Elméletileg szép elgondolás a körforgásos gazdaság: természetromboló bányák helyett hulladékokból nyerjünk nyersanyagokat, megőrizve egyben utódaink számára a természeti erőforrások minél nagyobb részét.
Mindez azonban piaci viszonyok között történik, ahol a költség-haszon elemzés megkerülhetetlen, és kérdés,
mi a teendő akkor, ha az újrahasznosítás történetesen lényegesen drágább a természetből nyert nyersanyagok feldolgozásánál,
vagy az újrahasznosítás csupán gyengébb minőségű termékek előállítását teszi lehetővé.
A műanyag hulladékok esetében mindkét dilemma felvetődik, amit tovább bonyolít a világ különböző régiói közötti eltérő költségszint. Szinte lehetetlen versenyezni az ázsiai gyártókkal, akik jóval olcsóbban kínálnak mind szűz, mind újrahasznosított műanyagot. Mindezek miatt soha nem látott válság sújtja az európai műanyag-újrafeldolgozó ágazatot, üzemek sora kénytelen bezárni.
Az elkülönített gyűjtés szinte teljessé vált (Pixabay)
Az a paradox helyzet áll elő, hogy miközben Nyugat-Európában komoly beruházások, szigorodó szabályozás és kitartó szemléletformálás eredményeként az elkülönített gyűjtés szinte teljessé vált, s régiónk is ütemesen zárkózik fel e téren, a magas költségek, kiváltképp a drága energia miatt elsorvadnak az újrahasznosító kapacitások. A Plastic Recyclers Europe számításai szerint 2023 óta majd egymillió tonna veszett el, ami
alapjaiban ingatja meg az európai körforgásos gazdasági stratégiát.
Az európai zöldpolitika céljaival szöges ellentétben újra a lerakás vagy az égetés válhat meghatározóvá. A megemelkedett energiaköltségek, az olcsó import és a piaci bizonytalanság miatt 2025‑ben az MOL Group is bezárta két magyarországi újrahasznosító üzemét.
Szakértők egységes műanyag-újrahasznosítási minősítési rendszer bevezetését sürgetik, amely ösztönözné, akár rá is kényszerítené a felhasználókat újrahasznosított anyagok nagyobb arányú alkalmazására.
Nyitókép: Pixabay
