A Zirci Ciszterci Apátság történetének régi fejezete nyílt meg újra. Az idei Szent Bernát-napi ünnepség fénypontja volt a megújult apáti, azaz királyi szárny, benne a Királyterem, a királynéi és a királyi fogadóterem meg a Vöröstorony átadása.

A középkori zirci apátságot 1182-ben III. Béla király alapította. A török hódoltság idején megszűnt monostort a XVIII. század első felében építették újjá. Az apátság az építészeti stílusok találkozásának helye, hiszen a barokk korban a középkori monostor köveinek felhasználásával épült fel 1726 és 1752 között az apátsági bazilika és a mellette álló egyemeletes, barokk lakóépület, melyet Villax Ferdinánd apát birodalmi léptékben gondolkodva kibővíttetett. A legnagyobb építkezés 1844 és 1846 között folyt, amikor a királyi lakosztályt és a könyvtárat is magába foglaló főhomlokzat és a reprezentatív apáti épületszárny, illetve az ehhez kapcsolódó narancsház is felépült.

A Királyterem eredendően reprezentációs célra született, az osztrák, a cseh és a német monostorok Kaisersaaljainak mintájára, s mint ilyen, a maga nemében az egyetlen Magyarországon. Funkciója az uralkodócsalád és más illusztris vendégek méltó fogadása volt.

Majd hét évtizedes uralkodása alatt I. Ferenc József két alkalommal látogatta meg a zirci apátságot. Az elsőről (1852. június 30.) a ház krónikája számolt be. A másodikra, melyről a korabeli sajtó is megemlékezett, fél évszázaddal később, 1901. szeptember 5. és 7. között került sor. Az uralkodó hitvese, a Magyarországon különösen népszerű Erzsébet sosem járt az apátságban, mivel az 1857-ben tervezett látogatás Zsófia hercegnő tragikus halála miatt elmaradt.

A rend feloszlatásáig, 1950-ig a monostorba látogató előkelő vendégek fogadására tartották fenn a Királytermet. Az apátság működési engedélyének megvonása után végül az épületbe költöző szakképző iskola könyvtárát rendezték be itt. Az eredeti bútorzat jelentős része elkallódott, az intarziás parketta súlyosan megrongálódott, ahogy a díszes tapéta is, amely feltehetően 1901-ben, a császári látogatást megelőzően került a falakra.

Az apátság újraindulása után hosszú ideig nem nyílt lehetőség a restaurálásra, a termet raktárként és részben könyvtárként használták. Az épületszárny életre keltésére két ütemben került sor: elsőként 2016-ban az intarziás parketta újulhatott meg, majd 2020-ban következett a tapéta alól fényre hozott XIX. századi, eredeti díszítő falfestések restaurálása. A festőrestaurátori munkát Maracskó Izabella és Hegedűs Judit, a parketta res-
taurálását Szalay György restaurátor végezte. Rám a régészeti munka, a termek enteriőrjének újraalkotása várt.

Munkánkat nehezítette, hogy a terem berendezésére vonatkozóan nem maradtak fenn írott források sem az 1852-es, sem a tervezett 1857-es, sem az 1901. évi uralkodói látogatás idejéből.

Így analógiák, XIX. századi kortárs iparművészeti remekek, bútor- és textiltörténeti anyagok tanulmányozásával alkothattuk újjá a tereket.

A teremkép kialakításához nagy segítséget nyújtottak azok a korabeli fotók, amelyek megőrizték az 1901-es felújítás utáni állapotot. A képek fogódzót kínáltak a tér hangulatának, a berendezés részleteinek megmutatásához, még a függönyök elkötéséhez használt bojtok, gombok elhelyezése, formája, kialakítása szempontjából is.

Maga a tér, a terem látható és eltakart freskóinak, felületeinek feltárása adott segítséget a látvány megalkotásához. Ugyancsak támpontot nyújtottak a csodával határos módon megmaradt eredeti bútorok, mint például a konzolasztalok, melyeket „praktikus módon” összecsavarozva használtak évtizedeken át. A Királyterem kialakításánál a fő szempont a meglévő, dokumentálható elemek bemutatása volt; a másfél évszázadot átölelő építészeti és bútorstílusok használata, a barokktól az empire-en és a kényelemre törekvő biedermeieren át a neoreneszánsz, neobarokk és neorokokó elemekig, kiegészülve még a korai szecesszióval. Különleges eklektikus tér jött létre, a korszakra jellemző neobarokk túlsúlyával.

A Királyterem, kétoldalt az uralkodó pár portréjával. Fotó: Bérczi L. Bernát
 

A Királyterem négy sarkában egy-egy bútorsziget áll, a helyiségbe lépve balra az eredeti bútorok láthatók. A Királyteremből két irányban nyílik a királynői és a királyi fogadószoba. A berendezés legrégibb darabja a királynéi szobában található intarziás szekreter, amely 1751-ből származik. Visszakerültek eredeti helyükre az uralkodócsalád tagjairól készült, megmenekült festmények, valamint a rekonstruált karnisok és a függönyök. Az eredeti csillároknak nyoma veszett, a jelenlegiek a templom korabeli csillárjainak és kandelábereinek felhasználásával, átalakításával készültek. A királyi (jelenleg apáti) fogadószobában az ülőgarnitúrák, az asztalok és a szekreter, valamint a festmények az apátság gyűjteményének megőrzött darabjai.

Az uralkodói látogatások és más reprezentatív, az apátság életéhez köthető események alkalmából rendezett díszebédek elengedhetetlen tartozékai voltak az apátság gyűjteményében megmaradt étkészletek, tálalóedények, tányérok, evőeszközök. Közülük látható néhány a királynéi szobában elhelyezett vitrinben. Az egyik legértékesebb az az 1798-ból származó porcelánszelence, melynek az alján található ábrázolás még ennek az épületszárnynak a kialakítása előtti időszakban mutatja az apátságot. A fedél belsején látható rajz a Zircet 1700-ban újraalapító sziléziai Heinrichau apátságát mutatja. A tárlóban található még a Sissi emlékére készült korabeli emlékkönyv is.

A termek megújulásával együtt megnyílt a látogatók előtt az 1847-ben épült és 2021-ben felújított Vöröstorony, melynek teraszáról egész Zirc és a környező Bakony is belátható.

A szerző régész-történész.

Borítókép: A Vöröstorony Zircre és a Bakonyra tekint. (a szerző fotója)