Hányatott sorsú modernista lakóépület, a Bajza utcai hajdani Walter Rózsi-villa és a nehéz sorsú Magyar Építészeti Múzeum talált egymásra a Magyar Művészeti Akadémia Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ égisze alatt.
Hosszú történet előzte meg a találkozást és a mostani pillanatot, amikor az Építészeti Múzeum első igazi otthonában megnyitja kapuját, hogy megmutassa az 1936-ban épült lakóháznak már-már a pusztulásból visszahozott építészeti értékét, s benne a Színtér és lakótér kiállítást (főkurátora Ritoók Pál, kurátora Magyaróvári Fanni Izabella és Sebestyén Ágnes Anna).
A ház és tárlata együtt mesél az egykori lakókról, az operaénekesnő Walter Rózsiról és férjéről a textilkereskedő, laptulajdonos Radó Gézáról, a korabeli polgári és társasági életvitelről, az építésztársadalomról, a modernizmus nagyjairól, a házat tervező Pécsi Eszter–Fischer József házaspárról, Kaesz Gyuláról, Bierbauer (Borbíró) Virgilről, Molnár Farkasról, Kozma Lajosról és Breuer Marcellről meg a művészvilágról. És szól az építészetről, a modernizmus gyakorlati, gondolati és esztétikai törekvéséről, s általa a lakhatás és a lakberendezés, a gyermeknevelés, a munka – ebben a kiállítási részben látható Breuer két széke és a feltehetően Fischer József tervezte, ugyancsak csővázas munkaasztal –, az egészséges élet kérdéseiről. S a kiállítás, mely a Bajza utcai házba érkező múzeumlátogatót az egykori garázsból kialakított helyiségben fogadja, a városnegyed kialakulásának, XIX. és XX századi fejlődésének históriáját korabeli felvételeken és feliratokban (Kovács Dániel kurátor munkája) mutatja be.
A Bajza utca főhomlokzat Fotó: Hack Robert/MÉM MDK
S ami a házat illeti, az eredeti villa Walter Rózsi és férje, Radó Géza megrendelésére, de nem elképzelésük szerint született. A tervező Fischer József, a hazai modernizmus kiemelkedő alkotója és statikus felesége, az első magyar mérnöknő, Pécsi Eszter különleges családi lakóházat tervezett. Fischer ízlése, építészeti felfogása nyilvánvalóan nem engedte, hogy kiszolgálja a historikus, díszes világot kedvelő megrendelő igényét, bár tett finom gesztusokat is, különösen a Bajza utcai fronton a kiugró, lekerekített sarokvonalú, a kapu fölött üvegfallal megtört homlokzattal. A kitüremkedő tömeget ugyanakkor izgalmasan ellenpontozta a falsík aszimmetriájával.
A kerti szárnyat Fischer József egyértelműen a modernizmus jegyében fogalmazta.
A kertre nyitott oszlopos földszint, az első emeleti nagy erkély, ahová a szalon és az ebédlő nyílt, a kertből a teraszra vezető íves lépcső, a teraszosan hátrahúzott második emelet és a tetőterasz máig ható építészeti értékeket hordoz. Akárcsak az üveges harmonikaajtókkal, tolóajtókkal egybenyitható, vagy szétválasztható reprezentatív első emeleti terek, a szalonból a második emeletre, a családi lakószobákhoz vezető belső lépcső kialakítása.
Mindössze tizenhárom évig élhetett a család a Bajza utcai villában, a második világháború vészterhes éveit gyorsan követte az államosítás, el kellett hagyniuk otthonukat. A ház és az egész környező terület az egykori Herczel- és a Grünwald-szanatóriummal a Belügyminisztérium tulajdonába került, kórház lett, illetve a Radó–Walter-villa a kórház óvodája. S a méltatlan használat során nem egyszerűen romlott az épület állaga, de már-már visszafordíthatatlannak tűnő átépítésekkel kellett szembenéznie. A főbejárathoz már nem lépcső, hanem rámpa vezetett, a földszint beépült a kert felől, lebontották a teraszra vezető lépcsőt, ami korábban nagy tér volt, sok kis helyiséggé alakult, változtak az ablakosztások, ezzel együtt a régi míves fakeretek eltűntek… Aki a Bajza utcában akkoriban járt, aligha figyelt fel az épületre, a jellegtelenre alakított, igénytelen házról még csak sejteni sem lehetett szép múltját.
A Színtér és lakótér kiállítás: a szekrénykében elektro-gramofon és rádió bújik meg, az üvegasztalt (jobbra Breuer Marcell tervezte) Fotó: Hack Robert/MÉM MDK
Idekerülhetnek majd a gyűjtemények, nemcsak a múzeum anyaga, de a magyar műemlékvédelem 1872 óta jegyzett rendkívül értékes könyv-, terv- és irattára, fotóarchívuma.
Itt dolgozhatnak majd a tudományos munkatársak is. Az első lépés most a megújult, eredeti homlokzataival, tereivel, beosztásával visszaállított villa és benne a Magyar Építészeti Múzeum kiállításának megnyitása.
A helyreállítás Kokas László tervezőépítészt dicséri, munkáját megelőzte a MÉM MDK Kutatási Osztálya három régészének, a falkutatásokat végző Fülöp Andrásnak, Jankovics Norbertnek és Koppány Andrásnak értő és alapos munkája.
Nyitókép: A Walter Rózsi-villa eredeti szépségében a kert felől Fotó: Hack Róbert/MÉM MDK
