű sajtómágnás segédszerkesztőként maga mellé vette a huszonegy éves fiatalembert. Vahotnak, az üzletemberként is kiváló költőnek köszönhetjük a János vitézt, mivelhogy ő változtatta meg ekként Kukorica Jancsiról Petőfi elbeszélő költeményének címét.
És persze, lévén önmeghatározása szerint Gyöngyös a szőlő és a bor városa, Molnár Pál beavat minket a mátrai borvidék gondjainak, örömeinek titkaiba is. Noha
Hamvas Béla a hegyi borokról szólva mindjárt elsőként a gyöngyösit említi,
„szépen kiöltözött bor”-nak nevezve azt, a rivális szomszédvár, Eger egy időre, hatalmi rásegítéssel, nyomasztóan ránehezedett a gyöngyösi borászatra, idővel a város nevét is „elkoptatva”, mára azonban a gyöngyösi borkultúra új életre kelt, aminek szimbolikus pecsétje a Hamvas-fürt bordíj, melyet a hegyközség 2007-ben nyert el.
S nem utolsósorban jeles iskolaváros is Gyöngyös, patinás gimnáziummal, ma már egyetemi ranggal bíró, az átszervezések során át most éppen Gödöllőhöz tartozó mezőgazdasági főiskolával, a szőlész-borász-képzés egyik hazai fellegvárával.
Molnár Pál: Gyöngyös – A Mátra kapuja. Féltett kishazák sorozat, Kairosz, Budapest, 2021, 156 oldal